Szapphói strófa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szapphói strófa az i. e. 600 körül élt leszboszi költőnő, Szapphó kedvelt metrumából felépülő sorokból összeállított versszak, ahol a három szapphói sort egy adoniszi sor zárja. A szapphói sor időértéke öt trocheus, de a második és ötödik trocheus helyett spondeus is állhat, a harmadik trocheust pedig ciklikus daktilus váltja fel. A ciklikus daktilus első ízét latin (horatiusi) mintára metszet követi. A záró adoniszi sor a hexameter szabályos sorzárlata.

Ütemképlete:

– υ/ – –/ – υ υ/ – υ/ – υ
– υ – – – υ υ – υ – υ
– υ – – – υ υ – υ – υ
– υ υ – υ

A szapphói strófa legismertebb magyar példája Berzsenyi Dániel Osztályrészem című verse:

Partra szállottam, levonom vitorlám,
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sokezer veszélyben
Izzada orcám.

A modern magyar irodalomban József Attilánál találunk több példát a szapphói versszakra. Rövid óda a kelő Naphoz című versében a horatiusi sormetszetet alkalmazza:

Ó örökszép Nap, te erős, hatalmas
Antik istenség, örökifjú Élet!
Fellobog most dús ereimben orcád,
Zendül a vérem.

Hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gáldi László: Ismerjük meg a versformákat, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1961 ISBN 963-11-5212-X

A magyar Wikikönyvekben
további információk találhatók
verstan témában.