Szalatnak

Szalatnak
Szalatnak címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Baranya
Járás	Komlói
Jogállás	község
Polgármester	Gulácsi Erika (független)
Irányítószám	7334
Körzethívószám	72
Népesség
Teljes népesség	284 fő (2019. jan. 1.) +/-
Népsűrűség	27,53 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	10,28 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szalatnak Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 17′ 23″, k. h. 18° 16′ 53″46.28965, 18.28149
Szalatnak Pozíció Baranya megye térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalatnak témájú médiaállományokat.

Szalatnak (németül: Salak sváb tájnyelven: Salack) község Baranya megyében, a Komlói járásban.

Fekvése

Szalatnak az ország déli részén elterülő középmagasságú Mecsek hegység, északi részén a Keleti hosszúság 18°16’-én és az Északi szélesség 46°17’- én fekszik. Baranya megyében, Komlótól északra, Köblény és Kárász között fekvő település. Közúton tulajdonképpen csak Kárászon át lehet eljutni a településre, a 6541-es útból ott kiágazó 65 181-es számú mellékúton, Köblény ugyanis zsáktelepülés. Vasúton elérhető a Dombóvár–Bátaszék-vasútvonalon, amelynek egy megállási pontja van itt, Szalatnak megállóhely. A falu területének tenger-szint feletti magassága 220-230 méter között ingadozik.

Története

1325: Zalathna néven találni az első, már megbízhatónak tűnő említést a faluról. 12-13 házas település, amely nem éli túl a török időket. 1725. szeptember 29-én Szalatnakra települő németek megkötötték az első letelepedési szerződést Baranyában. Minden bizonnyal frankok voltak és húsz család épített húsz házat egy-két év alatt 1730-31 között, ekkor már állt az első templom, fából. 1765-ben a falunak már volt pecsétnyomója. 1803-ra felszentelték az új katolikus templomot. 1828-ban 100 év elteltével 84 házban már 582-en laktak. 1842-re feljegyzések két tanítót és papot említenek. 1850 körül tűz pusztította el a fél falut. A 19. század második felétől kiépült az alsó és felső falu mellet a vasút utca is; 1870-72 között épül az „öregvasút”. 1910-re megépült az „öreghíd” mellett a vasúti „újhíd” és az új nyomvonal. 1930-ban négy ház leégett; 1866-ban 610 lakosa, 1910-ben 840 lakosa volt a községnek. 1914-18 között 80 katonát adott Szalatnak az országnak. 22 hősi halottnak ültettek gesztenyefát a templom köré. 1928-ban bevezették a villanyt. 1930-ra 944 lakos, közülük 539-en már tudtak magyarul. A legtöbben, 592-en a mezőgazdaságban dolgoztak, de 99-en a bányánál, 66-an a vasútnál keresték kenyerüket. 1929-33 között a gazdasági válság legjobban a szegényeket sújtotta. Az 1922–23- as kivándorlás után ismét sokan kénytelenek voltak útnak indulni, sokan Amerikába, néhányan Németországba. A II. világháborúban 200 bevonulója, 29 halottja volt a falunak. 1944. november végére a szovjetek bevonultak Szalatnakra. 1944. december 27-én 116-120 lány, asszony, gyermekét otthonhagyó szülő és férfiak marhavagonokban indultak kényszermunkára a Szovjetunióba. 19-en nem tértek vissza, a hazatértek közül is haltak még meg. 1945-ben az elhurcoltakkal együtt még 928 lakosa volt a falunak. 1946-ra 98 családtól elkobozták vagyonukat, illetve kilakoltatták őket. 1947-48 között 86 családot elűztek. Két részben indították őket útnak marhavagonokban. Az első transzportot még Németország nyugati részében, a másodikat már csak keleten fogadták be. A háború után Szalatnak már nem a régi, új korszak kezdődött, megváltozott lakossággal, teljesen más feltételekkel. Az ezután hazatérő „málenkij robotosok” nem ismertek rá falujukra, házaikra, nem találták családjaik, rokonaik egy részét. Ebben az időszakban indult el a téeszesítés. Végül is a tsz. néhány év után életképtelennek bizonyult, beolvadt máshova. Sokan reménykedtek a forradalom sikerében, főleg a Szovjetunióból hazatértek bíztak a „ruszkikban”. A hatvanas években széles vásznú „mozit”, cukrászdát, kultúrházat, sőt egészségügyi fürdőt is kapott a falu. 1964 novemberében átadták a köves utat, amely a lakosok áldozatos munkájával készült és fontossága a villany érkezéséhez hasonlítható.

