Kisbudmér
| Kisbudmér | |
 | |
| Kisboldogasszony római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Dél-Dunántúl |
| Megye | Baranya |
| Járás | Bólyi |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Kelemen Ferenc (független)[1] |
| Irányítószám | 7756 |
| Körzethívószám | 69 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 97 fő (2021. jan. 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség | 17,31 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 5,72 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Kisbudmér
Pozíció Magyarország térképén
| |
| é. sz. 45° 54′ 53″, k. h. 18° 26′ 46″Koordináták: é. sz. 45° 54′ 53″, k. h. 18° 26′ 46″ | |
Kisbudmér
Pozíció Baranya megye térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kisbudmér témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kisbudmér (németül: Kleinbudmer,[3] horvátul: Mali Budmir[4]) község Baranya megyében, a Bólyi járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Villánytól északra, Bólytól délnyugatra fekszik. A szomszédos települések: észak felől Nagybudmér, északkelet felől Borjád, kelet felől Pócsa, dél felől Kisjakabfalva, nyugat felől pedig Ivánbattyán.
Megközelítése[szerkesztés]
Zsáktelepülésnek tekinthető, mivel közúton csak egy útvonalon érhető el, az 5701-es útból Borjád központjában nyugatnak kiágazó 57 103-as, majd a nagybudméri elágazást elhagyva az 57 104-es számú mellékúton. A szomszédai közül, Borjádon felül csak Nagybudmérral van közúti kapcsolata.
Története[szerkesztés]
Az oklevelek 1285-ben említették először, Budmer néven. Már a középkorban két falut alkotott, melyet 1339-től Alsó- és Felső- előnévvel különböztettek meg. A település a Budmér nemzetségbeli Budméri család birtoka volt, akik a megye közéletében játszottak szerepet.
1298-ban Bezedek mellett voltak birtokosok.
1308-ban a család egyik tagja [Óvári] Konrád fia Jakab szolgálatában állt.
1308-ban Károly Róbert király az örökös nélkül elhalt Leus birtokát Becsei Imrének adta, de a beiktatásának Leus unokaöccsei András fia Mihály és Gergely ellentmondtak.
1332-ben papja 1 fertó, 1335-ben 8 báni pápai tizedet fizetett.
A török megszállás kipusztította a lakosságot. Később, bár szerb lakosság kis létszámban visszatelepült, a 16. században nagy számú német lakosság telepedett le, meghatározva ezzel a falu képét. Később magyar lakosság is megtelepedett itt.
Közélete[szerkesztés]
Polgármesterei[szerkesztés]
- 1990–1994: Novacsek János (független)[5]
- 1994–1998: Novacsek János (MDF-KDNP)[6]
- 1998–2002: Novacsek János (Néppárt)[7]
- 2003–2006: Novacsek János (Fidesz)[8]
- 2006–2010: Novacsek János (független)[9]
- 2010–2014: Bíró Árpádné (független)[10]
- 2014–2019: Kelemen Ferenc (független)[11]
- 2019-től: Kelemen Ferenc (független)[1]
A településen a 2002. október 20-án megtartott önkormányzati választás után, a polgármester-választás tekintetében nem lehetett eredményt hirdetni, szavazategyenlőség miatt. Aznap a 97 szavazásra jogosult lakos közül 77 fő járult az urnákhoz, egyikük érvénytelen szavazatot adott le, az érvényes szavazatok pedig épp fele-fele arányban oszlottak meg a két jelölt, az ezúttal Fideszes színekben induló Novacsek János addigi polgármester és egyetlen kihívója, Kunné Dobos Mária Katalin független jelölt között.[12] Az emiatt szükségessé vált időközi polgármester-választást 2003. április 27-én tartották meg, némileg magasabb részvételi aránnyal, de eredményt ekkor sem sikerült elérni: a 84 érvényes szavazat ekkor is fele-fele arányban oszlott meg kettejük között.[13] A településvezető személyéről csak egy újabb időközi választáson sikerült dönteni, 2003. augusztus 3-án, amikor is 85 érvényes szavazat született – eleve kizárva a két jelölt közti szavazategyenlőséget – és Novacsek János 11 szavazattal felülmúlta ellenfele eredményét.[8]
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,2%-a magyarnak, 4,3% cigánynak, 3,4% németnek, 1,7% románnak mondta magát (6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 44%, református 4,3%, evangélikus 0,9%, felekezeten kívüli 21,6% (29,3% nem nyilatkozott).[14]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Római katolikus temploma 1811-ben épült, klasszicista stílusban.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Kisbudmér települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. május 11.)
- ↑ Központi Statisztikai Hivatal, https://www.ksh.hu/apps/hntr.telepules?p_lang=HU&p_id=22868
- ↑ http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/uploads/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf Archiválva 2014. június 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés 2013 május 26)
- ↑ Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 24.)
- ↑ K települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Kisbudmér települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
- ↑ Kisbudmér települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 11.)
- ↑ a b Kisbudmér települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2003. augusztus 3. (Hozzáférés: 2020. május 27.)
- ↑ Kisbudmér települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 11.)
- ↑ Kisbudmér települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
- ↑ Kisbudmér települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 19.)
- ↑ Kisbudmér települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 11.)
- ↑ Kisbudmér települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2003. április 27. (Hozzáférés: 2020. május 26.)
- ↑ Kisbudmér Helységnévtár
Források[szerkesztés]
- Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza.
