Nagy magyar helyesírási szótár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Nagy magyar helyesírási szótár (ISBN 9639450200) 2002-ben jelent meg a Szalay Könyvkiadó kiadásában (Pannon-Literatúra Kft., Kisújszállás).

A címében szereplő „nagy” szó arra utal, hogy készítői az elérhető legnagyobbnak szánták: 515 oldalán 36 145 címszót, valamint 116 009 szókapcsolatot és toldalékos alakot tartalmaz (ez azonban még mindig alatta marad a 2004-es Osiris-féle Helyesírásban feldolgozott 213 974 szóalaknak). Szakmailag dr. Szathmári István nyelvész, professor emeritus ellenőrizte; ajánlása a könyv hátsó fülén olvasható.

Bevezetője szerint általános céllal készült: diákoknak és átlagembereknek éppúgy, mint különféle szakmák, tudományágak művelőinek. A szótári tételek gyakoribb szókapcsolatai és összetételei mellett tájékoztat a tulajdonnevek ‑val/‑vel ragos és melléknévképzős alakjáról. Eligazít a nehezebb elválasztású szavak (tulajdonnevek, idegen és összetett szavak) megfelelő alakjáról, az elterjedtebb hazai és más nyelvi mozaikszók terén (feloldásukat, jelentésüket és ragozott alakjukat is megadva), valamint – helyesírási szótáraktól szokatlan módon – a gyakoribb idegen szavak eredetét és szófaját is közli.

A címszavak félkövér betűvel szerepelnek; a szófaj, az eredet, az elválasztás és a rövidítések feloldása, az értelmezések, példamondatok pedig dőlttel.

Grétsy László az Édes Anyanyelvünk 2003. februári számában ismertette (15. oldal, „Egy új helyesírási szótárról”). Recenziójában elismeréssel szólt róla, csupán három apróbb hibát fedezett fel benne.

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]