Kisasszonyfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisasszonyfa
Kisasszonyfa címere
Kisasszonyfa címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Baranya
Járás Sellyei
Jogállás község
Polgármester Bite Gyula[1]
Jegyző Dr. Balázs János
Irányítószám 7954
Körzethívószám 73
Népesség
Teljes népesség 186 fő (2014. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség 20,52 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 8,87 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kisasszonyfa (Magyarország)
Kisasszonyfa
Kisasszonyfa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 56′ 49″, k. h. 18° 00′ 25″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 49″, k. h. 18° 00′ 25″
Kisasszonyfa (Baranya megye)
Kisasszonyfa
Kisasszonyfa
Pozíció Baranya megye térképén

Kisasszonyfa község Baranya megyében, a Sellyei járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település Pécstől délnyugatra, Szentlőrinctől délre, Sellyétől északkeletre, az Ormánságban fekszik, Magyartelek és Téseny között. Közúton a 6-os főút felől két irányból közelíthető meg: vagy a Szentlőrinc-Sellye közti országútról Magyarmecskénél balra letérve, Magyartelken át, de kényelmesen megközelíthető közvetlenül Pécs felől, Pellérden, Görcsönyön és Baksán keresztül is.

Közútkapcsolata a közvetlen szomszédai közül csak a tőle nyugatra fekvő, már említett Magyartelekkel, illetve a keletre elterülő Tésennyel van; északi és déli szomszédai, Gerde és Ózdfalu lényegében zsákfalvak, melyekkel Kisasszonyfát csak földutak kötik össze.

A település legfontosabb vízfolyása a falu belterületi házaitól pár száz méterre nyugatra folyó Pécsi-víz, amely az itteni szakasza nagyobb részén egyben természetes határvonalat is képez Kisasszonyfa és Magyartelek között, illetve amelybe a község közigazgatási területén torkollik bele a Vályogvető-árok.[3]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisasszonyfa és környéke ősidők óta lakott hely. Területén római korból vagy a török hódoltság korából való cölöpvár maradványai, régi mészégető kemence, avar sírok nyomaira bukkantak.

Nevét 1270-ben említette először egy oklevél Kisasszonyfalva néven. Nevét védőszentje után kapta, középkori templomának Boldogasszony védőszentje után.

Itt van az Istvánffy család egykor vizesárokkal körülvett várkastélya is. Itt a várkastélyban született 1538-ban Istvánffy Miklós nádor, történetíró is.

Körös-puszta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisasszonyfától északra fekszik Körös-puszta, amelynek területe már a római időkben lakott hely lehetett. A Körösi-dűlőben folytatott feltárások eredményeként egy késő római téglasír került elő, üvegedénnyel, bronz fibulával, övcsattal és egy gyűrű töredékével; a sírban megtalálták I. Constantinus és II. Constantinus néhány érmét is, ezek alapján egyértelműnek tűnik, hogy a lelet a IV. századból származik. E sírtól északra egy másik sírt is felfedeztek, de abból fémleletek nem kerültek elő.[4]

Ugyanezen a helyen a középkorban is falu állhatott, melyet valószínűleg az itteni Negol nemzetségből való Kőrös család alapított 1241-1242 körül, a tatárjárás utáni időkben. Nevét 1332-1335 között a pápai tizedjegyzék is említette.

Itt állt egykor Körösmonostora, mely Ócsa filiája volt. Körösmonostora 1294 körül a csehországi Zábdrovice prépostsága alá került, mintegy 1320-ig. Körösmonostor nevét először 1322-ben említették az oklevelekben, később az 1376. és 1412. évi oklevelekben tűnt fel, apátja vagy szerzetesei említése nélkül. Györffy György fennmaradt munkája szerint valószínű, hogy a premontreiek Insula Lazari prépságával (lázárszigeti Szent Ágoston prépostság) lehet azonos.

Körös-puszta mai területén jobbára zártkertek és gyümölcsösök találhatók, gyepfoltokkal és egy régi agyagbányával.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Kisboldogasszony nevére szentelt római katolikus temploma (Petőfi u. 100.) 1765-ben épült. Egyik plébánosa 1833 és 1835 között Baumholtzer Menyhért volt, aki egy, még teológus hallgatóként írott beszéde nyomán korának ismertebb papjai közé tartozhatott. Nevezetes papja volt a csaknem négy évtizeden keresztül itt plébánoskodó Rang Antal (1823–1893) is, akinek köszönhetően a 19. század második felében megépült a község plébániája, és aki halála előtt végrendeletileg 1000 forintos összeggel ösztöndíjat alapított a kisasszonyfai (továbbá 500-500 forinttal az ózdfalui és a tésenyi) iskola legjobb diákjainak jutalmazására, valamint további 3200 forinttal tett alapítványokat a falu egyházközsége és az itt élő szegények megsegítésére.[5][6] A templomot ma (13 másik, környékbeli településsel együtt) a szabadszentkirályi plébános látja el.
  • Istvánffy kastély – az Istvánffy család ősi otthona. Újabb kori elnevezéssel Tyoszics-kastélynak is nevezik, az előtte álló parkban világháborús hősi emlékmű található.[7]
  • Az önkormányzat kezelésében horgásztó is van a településen, a faluközponttól délre.
  • A Nimród Vadásztársaság vadászterülettel is rendelkezik a falu határában.[8]

Híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kisasszonyfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. november 18. (Hozzáférés: 2015. augusztus 1.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. ^ a b Kokas és Társa Tervező Bt.: Kisasszonyfa településszerkezeti terve (pdf). Sellye.hu, 2004. február 1. (Hozzáférés: 2015. augusztus 8.)
  4. Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice: Baranya megye a római korban. (Hozzáférés: 2015. augusztus 10.)
  5. Dicséretes végrendelkezés (jpg). Pécsi Közlöny, 1893. augusztus 6. (Hozzáférés: 2015. augusztus 8.)
  6. Rang Antal (jpg). Pécsi Közlöny, 1893. augusztus 6. (Hozzáférés: 2015. augusztus 8.)
  7. Tyoszics-kastély. Kastélyok.com. (Hozzáférés: 2015. augusztus 8.)
  8. Az Ormánság bemutatása. Ormánsági Kalandtúra. (Hozzáférés: 2015. augusztus 8.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]