Herulok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A herulok (Heruli, Eruli) a keleti germán népek egyike volt a 3.6. században.

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először a 3. század közepén kerültek be a történelembe, mint könnyű fegyverzetű zsoldosok fordulnak elő az Al-Duna mentén, Claudius Gothicus és Gallienus császárok korában. A gótok szövetséget kötöttek velük, majd Hermanarich vezetése alatt legyőzték őket. Kalandos kor következett: a herulok a Rajna mellett tanyáztak, mint a rómaiak szövetségesei tengerre szálltak, végül pedig a hunokhoz csatlakoztak. Így vándoroltak addig, míg védő uruk, Odoaker, „a herul”, Kr. u. 476-ban a Nyugatrómai Birodalmat megdöntve, Itália királya nem lett. Ekkor a birodalom romjain egy időre a herulok ragadták megukhoz a hegemoniát több germán törzs felett, amelyek közül később a longobárdok fellázadtak és a herulokat szétszórták. Egy részük Pannoniába (a mai Dunántúl) szorult és 512-ben meghódolt a kelet-rómaiaknak. Ezután a herulok megoszlottak: egy részük a Keletrómai Birodalom ellen küzdött, egy másik rész Flavius Belisarius vezetése alatt mellette.