Merenye

	Merenye
	A református templom
	; Merenye címere
	; Merenye címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Baranya
Járás	Szigetvári
Jogállás	község
Polgármester	Verkman István (független)
Irányítószám	7981
Körzethívószám	73
	Népesség
Teljes népesség	249 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	17,21 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	14,47 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Merenye Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 04′ 14″, k. h. 17° 41′ 55″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 14″, k. h. 17° 41′ 55″
	Merenye Pozíció Baranya megye térképén
	A Wikimédia Commons tartalmaz Merenye témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk Merenyéről szól. Hasonló címmel lásd még: Zalamerenye.

Nem tévesztendő össze a következővel: Mernye.

Merenye egy község Baranya megyében, a Szigetvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Szigetvártól kissé északnyugatra, Nagydobsza és Tótszentgyörgy között fekvő zsáktelepülés.

Története[szerkesztés]

Merenye valószínűleg az Árpád-kor óta lakott hely lehetett, nevét az oklevelek 1192-ben már említették. 1417-ben a budai káptalan birtokának írták, később a Batthyány, a gróf Széchenyi család, majd Festetics Imre volt birtokosa. Az 1571 évi adólajstrom nevét Merene alakban írta. Merenyét a 17. század végére a környék legnagyobb lélekszámú községeként tartották számon.

Az 1950-es megyerendezéssel a korábban a Somogy vármegyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.

Nevezetességei[szerkesztés]

Református temploma - 1781-ben épült.
Horgásztó

Gazdasága[szerkesztés]

A '60-as években egy völgyzáró gát építésével egy 212 katasztrális hold területű víztározót létesítettek a Gyöngyösön, öntözési célokra. Eredeti térfogata 3 200 000 köbméter, átlagos mélysége 2,6 méter.^[3] Jelenleg csak halastóként használatos.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ [valasztas.hu/dyn/onk14/szavossz/hu/M02/T178/tjk.html Merenye települési választás eredményei] (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 21.)
↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
↑ szerk.: Dr. Balogh János: Dombvidéki víztározók. Műszaki Könyvkiadó, 11. o. ISBN nincs (1966)