Ormánság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ormánság
ormánsági népviselet a 19. században
ormánsági népviselet a 19. században
Népesség
Vallási megoszlás római katolikus, református
Etnikai megoszlás magyarok, romák
Lakott terület%
Lakatlan terület%

Az Ormánság, vagy Ormányság tájegység Baranya megyében, a Dráva árterületén, a Dráva-sík kistáj része. Baranyára jellemző aprófalvas vidék. Központja és egyben járási székhelye Sellye. Második legnagyobb települése Vajszló.

Lakossága hagyományosan református.[1] Egyedülálló festett kazettás templomaik (Drávaiványi,[2] Adorjás, Kórós,[3] Kovácshida) az ősi magyar jelképrendszer elemeit hordozzák.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét a „hegycsúcs”, „hegytető”, vagy „lápos terület” jelentésű finnugor eredetű orom, ormágy, vagy ormány szavakból, vagy a török orman ("erdő") szóból származtatják.[4] A finnugor etimológia szerint első lakói a vizes területekből kiemelkedő ormákra építkeztek,[5] a terület a honfoglalás korában erdőség volt.

Az Árpád-korban, 1257-ben írásos emlékben Ormán, Ormánköz illetve Bőköz volt ennek a területnek a neve. Szigetvár és Szentlórinc is e terület része volt, mint Aljvidék.[4] Györffy György történész szerint a Gyöngyös és az Okor patakok közötti terület volt. A mai Nyugat-Ormánság volt Ormánköz, a Kelet-Ormánság pedig a Bőköz.[6] A 17. századtól a református falvakra használták az Ormánság kifejezést Délnyugat-Baranyában,[4] de még a 20. század elején is a Kelet-Ormánságiak a nyugati részeket tekintették csak Ormánságnak.[6]

Lakosság[szerkesztés]

A honfoglaláskor szlávok éltek a vidéken, ez a folyónevekben is fölfedezhető. Az Árpád-korban ezek a szlávok beolvadtak a magyarságba.[4] Ekkoriban tilos volt a keleti és nyugati területeken élőknek a másikkal házasodnia. Ezt hívták Laki-hídon túli házassági tilalomnak.[6] Ahogy akkoriban mondták: „Lakihídon át nem jó menyecskét hozni, mer abbú mind kurva lössz."[7] Lak falu Adorjás, Kémes és Baranyahídvég falvak között elterülő település volt.

A népszámlálási adatok szerint a vidék nagy részét magában foglaló Sellyei kistérség lakosságának 87,4%-a magyar, 12%-a horvát, 6%-a roma.[8] A romák valós aránya viszont lényegesen magasabb a népszámlálási adatoknál. Gilvánfa lakossága szinte teljesen beás cigány. A valamikor egyeduralkodó őshonos református magyarság az egykézésnek köszönhetően ma már csak a vidék lakosságának 20%-át adja. Helyüket katolikus magyar zsellérek, völgységi svábok és cigányok foglalták el,[9] így ma már lakosságának kétharmada római katolikus.[10]

Népviselet[szerkesztés]

1867 után a polgárosodó Siklós környéki drávaszögi emberek szoknyát és pantallót viseltek, míg az ormánságiak továbbra is a cifra paraszti viseletet. Ezért utóbbiak csúfneve lett a pupák.[11]

Települések[szerkesztés]

A tudósok 22-45 falut sorolnak az Ormánsághoz.[4]

talpas ház Sellyén
Nyugat-Ormánság Kelet-Ormánság

Vers a tájegységről[szerkesztés]

Az 1930-as években született az alábbi vers a tájegységről:[12]

Vers az Ormánságról


45 kisfalu néz a nagyvilágba
Jön-e már valaki, ki sorsát megszánja?
Jön-e már valaki, ki népét felrázza?
Lesz itt a magyarnak új feltámadása?

Ormánsági falvak, ti kicsik és nagyok,
én is a ti bús lányotok vagyok.
Szomorú a lelkem, mert amerre jártam
csak pusztulást, nyomort és cifraságot láttam.

Házakat láttam üresen, bezárva,
magyar lesz-e ennek újra gazdája?
Meg földet is láttam szántatlant, ugaron
hát kevés a dolgos kéz itt már Ormánságon?

Sok szomorú kérdés, minek is folytassam...
Mindnyájuk szívét miért szomorítsam?
Inkább gyertek velem, gyertek menjünk vissza
munkáskezű régi vidám Ormánságba.

1930-as évek

Nyelvjárás[szerkesztés]

Az Ormánságban ő-ző nyelvjárást beszéltek. Ennek oka feltételezhetően a dél-alföldi kapcsolat, ahol szintén ő-ző nyelvjárás van.[4] Az alábbi szaporcai vers példája is jól szemlélteti:[1]

Fársáng


Hipp-hopp, fársáng!
Itt ölték az ártányt,
Nem adják a máját,
Csak a szalonnáját.

[...]

Kelj föl asszony, kelj föl,
Csald mög az uradat,
Ne sajnájjad mögmecceni
Darab szalonnádat!"

Farsangi köszöntő, Szaporca

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b sószóró - református körkép. w3.enternet.hu. [2009. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. Archivált másolat. [2005. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 4.)
  3. Archivált másolat. [2005. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 4.)
  4. a b c d e f Dél-Dunántúl néprajzi csoportjai. gepeskonyv.btk.elte.hu
  5. Etimológia
  6. a b c Zentai, János: Baranya megye néprajzi csoportjai. tajesember.hu, 1978. [2017. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
  7. a laki hídról
  8. 2001-es népszámlálás (nemzetiségek)
  9. Fülep Lajos: A magyarság pusztulása
  10. 2001-es népszámlálás (vallás, felekezet)
  11. Zentai, 18. o.
  12. Járóföld - Hazai Tájakon: Ormánság, 2. (helyi idős hölgy elmondása alapján) Aprófalvak Vajszló környékén, 1997 [2017. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 10.)

További információk[szerkesztés]