Szóelemző írásmód

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A szóelemző írásmód (más néven etimologikus írásmód) a magyar helyesírás négy alapelvének egyike (AkH.12 48.).

Hatálya[szerkesztés]

Szótő és toldalék között gyakran, összetételi tagok között pedig mindig a szóelemző írásmód érvényesül (a kiejtés szerinti írásmód rovására).

  1. A legtöbb toldalék esetén:
    • hajtja (hajt + ja, nem „hajtya”)
    • vízből (víz + ből, nem „víszből”)
    A -val/-vel és a -vá/-vé esetében azonban a kiejtés szerinti írásmód érvényesül.
  2. Összetételi tagok között:
    • magtár (mag + tár, nem „maktár”) – a kiejtés szerinti írásmód rovására
    • kulcscsont (kulcs + csont, nem „kulccsont”) – az egyszerűsítő írásmód rovására
    • Ha összetételi tagok határán három azonos mássalhangzó (vagy mássalhangzójegy) találkozna, ott nem egyszerűsítünk, hanem kötőjelet használunk:
      • sakk-kör, puff-féle, expressz-szerű (noha nem ejtünk háromszoros hosszúságú hangot); strucc-csoport

Ahol nem érvényesül[szerkesztés]

A szóelemző írásmód „ellenpólusa” a kiejtés szerinti írásmód, valamint az egyszerűsítő írásmód lehet – l. a cikkek alatt, hol érvényesülnek ez utóbbiak a szóelemző írásmód rovására.