Vitkovics Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vitkovics Mihály
Vitkovicsmihaly.jpg
Élete
Született 1778. augusztus 25.
Eger
Elhunyt 1829. szeptember 9. (51 évesen)
Pest
Nemzetiség szerb
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza
Irodalmi díjai szerb vitéz, Magyar Köztársaság középkeresztje
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vitkovics Mihály témájú médiaállományokat.

Vitkovics Mihály (szerbül: Михаило Витковић), (Eger, 1778. augusztus 25.Pest, 1829. szeptember 9.), magyarországi szerb költő, műfordító.

Élete[szerkesztés]

Vitkovics Mihály ősei a hercegovinai Trebinje mellől származnak, akik a török elől Magyarországra menekültek. Apja Vitkovics Péter (Petar Vitković) szerb ortodox espereslelkész, anyja Glisics Mária (Marija Glišić) volt. Egerben töltötte gyermek- és tanulókorát; 1791-től 98-ig ugyanott végezte gimnáziumi tanulmányait, csak a retorika egy évét (179596) tanulta Budán). Jogi tanulmányainak első évét Pesten, a másodikat Egerben végezte; azután ismét Pestre ment törvénygyakorlatra, s 1805-ben letette az ügyvédi vizsgát. 1800 körül beleszeretett egy Bernáth Lidi nevű egri leányba, akit – míg ő távol volt –, máshoz erőltettek. Ezt a csalódását még később is fájlalta. Atyja 1803-ban budai plébános lett, s ő szüleinél a tabáni szerb parókián, a rácvárosi templom mellett lakott.

Már deák-korában sokat olvasott és írogatott. Pesten megismerkedett Virág Benedekkel, Horvát Istvánnal, Szemere Pállal, Révai Miklóssal. 1807-ben részt vett az országgyűlésen mint ifj. gróf Zichy Ferenc küldöttje. A színészet iránt is melegen érdeklődött, s maga is írt és fordított színműveket. A „Megengesztelés” c. fordítása (francia eredeti után írta Weissenthurn Johanna) 1809. április 26-án színre is került; több fordítását nem adták elő, nyomtatásban se jelent meg. Két darabot szerbre is lefordított; ezeket halála után kiadta a szerb Matica. Két eredeti darabja: „II. Rákóczi Ferencz Rodostóban”, amelyet Mikes Kelemen leveleiből írt, és a „Mars Vénussal Murány alatt” csak Toldy Ferenc följegyzéseiből ismeretesek.

Kazinczy Ferenccel 1808-ban ismerkedett meg személyesen. Ő alapította Horvát Istvánnal és Szemerével „Kazinczy pesti triászát”, amely saját szavai szerint célul tűzte ki „Kazinczynak irányát a fővárosban képviselni, a közrehatását támogatni”. Kazinczyval sűrű levelezést folytatott (1808. szeptember 19-től 1824. május 30-ig 52 levelét közli a „Kazinczy Ferencz Levelezése” c. gyűjtemény). Kazinczy 1811-ben hozzá intézte híres episztoláját, mely a „Tövisek és Virágok”-kal együtt megindította a nyelvújítási harcot.

Vitkovics a főváros legkeresettebb ügyvédjévé lett; Deák Ferenc is nála jurátuskodott. Miután feleségül vette Manoli Popovics Theodorát (Teodora Popović Manoli), Szerb utcai háza az írók állandó gyülekezőhelye lett, ahol a komoly irodalmi vitákat és tanácskozásokat rendesen vidám lakomák fejezték be. Kellemes modoráért, elmésségéért, áldozatkészségéért mindenki szerette. A magyar könyvek kiadása és terjesztése körül fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. Felekezetének is buzgó támasza volt egész életében. 1828-ban részt vett az Magyar Tudományos Akadémia szervező bizottságának ülésein, de akadémiai tagságát nem érhette meg. Meghalt 1829. szeptember 9-én, Pesten vízibetegségben. Sírja a régi ferencvárosi temetőben volt.

