Daktilus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A daktilus az időmértékes verselésben használt egyik legősibb, először görög, majd latin nyelven létrehozott ütemversek ereszkedő verslába, amely egy hosszú és két rövid szótagból áll (– υ υ). Értéke 4 mora. Leggyakrabban a hexametersorban fordul elő, de igen gyakran van szaporító szerepe.

Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.


Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.


Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.


Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.

(Weöres Sándor: A tündér)

A daktilikus versek két csoportja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történetileg a daktilikus ütemversek két csoportra oszthatók. Egyik csoportjukba tartoznak a daktilikus recitált versek (irracionális daktilusok)[1] Ide tartozik a legismertebb daktilikus periódus, a hexameter, ahol a sor végén spondeus vagy trocheus áll. A hexameter a homéroszi eposzok versmértéke is, s ebben alakultak ki az úgynevezett epikus ciklus (Homérosz előtti és utáni) eposzai éppúgy, mint a didaktikus eposzok, az egyéb tanköltemények, a komikus eposzok, vagy a homéroszi himnuszok. Vannak csupán hexameterben írt epigrammák is. A szatíra nevű római költői műfaj szintén hexameterben íródott. A disztichonnak, a másik daktilikus recitált versnek is a hexameter az első sora, második sora a szintén daktilikus pentameter. A hexametert és a pentameret változó ritmusú sornak nevezzük.

A másik csoportot daktilikus énekversek (racionális daktilusok)alkotják. Ezek alkotóelemei, a daktilus mellett, szintén a spondeus és, főleg az utolsó vagy utolsó előtti versláb helyén a trocheus. A legrövidebb daktilikus sor. Az énekversekben úgynevezett emelkedő daktilus is találhatók, olyan sorkezdő daktilikus ütemek, melyeket egy hosszú, két rövid vagy egy rövid szótag előz meg. Ezek a megemelő szótagok nem egészítik ki időtartamukkal a periódus végén álló ütemet, ebben különböznek az ütemelőző szótagtól.

Állandó ritmusú sorfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az adóniszi verssor: A szapphói strófa záró sora. Legismertebb példa rá Berzsenyi Dániel Osztályrészem című verse: Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben / Izzada orcám.

Az aszklepiadészi sor: 2. és 4. üteme ciklikus daktilus. Klasszikus példa Berzsenyi A közelítő tél című verse: Hervad már ligetünk, díszei hullanak. / Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. / Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok / Közt nem lengedez a Zephyr.

Az kis alkaioszi sor: az alkaioszi strófa záró sora. Horatius használta előszeretettel: S jég töri már a folyók futását.

A daktilus a magyar irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hexameter és a disztichon főleg a 17. században szólalt meg sokszor magyar nyelven. Földi János A versírásról című munkájában 18 féle daktilusi sortípust gyűjtött össze. A 18. század végén népszerűek voltak a daktilusi lejtésű leoninusok. Daktilikus sorok párverseket alkotva különböző szerkezeteket képezhettek. Az arkhilokhoszi versszakot Vályi Nagy Ferenc, Verseghy Ferenc költészetében találjuk meg. Az alkami versszak Virág Benedek, Vályi Nagy Ferenc, Vitkovics Mihály költészetére jellemző.

A nyugat-európai jövevényformák közül a daktilikus rímes képletek viszonylag ritkábbak. Legismertebb példa Arany János Tetemrehívás című balladája. Ady Endre szimultán ritmusai között gyakoriak a hangsúlyos alapritmusú daktyloid versek (A Tisza-parton, Csák Máté földjén)

Daktilikus sorok és strófák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Daktilikus trimeter: Szunnyad gyorsröptű raj / Mind a madárseregek (Alkman, 60. töredék)
  • Daktilikus tetrameter: Égre virul tavaszon Küdón / birse, megárad a sok kis ér (Ibükosz, 1. töredék, első versszak)
  • Emelkedő tetrameter: Erosz éjszinü szép szeme héja alól / kitekint: sokezernyi varázsa befon (Ibükosz, 2. töredék, 1-2 sor)
  • Daktilikus pentameter: Gyászteli sóhajokat kap a bús Aidész (Sztészikhorosz, 50. töredék, 3. sor)
  • Emelkedő hexameter: a sötétszínü éjszaka szent sürüjébe elérjen (Sztészikhorosz, 8. töredék, 3. sor)
  • Arany János: Tetemre hívás (első versszak): A radványi sötet erdőben / Hallva találták Bárczi Benőt. / Hosszu hegyes tőr ifju szivében; / "Ime bizonyság Isten előtt / Gyilkos erőszak ölte meg őt!"
  • Disztichon: Kölcsey Ferenc, Huszt: Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort: / Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az irracionális versütem abban különbözik a racionálistól, hogy az egyes ütemek időtartama nem egész szám, egy vagy két morás, hanem törtszám. Szepes Erika szerint a modern verstanban a racionális, irracionális megkülönböztetést figyelmen kívül hagyják. Vö.: Világirodalmi lexikon, Akadémiai Kiadó, 1989. XI. kötet

Hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi lexikon, Akadémiai Kiadó, 1978.
  • Gáldi László: Ismerjük meg a versformákat. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1961.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap