Baksa (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baksa
Baksa címere
Baksa címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Baranya
Járás Sellyei
Jogállás község
Polgármester Tóth Gábor (független)[1]
Jegyző dr. Hederics István
Irányítószám 7834
Körzethívószám 72
Népesség
Teljes népesség 766 fő (2014. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség 56,44 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 13,82 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Baksa (Magyarország)
Baksa
Baksa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 57′ 33″, k. h. 18° 05′ 38″Koordináták: é. sz. 45° 57′ 33″, k. h. 18° 05′ 38″
Baksa (Baranya megye)
Baksa
Baksa
Pozíció Baranya megye térképén
Baksa weboldala

Baksa (horvátul Bokšica[3]) község Baranya megyében, a Sellyei járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baranya megye középső részén terül el, a Mecsek, a Villányi-hegység és az Ormánság között. Régi falurésze völgyben, az új falu pedig egy fennsíkon terül el. A község északnyugati határában szőlőművelés folyik. Jelentős a mező- és erdőgazdálkodás. Szomszédos települések: Görcsöny, Kisdér, Tengeri, Téseny, Pécsbagota, illetve külterülete érintkezik Hegyszentmártonnal, Velénnyel és Zókkal. Legközelebbi városok: Pécs, Szentlőrinc, Harkány, Siklós.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első írásos említése 1247-ből származik, amely Baxa, Boxa[4] néven említi a települést. A Baksa helynév személynévi eredetű, a Boksa, Bogsa régi szláv névből ered.[5] Az első okiratokban a kovászdi vár (hajdani Valkó vármegye, mai Horvátország) katonanépei tulajdonában állt, területe pedig magába foglalta a mai Tengeri települést is. A patakot (régen Malomárok) Dobonuk néven említik.

A török hódoltság során, a szomszédos Rádfával ellentétben nem pusztult el[6], területe a török katonai-polgári közigazgatás alatt, 1543-tól a mohácsi szandzsákhoz tartozott, majd 1600-tól a nagykanizsai beglerbég kormányzása alá került. 1627-ben az akkori pécsi püspök, Dávid Pál birtokai között említik, 1664 után pedig a Zrínyi-Draskovich család birtokolta ezt a területet; 1675-ben Zrínyi Miklós második feleségének birtokjegyzékéből bukkan elő a község neve.[7]

A magyar szabadságharc után a Habsburg birodalom alapvető közigazgatási változásokat vezetett be Magyarországon, elrendelte a megyék járásokra való felosztását, csendőrkerületeket állított fel, majd a jegyzőségek rendjét is szabályozta. Baksa ekkor a szentlőrinci járáshoz került, a járás három olyan településének egyikeként, ahol csendőrség is létesült, illetve jegyzőséget is felállítottak baksai székhellyel, melyhez egy időben nem kevesebb, mint 11 település tartozott, mintegy 3200 fős összlakossággal.

Az első világháborút követő években antant megszállás alatt állt, ezután a rövid életű Szerb-Magyar Köztársaság része lett.[8]

A második világháború után, a zsidóság kitelepítésével jelentősen csökkent a község lakossága. Ezután a tanács, majd a termelőszövetkezet létrejötte, az utóbbi erőszakos növény- és állatbehajtása sokakat űzött el a településről.

Polgármesteri Hivatal

1957-ben alapították meg az ún. Ezüstkalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet, amely az évtizedek során mind nagyobb sikereket ért el, ezzel országos ismeretséget szerezve a községnek.[9] Baksa még ebben az időben is a környék központi települése maradt, a szomszédos kisebb falvak lakóinak munka- és lakóhelyet biztosítva. A szövetkezet 1993-ban szűnt meg.[10]

A rendszerváltást követő években központi szerepe megszűnt, fokozatosan jellemzőjévé válik az alvóvárosi státusz.

Címer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu címerének jelentése: a három fekete domb a pajzs alsó részén a középkorban itt állt településekre emlékeztet: Baksára, Poborfára és Rádfára. A dombok alatt lévő fehér színű hullámmal a patakot jelképezik, a középső dombon lévő szőlőtő pedig a helyi szőlőművelést. A pajzs alatt lévő búzakalászok a mezőgazdaságra utalnak.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az óvoda épülete

Az első önálló iskolaépület az 1858/1859-es tanévben épült, melynek létrejöttét (telek ára, építési költségek) a baksai uradalom tulajdonosa, Mihálovics Imre finanszírozta. Az iskolát először 1942-ben bővítették – ekkor már másodtanító is közreműködött a gyermeknevelésben. Legendás baksai tanító volt az 1920-as évektől a világháborúiig Váron Kálmán, aki a tanítás mellett dalkört, levente egyesületet szervezett és vezetett a községben (2007-ben civil kezdeményezés hatására posztumusz díszpolgári címet kapott).

Az iskola épülete

A második világháború után, a tanácsok megalakulásától kezdve kisebb-nagyobb bővítéseket hajtottak végre az elöregedett épületen. A környékbeli kistelepüléseken (Kisdér (1970), Ócsárd, Siklósbodony, Téseny (1976)) egymás után szüntették meg a kis létszámú iskolákat, így a tanulók száma rohamosan nőtt. A mai Hősök terén álló csaknem valamennyi épületet oktatási célokra használták. 1976-ban építették fel a község első óvodáját az új lakótelepen (Rádfai út 2). Az ezzel szembeni nagyobb területen, az egykori zsidó temető helyén tervezték megépíteni az új iskolát. 1981-ben történtek az első előkészületek ennek érdekében. 1983-ban a helyi termelőszövetkezet építői nekiláttak az épület felhúzásának, amelyben a lakosság társadalmi munkával segített. A tanítás az új iskolaépületben (Rádfai út 2/A) 1984-ben kezdődött meg, 1985-ben pedig a konyhai és a napközis szárny készült el. 2008-ban az intézményt összevonták a helyi óvodával, majd 2009-ben a Pécsi Többcélú Kistérségi Társulás vette át az iskola irányítását, mely így a szalántai iskola tagintézményévé vált.[11]

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Márton kápolna

A török kort megelőző évszázadokban a falu földből (vályogból) és fából készült templommal és saját pappal rendelkezett.[12]

A török hódoltság során a község evangélikus, majd unitárius hitre tért át, de lakossága megőrződött. A felszabadító harcok után lakosai visszatértek a római katolikus hitre.

Az 1815-ös egyházi felmérés szerint a település lakóinak 15%-a (75 fő) zsidó.[13]Zsinagógájuk 1944-ig állt, ekkor lebontották, és tégláit a közeli Magyarmecske hadi repteréhez használták fel építőanyagként. A zsidó temetőt az 1970-es években számolták fel, melynek területén ma iskola, sportpálya és lakóterület áll (Iskola utca – Rádfai út keleti oldala).

Katolikus imahelyként az egykori iskolát használták (Hősök tere), melynek északi szomszédjában harangláb állt (romosan, de ma is látható).

Az 1990-es években társadalmi összefogással épült fel a Szent Márton kápolna, amely a görcsönyi egyházközség része.[14]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Víztorony a parkban
  • A főút mellett álló római katolikus templomot az 1990-es évek elején társadalmi összefogással építették Szent Márton tiszteletére.
  • Az új faluközpontban álló téglavíztorony 1963-ban épült. Ma már nem üzemel. Park veszi körül.
  • A régi faluközpontban, a Hősök terén áll a világháborúk áldozatainak emlékszobra.
  • Horgásztó (a Kossuth Lajos utca felől megközelíthető)

Események, programok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Minden évben augusztus 20-án rendezik meg az ún. Pipitér Fesztivált (korábban Falunap), amelyen a község lakói és az onnan elszármazottak találkozhatnak és különböző zenés, főző-, sport- és gyermekprogramokon vehetnek részt a település sportpályáján.[15]
  • November 11-ét követő vasárnapon rendezik meg a Szent Márton-napi búcsút.

A község díszpolgárai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kővágó János (Bezedek, 1919–), jegyző, anyakönyvvezető, vb-titkár;
  • Váron Kálmán, néptanító, kántor (posztumusz);
  • Polgár Zoltán (†1978), iskolaigazgató, tanár (posztumusz).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Baksa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. november 18. (Hozzáférés: 2015. augusztus 1.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. horvát név
  4. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I-III. 3. kiadás Budapest, 1987. I. kötet 277.
  5. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 146. o. ISBN 963-05-4568-3
  6. Timár György: A pécsi provizoratus faluösszeírásainak a török időkre vonatkozó feljegyzései (1695, 1696): Baranyai Helytörténetírás Pécs, 1983. 54. és 64-66. oldal
  7. http://www.baksa.hu/templates/13.php?pageid=40&main=1
  8. Serbian-Hungarian Baranya-Baja Republic. www.worldstatesmen.org. (Hozzáférés: 2009. december 30.)
  9. Ezüstkalász c. lap cikkei Baksa, 1978–1985
  10. Ötvenkilenc legkülönfélébb vállalkozás működik jelenleg a községben. www.dunantulinaplo.hu
  11. Jegyzőkönyv az intézmények egyesítéséről
  12. Brüsztle, Josephus: Recensio Universi Cleri Dioecesis Quinque-Eclesiensis. Tomus II. Pécs, 1876
  13. Catalogus Venerabilis Cleri Almae Diocesis Quinque-Ecclesiensis Ad Annum Christi MDCCCXV. Pestini. (1815)
  14. Via Sancti Martini - Szent Márton útja. kiadó: Szombathely MJV Önkormányzata - Tourinform Iroda. Szombathely, 2007.
  15. Baksa Falunap. www.facebook.com

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Baksa és környéke (szerk. Füzes Miklós, 1990, ISBN 9630402203)
  • Jubileumi gondolatok - A Baksai Általános Iskola kiadványa az intézmény fennállásának 20. évfordulójára 1984-2004
  • horvát név: Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2011. szeptember 12.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baksa (település) témájú médiaállományokat.