Vitkovics Mihályt szoros barátság fűzte Lukijan Mušickihoz a szerémségi Šišatovac monostor archimandritájához, aki maga is szerb klasszicista verseket írt.

Művei[szerkesztés]

Költeményei jelentek meg az Erdélyi Múzeumban (1814–15.) és az Athenaeumban (1841. II.); cikkei a Tudományos Gyűjteményben (1817. VIII. Az óhitű magyar nőkről), XII. Hazafiui elmélkedés, 1819. «A rácz nyelvről», Szerbia állapotjának rövid ismertetése, a czenzura által betiltva, 1821. XI. A magyar könyvek terjesztéséről); a Magyar Dámák Kalendáriumában 1815-re Pozsonyban (két darab eredeti mese); a Szépliteraturai Ajándékban (1821); az Aurórában, (1882–32); a Koszorúban (1828); a Hebeben (1825–26); a Felső Magyarországi Minervában (1827. IV.)

  • Halotti vers, mellyet boldog emlékezetű báró Orczi József ő Nagyságának Karátson havának 14. napján 1804. eszt. Gyöngyösön történt halálára hazafiúi tisztelettel írt. Buda.
  • Örömversek azon gyászos hír után, melly a nagyérdemű s főtiszt. Paintner Mihály rátóti prépost úrnak halálát hazudta, mikor a győri kerületben az oskoláknak királyi főigazgatójokká neveztetett. Révai Miklós úrnak vigasztalásul írták három igaz tisztviselőji, Pest, 1805. (Horvát István és Ferentzi Jánossal).
  • Magyar dal, mellyel a prédikátorok rendén levő nagy érdemű Horváth Eusebius urat, midőn Egerből eljötte után a budai főgymnasiumban tanítóvá választatott, hálaadásul megtisztelte volt tanítványa. 1806. Buda.
  • T. T. Senkviczi Kovachich Márton urhoz, midőn megboldogult hitvesének Hajóssy Johannának képét rézre metszette, tiszteletül írta. U. ott, 1806. (Költemény).
  • Ad Hungaros veteri gentis more arma parantes Pestini, 1809. (Latin és magyar költemény).
  • Egy magyar nemes felkelőnek bútsú dala az ő mátkájátul. Május 1-sőjén 1809. U. ott.
  • Vitkovits Mihály meséji és versei. U. ott, 1817.
  • Fő Tiszt. Fejér György prépost úrnak a győri tudománykerület főigazgatójának tiszteletére. Bécs, 1818. (Költemény.)
  • Méltóságos Székhelyi Majláth György ő cs. k. Felségének az ítélőszékekben személyes helytartója sat. halálára. Pest, 1821.
  • T. Pilis Szántói Jurkovits Mátyás úrnak, Temes vármegye tábla birájának Pilis Szántón Julius 12. 1825. lett beiktatására. U. ott. (Költ.).
  • Mélt. Vajai Vay Ábrahám urhoz, midőn Borsod vármegyében április 26. 1825. első alispánná választatott, barátságos tiszteletből. U. ott, 1825. (Költ.).
  • Méltgs Báró Wenckheim urhoz, T. Arad vármegyei főispányi hivatalba junius 27-ikén 1825. lett beiktatásakor hálaadó tiszteletül. U. ott. (Költ.).
  • Vitkovits Mihály művei. Kiadja Szvorényi József. Budapest, 1879. Három kötet (I. Költemények. II. Prózai művei. III. Válogatott levelek. Nemzeti Könyvtár V. VI., VIII.).
  • A kunsági utazás. Saját gyűjteményéből közzétette Széll Farkas. U. ott, 1887.

Levele Guzmicshoz Pest, 1824. június 5. (Irodalomtörténeti Közlemények 1900.).

Modern kiadás[szerkesztés]

  • Vitkovics Mihály magyar és szerb írásai Vujicsics D. Sztoján gondozásában. Budapest/Novi Sad, 1978.
  • Vitkovics Mihály válogatott művei. Válogatta és sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Lőkös István. Budapest, 1980.

Források[szerkesztés]

Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak