Kákics

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kákics
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Baranya
Járás Sellyei
Jogállás község
Polgármester Szekeresné Spang Lívia Katalin (független)[1]
Irányítószám 7958
Körzethívószám 73
Népesség
Teljes népesség 211 fő (2014. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség 14,30 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 14,89 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kákics (Magyarország)
Kákics
Kákics
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 54′ 15″, k. h. 17° 51′ 29″Koordináták: é. sz. 45° 54′ 15″, k. h. 17° 51′ 29″
Kákics (Baranya megye)
Kákics
Kákics
Pozíció Baranya megye térképén

Kákics község Baranya megyében, a Sellyei járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szigetvártól délkeletre, Sellye közvetlen északi szomszédságában fekvő település. Közúton a baranyai térség legjelentősebb főútjának számító 6-os főút felől legegyszerűbben Szentlőrincnél letérve, Királyegyházán, Sumonyon és Okorágon keresztül juthatunk el a településre, de megközelíthető Szigetvár felől is, Dencsháza, Szentegát és Okorág érintésével. A falu központjában ágazik ki a sellyei országútból a Kákicstól nyugatra fekvő zsákfaluba, Marócsára vezető mellékút. Kákics mindemellett vonattal is elérhető, a Sellye–Szentlőrinc-vasútvonalon, a megállóhely a vasút és a marócsai országút kereszteződésénél található.

Távlatilag Kákics is az egyik nyertese lehet majd azoknak a regionális fejlesztési elképzeléseknek, melyek egyik célja a 67-es főút meghosszabbítása a horvát határig és a Révfalu térségében tervezett új Dráva-hídig. A lehetséges nyomvonalváltozatok egyike ugyanis közvetlenül Kákics keleti határánál húzódik, rövid szakaszon érintve a falu közigazgatási területét is, míg a B változat szerint a majdani új út a falutól néhány száz méterre nyugatra haladna el.[3]

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település központi része a környezetéből csekély mértékben kiemelkedő, kevéssé vízjárta helyen fekszik, de a külterületet mindenhol árkok szabdalják. A falu legjelentősebb vízfolyása a Fekete-víz, amely központtól északkeleti irányban, néhány száz méteren keresztül Kákics közigazgatási területeit szeli keresztül.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kákics nevét az oklevelek 1410-ben említették először Kakych néven. A települést az ismert történelme során mindvégig magyarok lakták (akik közé csak elvétve költözött egy-egy német vagy horvát család), a falu a török időkben sem néptelenedett el. Birtokosai voltak többek között a pécsi káptalan, a Traun család és a Batthyány, majd 1848 után a Draskovichok birtoka lett.

A falu jelenlegi területén két kisebb, régészeti jelentőségű területet tartanak számon: az egyik az ótemető területe a faluközpont délkeleti részében (a jelenkori temető a központtól jóval messzebb, északnyugati irányban található a marócsai út mentén), a másik pedig a központtól mintegy másfél kilométerre nyugatra [Marócsától hasonló távolságra délre] fekvő Gilicze-dűlő, ahol a közelmúltig a falu kanászháza és erdészháza is állt.

Gilicze (máshol Gellice, Görice vagy Zsilice) a középkorban még önálló falu volt a mai Kákics területén, egyházi szempontból Marócsa alárendeltségében, és egy nagy méretű, erős kőtemplommal is rendelkezett. A lakók azonban idővel Kákicsra költöztek át, a templom köveit pedig a törökök a hódoltság idején elhordták, hogy a szigetvári vár védelmének megerősítésére használják fel azokat.[4] A Gilicze-dűlőben a múltban aranypénzeket, beomlott pincéket találtak, illetve egy kovácsműhely maradványai is előkerültek, a terület tényleges, érdemi régészeti feltárása azonban még várat magára.

2012-ben felújították a Sellye-Királyegyháza utat, ennek keretében Kákics területén, 700 méter hosszan a MOL Nyrt.-től származó gumibitument alkalmaztak a kopóréteg terítésekor.[5]

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kákics településnév eredete bizonytalan, de feltételezések szerint a terület növényzetére utalhat: eszerint vagy a káka, vagy a gyermekláncfű egyik népi elnevezése lehet a név eredete. A szomszéd településeknek a kákicsiakra vonatkozó csúfolóiban felbukkan még a hasonló hangalak okán a kukac és a kánya is, a falunév eredetéhez azonban ezeknek nyilvánvalóan nincs közük.[4]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református templom – a falu legmagasabb pontján emelt, 1836-ban klasszicista stílusban épült istenháza országos védettség alatt áll.
  • Pásztorház – a marócsai és az okorági országutak szétágazásánál álló földszintes építmény szintén országos védettségű építmény, mint az Ormánság népi építészetének egyik jellegzetes emléke.
  • Egykori parókia épülete – az ormánsági fejfagyűjteménynek otthont adó egykori parókiai épület (utcai homlokzatán Kiss Géza emléktáblájával) országos védelemre javasolt épület.
  • Népi építészeti értékek – a felsoroltakon felül a településközpontban összesen hat épület áll helyi védettség alatt.

Híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kiss Géza református lelkész, író az Ormánság népművészetének, néprajzának, nyelvjárásának kutatója itt született a faluban.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kákics lakossága a múltban leginkább mezőgazdasági tevékenységekből élt, amihez a falu külterületi határai, bár nem nagy kiterjedésűek, de a lakosság nagyságához mérten elegendő lehetőséget biztosítottak. Mezőgazdasági termény hasznosítására létesült a falu hajdani egyetlen ipari létesítménye, a mónosokori határban, de még kákicsi területen működött kendergyár is. A kendergyár megszűnése után az épület egy ideig lakóház volt, de ma már annak is csak romjai találhatók meg a faluközponttól északkeletre, a Fekete-víz túlpartján fekvő, részben beerdősült területen; ugyanígy már csak romjai találhatók meg a községtől délre létesített egykori szarvasmarha-telepnek is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kákics települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. november 18. (Hozzáférés: 2015. augusztus 1.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Kokas és Társa Tervező Kft.: Kákics és Marócsa településrendezési tervei. Szabályozási terv (pdf). sellye.hu, 2008. április 1. (Hozzáférés: 2015. augusztus 9.)
  4. ^ a b Kákics. Magyar Névarchívum. (Hozzáférés: 2015. augusztus 9.)
  5. Kétmilliárdos útfelújítás Baranyában

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kákics témájú médiaállományokat.