Időmértékes verselés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az időmértékes verselés az irodalomban a rövid és hosszú szótagok váltakozására építő verselési forma.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az időmértékes verselés antik verselési módszer. A görög és latin nyelv kiválóan alkalmas az időmérték alkalmazására. Első, legsikeresebb alkalmazója Homérosz (Odüsszeia című művében 13450 hexameteres sort alkalmazott). Leghíresebb görög költők:

A római kultúra a görög műveltséget teljes mértékben átvette, így a verselést is: Leghíresebb római költők:

A magyar nyelv azon kevés modern nyelv közé tartozik, amely természetétől fogva alkalmas az időmértékes verselésre (mivel a magyar nyelv eleve megkülönbözteti a hosszú és rövid magánhangzókat.), így Sylvester Jánostól Berzsenyin át Radnótiig sokan alkalmazták. Más indogermán (pl. svéd, angol, német) nyelvekben gyakran hosszú magánhangzók helyett a ritmus kedvéért olyan szótagokat használnak, ahol a mássalhangzók torlódása szabályozza a kicsengési időtartamot. Ez az úgynevezett analógiás (konstruktív) versépítő technika jól megfigyelhető Goethe, vagy a svéd Georg Stiernhielm hexaméteres költeményeiben.

Szabályai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az időmértékes verselés alapegysége a versláb, melynek mértékegysége a mora. Egy rövid szótag 1 mora, egy hosszú szótag 2 mora értékű. Ennek megfelelően megkülönböztethetünk 2, 3 sőt 4 morás verslábakat. Az időmérték alapja a szótagok időtartama. A legismertebb időmértékes ritmusrend a görög-római verselés.

Az időmértékes ritmus alapeleme a szótag, egységei a versláb, a kólon és a periódusok: a verssor és a strófa.

A szótag az időmértékes versritmusban a következő magánhangzóig terjed, függetlenül attól, hogy a következő magánhangzó ugyanabban a szóban vagy a rá következőben található. A szótag rövid, ha a magánhangzója rövid, és utána legfeljebb egy rövid mássalhangzó van. Ebből következően kétfajta hosszú szótag létezik. A természeténél fogva hosszú szótagnak a magánhangzója hosszú. A helyzeténél fogva hosszú szótagnak ugyan rövid a magánhangzója, de utána vagy hosszú, vagy legalább két rövid mássalhangzó szerepel. A kettőshangzók (azaz diftongusok, pl. "ei", "ou") a mai magyar köznyelvben már nincsenek, de a régi szövegekben (ill. az idegen nevekben, pl. Akhilleusz, Európa) előfordulhatnak, és a verstanban általában egy hosszú szótagot alkotnak, de két rövid magánhangzónak is tekinthetők. A "kh" ("ch"), a "th" és a "ph" - az idegen nyelvek hangtani szabályait követve - egy-egy rövid mássalhangzónak számítanak.

Általános szabály, hogy a sor belsejében a rövid szótag helyett állhat hosszú szótag. A sorvégi hosszú helyén állhat rövid szótag. Egy soron belül a lejtésirány (emelkedés vagy ereszkedés) általában nem változik. A klasszikus időmértékes vers eredetileg nem ismeri a rímet, a hangsúlyt és az alliterációt.

A magyar irodalomban az időmértékes verselés a XVI. században jelenik meg (Sylvester János révén), de csak a XVIII–XIX. század fordulóján alakulnak ki az általánosan elfogadott szabályok, az ún. klasszikus triász (Baróti Szabó Dávid, Rájnis József, Révai Miklós) vitája – a prozódiai vita – eredményeképpen. A legfontosabb sajátosság a magyar versben: az "a" névelő hosszú is lehet (összefüggésben azzal, hogy az "az" későbbi változata). A magánhangzók időtartamát a költői szabadság gyakran megváltoztathatja. Egy zárhang (p, t, k, b, d, g) és egy likvida (r vagy l) kapcsolata rövid lehet, pl.: apraja, atlasz.

