Egybeírás (magyar nyelv)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A magyar nyelvben az egybeírás általában azt jelöli, hogy szavak bizonyos együttese nem szókapcsolat, hanem szóösszetétel. Más szóval: a szókapcsolatokat különírással, a szóösszetételeket egybeírással jelöljük. (Ez alól a gyakorlatban akadnak néha kivételek.)

Az egybeírást bizonyos okokból néha kötőjel helyettesíti (l. ott), de nyelvileg a kötőjeles írás is egybeírásnak számít.

Mellérendelő összetételeknél[szerkesztés]

A mellérendelő összetételek közül egybeírjuk azokat, amelyek oly mértékben összeforrtak, hogy csak a szó végén ragozódnak, pl.

  • rúgkapál, hírneves, icipici
  • csúszómászó, szántóvető (melléknévi igenevekből)

Alárendelő összetételeknél[szerkesztés]

Az egybeírásnak az alárendelő összetételeknél négy oka lehet:

  • jelentésváltozás,
  • ragelhagyás,
  • hagyomány (l. lent),
  • jelentéstömörítő kapcsolatok.

Jelentésváltozás[szerkesztés]

Jelentésváltozás esetén a szavak együttes jelentése más, mint tagjaik jelentésének összege. A jelentésváltozás tényét mindig egybeírás jelöli. Raggal nem jelölhető összetételek

  • alanyos, például agyafúrt ('ravasz')
  • minőségjelzős, például gyorsvonat ('vonatfajta')
  • mennyiségjelzős, például hatökör ('buta')

Raggal jelölhető összetételek:

  • tárgyas, például jótáll ('szavatol')
  • határozós, például napraforgó ('növény')
  • birtokos jelzős, például barátfüle ('tésztaféle')

Főnévi igeneves összetételek:

  • ennivaló, látnivaló

Ragelhagyás[szerkesztés]

A ragelhagyás azt jelöli, ha két szót azért írunk egybe, mert a köztük lévő viszonyt jelölő rag elmarad, például fát vágó (t elmarad) > favágó. Ez a fajta értelemszerűen csak a raggal jelölhető összetételeknél lehetséges:

  • tárgyas: kéményseprő (= kéményt seprő)
  • határozós: áldozatkész (= áldozatra kész)
  • birtokos jelzős: ablaküveg (= az ablak üvege)

Jelentéstömörítés[szerkesztés]

Egyes szókapcsolatok tagjainak viszonyát csak több szó betoldásával lehet kifejteni, tömörítve fejeznek ki jelentést, pl.:

  • motorcsónak

Az igekötő egybeírása[szerkesztés]

Az igekötőt, ha közvetlenül a hozzá tartozó ige előtt áll, egybeírjuk az igével, pl.

  • felmegy

Nem ilyen azonban például a meg tudja csinálni, ahol a meg-et nem írhatjuk egybe a tudja szóval, hiszen nem ahhoz, hanem a csinálni igéhez tartozik.

Hagyományos (kivételes) esetek[szerkesztés]

Atipikus egybeírás[szerkesztés]

A raggal nem jelölhető alárendelő összetételeket néha a hagyomány miatt egybeírjuk:

  • alanyos: szúette
  • tárgyas: jótett

Bizonyos szavaknál ez a raggal jelölhető alárendelő összetételeknél is előfordul:

  • határozós: bérbeadás
  • birtokos jelzős: napkelte

Hagyományosan az alábbi összetételeket is egybeírjuk, ha csupán kéttagúak:

  • anyagnévi jelzős: faasztal
  • számnévi jelzős: kétéves, ötnapos

Előfordul, hogy az egyik hagyomány gátat vet a másiknak: a fenti szabály alapján egybe kellene írni, de valójában különíródnak az alábbiak: hány (éves), pár (napos), egész (napos).

Atipikus különírás[szerkesztés]

Bizonyos esetekben a fentiek által indokolt összetételeket sem írjuk egybe. Ezekre az esetekre alszabályok vonatkoznak, pl.:

  • fel-le járkál

Azokat az összetételeket, melyeket különírunk, l. a különírt összetételtípusok listája szócikkben.

Lásd még[szerkesztés]