Nagyváty

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagyváty
Nagyváty címere
Nagyváty címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeBaranya
JárásSzigetvári
Jogállás község
Polgármester Tömösközi Sándor (független)[1]
Irányítószám 7940
Körzethívószám 73
Népesség
Teljes népesség301 fő (2021. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség26,76 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület12,67 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyváty (Magyarország)
Nagyváty
Nagyváty
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 03′ 45″, k. h. 17° 55′ 51″Koordináták: é. sz. 46° 03′ 45″, k. h. 17° 55′ 51″
Nagyváty (Baranya megye)
Nagyváty
Nagyváty
Pozíció Baranya megye térképén
Nagyváty weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyváty témájú médiaállományokat.

Nagyváty község Baranya megyében, a Szigetvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Pécstől nyugatra helyezkedik el; a szomszédos települések: észak felől Ibafa, északkelet felől Dinnyeberki, délkelet felől Kacsóta, délnyugat felől Nagypeterd, északnyugat felől pedig Nyugotszenterzsébet.

Megközelítése[szerkesztés]

Déli határszélét érinti a 6-os főút is, így ez a legfontosabb közúti megközelítési útvonala; központja tekintetében azonban zsáktelepülésnek minősül, csak a főútból északnak kiágazó 66 112-es számú mellékúton érhető el. Déli határszélét érinti még az 5807-es út is.

Története[szerkesztés]

Nagyváty (Váty) nevének első ismert említése 1183-ból származik, amikor az almamelléki Töttös (Szentegyed) határjárásában tűnik fel a vátyi erdő neve, a mai Mozsgótól északkeletre, Wathy formában. (A falu egy kissé távolabb, ettől délkeletre feküdt.)

Az Árpád-korban a település várispánság, megye jellegű kerület és esperesség székhelye, kiváltságos „székely lövők” központja és lakhelye volt.

A székely ispánság, mely körülbelül 400 fős létszámú lehetett, és az Okor és Alma melléke falvaiban lakó székelyekből állt. Mivel a tatárjárás után megfogyatkozott lakosságból már nem tudták a 100 fegyverest kiállítani, ezért a király kivette a székelyeket az ispánság fennhatósága alól.

IV. Béla király egyik oklevele említette a vátyi székelyeket is, kikről elmondta, hogy mivel a tatárjárás előtti időkben ispánjuk elnyomta őket, ezért kivette a székelyeket az ispán fennhatósága alól, - s az eddigi gyakorlattól eltérően, mely szerint 100 fegyveressel tartoztak a király minden hadjáratában résztvenni - úgy rendelkezett, hogy "Mivelpedig a szabadságban élt székelyek (siculi in libertate persistentes) minden háborúban hősien harcoltak, ezért most abban a kiváltságban részesítik őket, hogy nem meghatározott számban, hanem egyénenként felfegyverkezve, mint királyi szerviensek tartoznak harcolni".

1272-ben V. István király 6 vátyi lövőt (íjászt) a lövők közül kivett és a királyi szerviensek és az országos nemesek közé emelt.

1279-ben IV. László király is 3 szegedi embert rokonságával, akik a vátyi lövők közül eredtek, kivett a lövők közül és a nemesek, vagy szerviensek közé emelt.

A vátyi székelyek közül még egy-egy feltűnik a későbbi időkben is: például 1260-ban Almamelléken mint szolga, 1277-ben Ürögön, mint szőlőbirtokos, de a székely lövők maradékai beolvadtak a megyei nemességbe.

1272-től a vátyiak nemesként szerepeltek, s 1275-1279 között Medvezen levő földjeiket adták el, s 1283-ban egyikük fogott bíró volt, egy másik vátyi 1320-ban hatalmaskodás áldozata lett.

1326-tól jelenik meg Váty mellett Nagyváty neve is, ami két falu kialakítására mutat. Ekkor nagyvátyi lakosok adták el Románföldét.

1330-ban egy tanúvallomásban 2 vátyi lakos mellett 9 nagyvátyi nemes tanúskodásáról van szó, ami népes kisnemesi falut jelez.

1335-ben Nagyváty papja 20 báni pápai tizedet fizetett.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Kis Tóth Kálmán (független)[3]
  • 1994–1998: Kis-Tóth Kálmán (független)[4]
  • 1998–2002: Kis Tóth Kálmán (független)[5]
  • 2002–2006: Kis-Tóth Kálmán (független)[6]
  • 2006–2010: Kis-Tóth Kálmán (független)[7]
  • 2010–2014: Horváth Gézáné (független)[8]
  • 2014–2019: Horváth Gézáné (független)[9]
  • 2019-től: Tömösközi Sándor (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96,7%-a magyarnak, 0,9% cigánynak, 1,2% németnek, 0,6% románnak mondta magát (3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 45,8%, református 31,8%, evangélikus 0,3%, felekezeten kívüli 5,7% (15,8% nem nyilatkozott).[10]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Református temploma - 1820-ban épült.

Gazdasága[szerkesztés]

Területén fekszik egy, a Sándorárok nevű vízfolyáson feldusszasztott halastó. Eredeti kiterjedése 31 katasztrális hold, térfogata 267 000 köbméter, átlagos mélysége 1,50 méter.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Nagyváty települési választás eredményei. Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
  2. Központi Statisztikai Hivatal, https://www.ksh.hu/apps/hntr.telepules?p_lang=HU&p_id=14191
  3. Nagyváty települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Nagyváty települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
  5. Nagyváty települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
  6. Nagyváty települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
  7. Nagyváty települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
  8. Nagyváty települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
  9. Nagyváty települési választás eredményei. Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
  10. Nagyváty Helységnévtár
  11. szerk.: Dr. Balogh János: Dombvidéki víztározók. Műszaki Könyvkiadó, 11. o.. ISBN nincs (1966) 

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]