Faliszkuszi nyelv

Faliszkuszi/faliszk ?
Beszélik	A mai Olaszország Toszkána tartományának déli részén beszélték.
Terület	Itália
Beszélők száma	Még az ókorban beolvadt a közép-itáliai latin nyelvterületbe. fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád    itáliai ág     latin–faliszkuszi csoport      faliszkuszi nyelv
Írásrendszer	faliszkuszi
Hivatalos állapot
Hivatalos	—
Nyelvkódok
ISO 639-1	—
ISO 639-2	—

A faliszkuszi, faliscusi vagy faliszk nyelv (latinul lingua Falerica) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágának latin–faliszkuszi csoportjába tartozó ókori nyelv, amelyet Itália középső részén, a mai Toszkána déli felén beszéltek a latinok közvetlen szomszédságában. Legközelebbi rokona a latin nyelv, sőt gyakran nem is tekintik külön nyelvnek, hanem lényegében felfogható úgy is, mint a latin egyik változata. Saját írást használtak, amely – az oszk és az umber íráshoz hasonlóan – az etruszk közvetítéssel a görögből származott, és nagyon közel állt a latin íráshoz.

Jellemzői

A latinhoz képest hangrendszerében régi indoeurópai vonásokat őrzött meg. Ilyen például az indoeurópai [bh], amely [f]-ként folytatódott a faliszkusziban, a latinban [b]-vé alakult, szintén [f]-ként valósult meg az indoeurópai [gh], amely a latinban h lett, majd később eltűnt. A latinhoz képest újító sajátosság, hogy eltűnt a szóvégi -s (akárcsak az olaszban és keleti újlatin nyelvekben).

Példamondat

Összehasonlításképpen egy rövid mondat faliszkuszi és latin nyelven:

faliszkuszi:	Foied vino pipafo, cra carefo.
latin:	Hodie vinum bibam, cras carebo.
fordítás:	„Ma bort fogok inni, holnap nem lesz.”

Kapcsolódó szócikkek

• Latin nyelv
• Italikus nyelvek