Marócsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marócsa
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Baranya
Járás Sellyei
Jogállás község
Polgármester Berta Jenőné (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 7960
Körzethívószám 73
Népesség
Teljes népesség 94 fő (2014. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség 8,35 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 11,38 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Marócsa (Magyarország)
Marócsa
Marócsa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 54′ 54″, k. h. 17° 48′ 52″Koordináták: é. sz. 45° 54′ 54″, k. h. 17° 48′ 52″
Marócsa (Baranya megye)
Marócsa
Marócsa
Pozíció Baranya megye térképén

Marócsa (horvátul Marača, Maroč) község Baranya megyében, a Sellyei járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marócsa zsáktelepülés Sellyétől északnyugatra. Bár közigazgatási területén áthalad a kisvárost Szigetvárral, illetve Szentlőrinccel összekötő országút, a falu belterülete kiépített közúton csak Kákics irányából érhető el.

Távlatilag Marócsa helyzete is javulhat abban az esetben, ha megvalósulnak azok a regionális fejlesztési elképzelések, melyek között a 67-es főútnak a horvát határig történő meghosszabbítása is szerepel. A lehetséges verziók közül az A jelű nyomvonalváltozat ugyan valamelyest elkerülné keletről a község területét, de a B változat közvetlenül a falu határában haladna el.[3]

Elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Horvátul két elnevezése létezik a falunak: a drávakeresztúriak által használt Marača és a felsőszentmártoniak által használt Maroč alak.[4]

A település nevének eredete nem egyértelmű, de a délszláv nyelvek valamelyik, alakilag hasonló kifejezéséből származhat az elnevezés.[5]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oklevelek 1332-ben említették először Morocha, Morol, Morolcha, Morocha, Morolka, Morossa neveken. 1431-ben már mint önálló plébániával rendelkező falut említették. A 15. században a pécsi székesegyház főesperességéhez tartozott.

A középkorban több kisebb-nagyobb falu határolta, melyek egyházjogilag hozzá tartoztak, és melyek egy része mára oly mértékben megsemmisült, hogy nyomai sem ismeretesek. Ilyen falu volt északkeletre Legéncsi, délre Gilicze, délnyugatra pedig Körcsönye; ezek közül Legéncsi hajdani területe ma marócsai erdőrész; Gilicze egykori helye Kákics, Körcsönyéé pedig Bogdása közigazgatási területére esik. A felsoroltak mellett Marócsa leányegyháza volt még Endrőc is, amely ma is létező település Marócsától északnyugatra.[5]

Legéncsi vagy Legencse középkori falu volt a Fekete-víz folyása mentén, attól délre, amely a török hódoltság alatt elnéptelenedett. Hosszú ideig tartó lakatlanság után a 19. század végén ismét kis lakott település alakult ki itt, cselédsorú lakosokkal. A 20. század elején Alsó- és Felsőlegencse puszta is létezett, ahonnan 1930-ban 59 lakost írtak össze. 1970-ben már csak Felsőlegencse volt lakott hely, 9 lakossal.[5] Ma a területen kutatás nélkül már épületromok sem nagyon fedezhetők fel.

A 19. században az akkor csupa faházból álló Marócsa leégett. A falu földesura, Draskovics gróf 1886-ban iskolát építtetett ide, mely máig fennáll és működik.

Jelenleg a település közigazgatási területének több részét tartják számon régészeti jelentőségűként: ilyen maga a községi belterület és az attól kissé északra található temetődomb, jelentős – a belterület kiterjedésével közel azonos – nagyságú régészeti jelentőségű területet képez a központ keleti szomszédságában elterülő Pusztagáti-dűlő, és még ennél is mintegy kétszer nagyobb kiterjedésű, hasonló területnek minősül a település északi határában található Legentse-dűlő, a fentebb említett Legéncsi falu egykori területe.[6]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település mai lakói szinte teljes egészében cigány származású magyarok. Az etnikai arányok eltolódása már az 1930-as években megindult. 1937-ben 280 lakosából 220 magyar (közülük 200 református és 20 "beköltözött") és 60 letelepített cigány volt. Az őshonos református magyarság száma és aránya az egykézés következtében fokozatosan csökkent, 1936-ban a falu 12 első osztályos tanulója közül 8 cigány, 3 "beköltözött" magyar és 1 református volt. 2001-ben 117 lakója közül mind a 117 magyarnak vallotta magát, 76 római katolikus és 32 református élt a faluban.[7]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiss Géza: Ormányság (1937)

  1. Marócsa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. november 18. (Hozzáférés: 2015. augusztus 1.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Kokas és Társa Tervező Kft.: Kákics és Marócsa településrendezési tervei. Szabályozási terv (pdf). sellye.hu, 2008. április 1. (Hozzáférés: 2015. augusztus 9.)
  4. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 24.)
  5. ^ a b c Marócsa (doc). Magyar Névarchívum. (Hozzáférés: 2015. augusztus 9.)
  6. Kokas és Társa Tervező Kft.: Kákics és Marócsa településrendezési tervei. Szabályozási terv (pdf). sellye.hu, 2008. április 1. (Hozzáférés: 2015. augusztus 9.)
  7. 2001-es népszámlálás, Baranya megye adatai

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]