Magyaregregy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magyaregregy
A középkori Márévár falai
A középkori Márévár falai
Magyaregregy címere
Magyaregregy címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeBaranya
JárásKomlói
Jogállás község
Polgármester Fülöpné Rákosa Ildikó (független)[1]
Irányítószám 7332
Körzethívószám 72
Népesség
Teljes népesség726 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség26,63 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület26,81 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Magyaregregy (Magyarország)
Magyaregregy
Magyaregregy
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 15′ 05″, k. h. 18° 18′ 29″Koordináták: é. sz. 46° 15′ 05″, k. h. 18° 18′ 29″
Magyaregregy (Baranya megye)
Magyaregregy
Magyaregregy
Pozíció Baranya megye térképén
Magyaregregy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyaregregy témájú médiaállományokat.

Magyaregregy (németül: Ungarisch-Eggrad) község Baranya megyében, a Komlói járásban. A Kelet-Mecsekben futó Völgység-patak festői völgyében fekvő Egregy a középkortól lakott település. A Magyaregregy településnév a 19. században született meg, hogy megkülönböztessék az új telepesek által a szomszédos völgyben alapított szomszédos Németegregytől. Nevét a vízparton gyakori éger fáról kapta.

Fekvése[szerkesztés]

Magyaregregy a Kelet-Mecsek lábánál fekszik a Boldogasszony völgyében, a Völgységi-patak mentén. Komlótól 15 km-re, Pécstől 36 km-re található, de könnyen megközelíthető Bonyhád és Dombóvár felől is. Dénes Gizella írónő így jellemezte Egregyet 1920-ban: „A Mecsek mögött húzódott meg félénken és elhagyottan a kis magyar falu. Olyan lerongyolt, kicsit tunya, de szent és őszintén falu.”[3]

Története[szerkesztés]

A település és környéke már a rómaiak idején is lakott volt, legalábbis erre utalnak a Máré vár környékén talált régészeti emlékek. A középkorban a pécsi püspökség birtoka volt, de más földesurak is jobbágyainak a nevét is megtaláljuk a korabeli iratokban. A török-kor kezdetén körülbelül 200-300 lelkes település túlélte a hódoltság viszontagságait, magyar lakossága nem hagyta el szülőföldjét, a falu felett magasodó Márévár 1543-ban bekövetkezett eleste után sem. Erdőktől védett fekvése miatt lélekszáma még gyarapodott is, az itt élők egyaránt adóztak török és magyar földesuruknak. Egy 1696-ban kelt összeírásból kiderül, hogy lakói katolikusok maradtak, akik szőlőt műveltek, gabonát termeltek, és a kiterjedt erdőségekben disznót makkoltattak. A Rákóczi-szabadságharc idején rác szabadcsapatok ütöttek rajta a falun, több házat felgyújtottak, de a püspöki szeminárium és székesegyház birtokai közé csatolt település ezt is kiheverte. A megművelhető szántóföldek szűkössége miatt a faluba nem történt szervezett betelepítés, és az itt élőknek a földművelés mellett egyéb megélhetés után kellett nézniük. Fát fuvaroztak, vadásztak, és az utóbbiból következő vadorzásnak „rapsickodásnak” máig élő hagyománya van. A falu határában nyílt kisebb szénbányák is sok embernek kínáltak munkát a 19. század elejétől.

A megművelhető szántóföldek szűkössége miatt nem történt szervezett betelepítés a faluba, a szórványosan beköltöző németek pedig gyorsan elmagyarosodtak. Magyaregregy, Kárász, illetve Vékény a németek által csak Wildschik, azaz Völgységnek nevezett tájegysége megmaradt katolikus magyar vidéknek, amelynek szakrális központja a földrajzi értelemben központi szerepet játszó Kárász plébániatemploma volt.[4]

Egregy délnyugati határában a pécsi püspökség 1787 körül létrehozta Kisbattyánt. Mivel a lakók csak házhelyet kaptak, ám földet nem, egy tipikus zsellérfalu alakult ki, amelyet 1789-től következetesen Németegregynek neveztek, megkülönböztetve a határ másik végén álló Egregytől, amelyet az új falucska miatt kezdtek el Magyaregregynek hívni. 

