Merenye
| Merenye | |||
 | |||
| A református templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Baranya | ||
| Járás | Szigetvári | ||
| Jogállás | község | ||
| Irányítószám | 7981 | ||
| Körzethívószám | 73 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 245 fő (2019. jan. 1.)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 17,21 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 14,47 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Merenye
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 46° 04′ 14″, k. h. 17° 41′ 55″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 14″, k. h. 17° 41′ 55″ | |||
Merenye
Pozíció Baranya megye térképén
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Merenye témájú médiaállományokat. | |||
Merenye egy község Baranya megyében, a Szigetvári járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Szigetvártól kissé északnyugatra, Nagydobsza és Tótszentgyörgy között fekvő zsáktelepülés.
Története[szerkesztés]
Merenye valószínűleg az Árpád-kor óta lakott hely lehetett, nevét az oklevelek 1192-ben már említették. 1417-ben a budai káptalan birtokának írták, később a Batthyány, a gróf Széchenyi család, majd Festetics Imre volt birtokosa. Az 1571 évi adólajstrom nevét Merene alakban írta. Merenyét a 17. század végére a környék legnagyobb lélekszámú községeként tartották számon.
Az 1950-es megyerendezéssel a korábban a Somogy vármegyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.
Közélete[szerkesztés]
Polgármesterei[szerkesztés]
- 1990–1994: Horváth József (SZDSZ)[2]
- 1994–1998: Horváth József (független)[3]
- 1998–2002: Horváth József (független)[4]
- 2002–2006: Horváth József (független)[5]
- 2006–2010: Horváth József (független)[6]
- 2010–2014: Verkman István (független)[7]
- 2014–2019: Verkman István (független)[8]
- 2019–2020: Verkman István (független)[9]
- 2020-tól:
A településen 2020. október 18-án időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) kell majd tartani, mert a képviselő-testület néhány hónappal korábban feloszlatta magát.
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 72,6%-a magyarnak, 1,9% cigánynak, 0,4% horvátnak, 1,5% németnek mondta magát (26,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,4%, református 16,3%, felekezeten kívüli 8,4% (36,9% nem nyilatkozott).[10]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Református temploma - 1781-ben épült.
- Horgásztó
Gazdasága[szerkesztés]
A '60-as években egy völgyzáró gát építésével egy 212 katasztrális hold területű víztározót létesítettek a Gyöngyösön, öntözési célokra. Eredeti térfogata 3 200 000 köbméter, átlagos mélysége 2,6 méter.[11] Jelenleg csak halastóként használatos.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2019. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2019. augusztus 14.
- ↑ Merenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Merenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 9.)
- ↑ Merenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 23.)
- ↑ Merenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 23.)
- ↑ Merenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 23.)
- ↑ Merenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
- ↑ Merenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 21.)
- ↑ Merenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 11.)
- ↑ Merenye Helységnévtár
- ↑ szerk.: Dr. Balogh János: Dombvidéki víztározók. Műszaki Könyvkiadó, 11. o.. ISBN nincs (1966)