A németek betelepítése

A német lakosok Szalatnakra körülbelül 1720-25 körül jöhettek be Frankóniából. Ez az évszám nem minden forrásmunkában azonos, de abban mindegyik megegyezik, hogy a betelepítés az 1720-as években történt. 1729-ben már biztos lakták németek a falut, ugyanis Merényi Ferenc: „Dusosics Mátyás egyházlátogatása” című művében Szalatnak 1729. április 3- dikán kamarabirtokként és húsz német párral szerepel. Ennek részbeni bizonyítására szolgál az a sírkő is, amely még ma is megtalálható a temetőben, a következő felirattal: 1752 DEN I SEPDE MBER IST GESTORPEN HANS IERG RAUSH (1752. szeptember elsején halt meg Hans Ierg Raush) Már nehezebb bizonyítani azt, hogy a szalatnaki németek Frankóniából, vagy Elzász-Lotharingiából származnak. Garay Alajos (1964-67-ben Szalatnakon plébános, a költő Garay János testvére) szerint francia uralom alatt éltek, amit a pressaut, chagniert, passage, és mint írja még több szó is, amelyeket azonban nem jegyzett le, bizonyít. Ugyancsak ő írja, hogy még a XIX. század derekán is a köblényiek frankoknak csúfolták őket.

Munkaszolgálat és kitelepítés

Az egyik tényező: a Volksbunddal hitegetett német lakosság a háború szörnyűségei után nem mert és nem is tudott ismét úgy élni, hogy azzal a falu felvirágoztatását segítette volna elő. Hozzájárult ehhez, hogy 1944 karácso93 nya után egy 116 fős nőkből és férfiakból álló csoport 3-5 éves munkaszolgálatra indult a Szovjetunióba, közülük 19en meghaltak. A felszabadulás helyett nekik tehát a munkaszolgálat és volt, akinek a halál jutott. 98 családot kimozdítottak ingatlanaikból. Nekik pedig el kellett hagyni szülőföldjüket, legtöbbjüknek hazájukat is. A bányász és vasutas családoknak többnyire megmaradt a lakásuk, ezek osztották meg otthonukat a kilakoltatottakkal, akik közül többet később ki is telepítettek. Kitelepítésre 86 család esetében került sor, mégpedig két csoportban. 1947 augusztusában egy csoportot a mai NSZK területére, majd 1948 májusában egy csoportot az NDK-ba telepítettek ki. Az üzemi dolgozók családjának kitelepítésére kevésbé került sor. A falu fejlődését gátló másik fontos tényező a sikertelen betelepítés. Az Ormánságból, Vajszló, Siklós és a Dráva menti községekből kb. 40 család, az Alföldről 11 család, néhány család Romániából és később Csehszlovákiából 25 család került a községbe. Az utóbbiak közül sokan beilleszkedtek a falu életébe és ma is polgárai a falunak. Az előzőek egy része viszont kezébe véve a falu irányítását, sok esetben barbár módon viselkedve az őslakossággal szemben, szinte teljesen szétzúzták a falu gazdaságát. 1950-től gazdaságilag tönkremenve a falu eddigi vezetői és azok cinkosai közül a legtöbben elhagyták a községet.