A 19. század a falu virágkorának tekinthető, iskolát kapott, miközben lélekszáma folyamatosan gyarapodott, és 1910-ben elérte az 1300 főt. A falu ekkor kapta meg a „Gyümölcsös Egregy” nevet, miután Jankó János kárászi plébános meghonosította az intenzív gyümölcstermesztést a faluban. Az egregyiek körtét, szilvát, almát és diót szállítottak a környékra, ahol gabonafélékre cserélték a drága portékát. A gyümölcsből előszeretettel főztek pálinkát is, és ez is közkedvelt árucikknek számított. Ekkor „fedezték fel” a falu határában álló vadregényes várromokat, amely számos kíváncsi turistát hozott az ekkor már nemesi kúriákkal is bíró településre. A gazdagodó faluban csörgedező csodatévő szentkút, amely 1856-tól kezdve mind több gyógyulni vágyót vonzott, és tovább öregbítette a falu hírét. A búcsújárók kívánságára és adományaiból, a helyiek segítségével épült fel a forrás mellett a Mária-kegyhely, ahol 1871-től kezdve tartják meg a búcsúünnepséget Kisasszony napján. A századforduló táján a falu átalakult: egyre több család tért át a gabonatermesztésre, és emiatt a gyümölcsfák nagy részét kivágták, vagy szedetlenül hagyták. A Komlón és Szászváron nyílt újabb bányákban egyre több egregyi helyezkedett el, feladták korábbi életmódjukat, és ez a változás az 1950-es évektől még inkább felgyorsult. A bányák bezárása nagy megrázkódtatást okozott az egyébként magas munkanélküliséggel küzdő településen. Szerencsére mostanában az itt élők újra felfedezik értékeiket, ápolják a régi hagyományokat, igyekeznek a páratlan szépségű, tiszta környezetből a turizmus számára mindtöbbet megőrizni, hogy a falu számos vendégháza mellett az itt található strand és kemping vendégei is élményekkel gazdagon térjenek haza.  


A falutól pár kilométerre, a Völgységet Kisújbányával összekötő út fölötti hegyen a 13. században épült fel Márévár. Az ötszög alakú hegyi vár első említése 1316-ban történt. A 16. században reneszánsz stílusban építették újjá a Jagelló-korban a Várdayak kezében levő erősséget. 1543 után török kézen volt, ám a 17. század végén már romként írták össze.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,7%-a magyarnak, 7,6% cigánynak, 0,5% horvátnak, 5,9% németnek, 0,3% románnak mondta magát (13,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,9%, református 2,5%, evangélikus 0,7%, felekezeten kívüli 9,8% (21% nem nyilatkozott).[5]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Honismereti Faluház
  • Márévár - a 13. században épült. A 16. században reneszánsz stílusban építették át. Az 1960-as években felújították, 2019. május 1-jétől pedig Magyaregregy Önkormányzat üzemelteti.
  • Szűz Mária Mária kegytemplom, szentkút, és a templom szeptember 8-án esedékes búcsúja.[6]
  • Máré csárda és strandfürdő
  • Máré Vára Camping
  • Az egregyi temetőben található az 1956-os forradalom és szabadságharc két hősi halottjának a díszes síremléke, akiket szovjet katonák végeztek ki Máré várában. A sírkő Bihari Lajos doktor adománya, és itt tartják a falu ünnepi megemlékezéseit október 23-án.
  • Eötvös József Főiskola Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézetének Lászlóffy Woldemár Hidrometriai Mérőtelepe. Itt található Virág Mihály és Eszéky Ottó hidrológusok közös emléktáblája

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyaregregy települési választás eredményei (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 20.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. DÉNES Gizella: Magyar ádvent. Kis legenda. In: Uő: Mecseki csend. Elbeszélések. Dombóvár, 1920. 43–47. 
  4. MÁTÉ Gábor: Plébániakörzetek Észak-Baranya és Tolna határvidékén a barokk újjáépítés korszakában. In: Katolikus megújulás és a barokk reorganizáció Magyarországon, különös tekintettel a Dél-Dunántúlra (1700–1740). Szerk.: Gőzsy Zoltán, Varga Szabolcs, Vértesi Lázár. Pécs, 2009. 265–282. 
  5. Magyaregregy Helységnévtár
  6. Varga Szabolcs: A magyareregyi Mária-kegyhely és búcsú története. Magyaregregy, 2014 

További információk[szerkesztés]

A vár légi felvételen

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]