Kérdő névmás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kérdő névmás a kiegészítendő kérdőmondatok alapeleme, segítségükkel kérdezünk rá személyekre, dolgokra, tulajdonságokra, mennyiségekre, cselekvésekre vagy történésekre. A kérdő névmás a kérdőmondatban ahelyett a mondatrész helyett áll, amire kérdezünk; felveszi az adott mondatrész ragjait, megkapja a kérdezett mondatrész névutóját.

A kérdő névmások alapvetően két csoportba oszthatók:

Az ilyen kérdő mondatban a ragozott kérdőszó után a mondat állítmánya következik. (A kérdőmondat kötött szórendű.) Ezek a névmások:

rag személyre dologra
- ki? mi? N
  • Kérdő névmások, melyekkel minőség- vagy mennyiségjelzőkre kérdezhetünk.

Az ilyen kérdő mondatokban, amennyiben a jelzett szó nem hiányzik, a kérdőszó nem, csak a jelzett szó vesz fel ragot, és a mondat szórendje: kérdőszó, jelzett szó, állítmány, többi mondatrész. Ha a jelzett szó hiányzik, akkor a változás annyi, hogy a ragokat a kérdőszó veszi fel. Ezek a névmások (a mutató névmások analógiájára):

rag főnévi melléknévi számnévi
- melyik ..? milyen ..? mennyi ..? N

Kérdezés birtokos jelzőre: Ha a birtok szerepel a kérdésben, akkor a fenti kérdőszók -nak, -nek ragos alakja után a birtok következik ragozottan, ha a birtok nem szerepel a mondatban, akkor a kérdőszó megkapja a birtokjelet (-é), majd a ragokat.

birtokszóval kinek a ..? minek a ..? melyiknek a ..?
birtokszó nélkül kié ..? mié ..? melyiké ..? N

Lásd még[szerkesztés]