Verslábak és sorfajták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Morák száma Jambikus (emelkedő) Trochaikus (ereszkedő) Semleges
2
3
  • Jambus: U — (rövid-hosszú)
4
  • Daktilus: — U U (hosszú-rövid-rövid)
5
  • Bacchius: U — — (rövid-hosszú-hosszú)
  • Paeon 4: U U U — (rövid-rövid-rövid-hosszú)
  • Antibacchius: — — U (hosszú-hosszú-rövid)
  • Paeon 1: — U U U (hosszú-rövid-rövid-rövid)
  • Creticus: — U — (hosszú-rövid-hosszú)
  • Paeon 2: U — U U (rövid-hosszú-rövid-rövid)
  • Paeon 3: U U — U (rövid-rövid-hosszú-rövid)
  • Pentabrachis: U U U U U (rövid-rövid-rövid-rövid-rövid)
6
  • Ionicus a minore: U U — — (rövid-rövid-hosszú-hosszú) [ejtsd: jonikusz aminóre]
  • Ionicus a maiore: — — U U (hosszú-hosszú-rövid-rövid) [ejtsd: jonikusz amajóre]
  • Choriambus: — U U — (hosszú-rövid-rövid-hosszú)
  • Dijambus: U — U — (rövid-hosszú-rövid-hosszú)
  • Ditrochaeus: — U — U (hosszú-rövid-hosszú-rövid)
  • Antispastus: U — — U (rövid-hosszú-hosszú-rövid)
  • Molossus: — — — (hosszú-hosszú-hosszú)
7
  • Epitritos 1: U — — — (rövid-hosszú-hosszú-hosszú)
  • Epitritos 4: — — — U (hosszú-hosszú-hosszú-rövid)
  • Epitritos 2: — U — — (hosszú-rövid-hosszú-hosszú)
  • Epitritos 3: — — U — (hosszú-hosszú-rövid-hosszú)
8
  • Dispondeus: — — — — (hosszú-hosszú-hosszú-hosszú)

A 6 morás és annál hosszabb verslábaknál nem tértünk ki minden lehetőségre, mert csekély gyakorlati jelentőségük van.

Források: [1], [2] (PDF)

A klasszikus időmértékes verslábak: jelentés, becenév és példa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Becenévként a XIX. századi nyelvújító Fogarasi János javaslatai állnak itt.

Név Eredeti jelentés Becenév Képlet Példa
2 morás:
pirrichius tüzes pici ∪ ∪ csoki
3 morás:
tribrakhisz három rövid szapora ∪ ∪ ∪ szerepe
jambus gúnydal (?) szökő ∪ — vadász
trocheus

v. choreus

futó,

kivonulási tánc

perge, lejti — ∪ Béni
4 morás:
anapesztus visszapattanó lebegő, doboló ∪ ∪ — csodaszép
daktilus ujjal rajzolt lengedi, görgedi — ∪ ∪ éjszaka
spondeus békekötésre lassú, lépő — — forró
proceleuzmatikus felhívó, buzdító futamodi ∪ ∪ ∪ ∪ csiribiri
amphibrakhisz körben rövid körösdi ∪ — ∪ ki látta?
5 morás:
bacchius Bakkhosz istené toborzó ∪ — — valóság
palimbacchius ua. fordítva tomboldi — — ∪ őrjöngve
krétikus

v. amphimakrosz

krétai tánc

v. körben hosszú

ugrató — ∪ — óh, az éj!
pentabrakhisz öt rövid eliramodi ∪ ∪ ∪ ∪ ∪ csodaparipa
paión istenek orvosa

(kardalokban)

pergepici

piciszökő

1. — ∪ ∪ ∪

2. ∪ ∪ ∪ —

hársfatea

borogatás

6 morás:
kis jónikus ión tánclépés picilépő ∪ ∪ — — szerelemnek
nagy jónikus ua. fordítva lépőpici — — ∪ ∪ álombeli
antiszpasztus kötélhúzó játék toborzéki ∪ — — ∪ barangolni
koriambus

v. choriambus

kartánc, körtánc lengedező

v.lejtiszökő

— ∪ ∪ — alszik a vár
molosszus nehézkes andalgó — — — száncsengő

Hexameter[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hat verslábból álló sor. Görög és római verselés fő eleme. A verslábak daktilusok vagy spondeusok, az utolsó előtti mindig daktilus, az utolsó trocheus, vagy spondeus.

Képlete:

Hexameter képlete

Pentameter[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve szerint öt, de valójában hat (négy teljes, és két fél) verslábból álló verssor, amelyben a harmadik és hatodik csonka. Önálló sorként ritka, de az ókori görög költészetben gyakori a disztichonok második soraként.

Pentameter képlet

Disztichon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy sor hexameterből és egy sor pentameterből álló sorfajta. A disztichon sorai rímtelenek.

"Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett bort iszogatván

— U U | – UU| – U U| – – | – U U | – —

háborut emleget és lélekölő viadalt. "

— U U |— U U| – || – UU| – U U| —

Anakreón: Gyűlölöm (részlet)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]