Öltözködés, népviselet

1950-ig a falu német lakossága, fiatalok, öregek egyaránt, népviseletben jártak. A nők öltözéke hétköznap a következő volt. A lábukon „pacskert” hordtak, amely színes gyapjúból készült és vászontalppal volt ellátva. Általában saját maguk kötötték. Eső esetén fából készült, néha felül a lábfejnél bőrrel vagy gumival ellátott „klumpát” (facipő) hordtak. A pacsker alatt térdig érő gyapjúból kötött harisnya volt. A szoknya mintás festett vászonból készült. A fiataloké kék-fehér, az öregeké fekete-sötétkék színű. A szoknya alatt három, vagy annál több (volt, aki hét) alsószoknyát hordtak, viszont nem volt alsónadrágjuk. A szoknya felett elmaradhatatlan volt, a fiataloknál a világos, az idősebbeknél pedig a sötétkék kötény. A tarka ing felett a fiataloknál színes, az idősebbeknél pedig fekete gyapjúmellény volt. A színes kartonból készült blúzt „Schluri”-nak, vagy „Tschurak”-nak nevezték. Jellemző volt a copfos haj, amelyet bóbitában fogtak össze, és színes fejkendővel takarták. A férfiak hétköznap szintén pacskerban és rövid vagy hosszú gyapjú-zokniban jártak. Ismeretes náluk még az ún. „Ackerpatschker” (szántópacsker), amely úgy néz ki, mint egy hosszúszárú gyapjú zokni, azzal a különbséggel, hogy vászontalpa van. Az öltönyt „zeig” nadrág és ugyanebből az anyagból készült kabát, valamint mellény képezte. A mellény alatt tarka inget hordtak. Szükség esetén kalapot viseltek. Ünnepek alkalmával a nők a következőképpen öltöztek. Általában csak egy pár cipőjük volt, amit csak igen ritkán vettek fel, ehhez azonban feltétlenül fehér zoknit, illetve harisnyát húztak. Felsőszoknyát mindenféle színben, alkalomtól függően hordtak. A szoknyán két soros fekete „pantli” volt. A finom vászonból készült több fehér alsószoknyán csipkék voltak. Ugyancsak csipkés volt a színes kötény is, amelyen hátul masnit kötöttek. A fehér ing felett virágokkal mintázott kasmírból készült piros és zöld színű mellényt hordtak. A blúz az ún. „Falteblus” (fodros blúz), olyan színű volt, mint a szoknya. A nyakukon gyönggyel díszített nyakláncot viseltek. A nagy virágokkal díszített bóbita és a jobb minőségű színes liszter kendő ugyancsak elmaradhatatlan volt. A férfiak ünnepnapokon magas szárú cipőt és fehér gyapjú zoknit viseltek. Az öltöny színe minden esetben sötét volt (fekete, sötétkék). A nadrág alatt minden alkalommal hosszú alsónadrágot viseltek. A szűk nadrágon hajtóka nem volt. Az ing fehér és keskeny, rövid a gallérja. A nyakig érő mellény jobb oldalán lenn óra volt, amelynek láncát átfűzték egy baloldali gomblyukon. A kabátot, hogy az óralánc látsszék, nem szokták begombolni. A nadrág szövete ugyanaz, mint a kabáté és hátul a közepén vágás van. A fejükön sötét színű kalapot viseltek. Télen ez az öltözet még kiegészült a férfiaknál egy rövid télikabáttal, a nőknél pedig egy gyári készítésű kendővel.

Nevezetességek

Templom

1803-ban épült római katolikus templom, amely késő barokk szakrális építmény. A szószéke fából készült rokokó stílusú .Szent Szűz Mária tiszteletére szentelték fel az emlékművet. A templom és az előtte elhelyezkedő park a szobrokkal és emlékművel áll védettség alatt.Ellátja a kárászi plébánia. A templom ünnepét minden éven szeptember 12-én tartják. A misék mellett egész éven lehetőség van a templomban az esküvők megtartására is. 1920-ban az I. világháború hősi halottainak tiszteletére gesztenyefákat ültettek. A II. világháború és elhurcolás áldozatairól az emlékmű mesél. és 1989 szeptemberében harangszentelést tartottak a faluban.

Sírkert

Az első világháborús sírkert a település kultúrtörténeti emléke eredeti fejfákkal megtekinthetők. A régi sváb temetőt a 2020 januárjában tisztították és tárták fel. Az első világháborús német nemzetiségi sírkert helyi védettséget kapott.

Pincesor

A szőlészkedés már a XVII. századi első katonai felmérés térképen is ábrázolásra került. Mára nem sok művelt szőlő maradt fenn, de a Kárászról bevezető út mentén a pincesor ezt a régi tájhasználatot megőrizte.

Lámató

Egy LEADER pályázat segítségével került kialakításra a „Lámató Szalatnak” elnevezésű családias hangulatú, természet közeli szabadidőpark. Területe mindössze 5 hektár, halastóval, ladikkal, lámákkal és nagy zöld területtel. Egy igazi kicsi oázis, ami tárt kapukkal vár minden érdeklődőt. Az állatsimogató melletti 8 hektáros ökológiai területen őshonos szarvasmarhák legelnek.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Strigencz Vilmos (független)
• 1994–1998: Strigencz Vilmos (független)
• 1998–2002: Radics József (független)
• 2002–2006: Radics József (független)
• 2006–2007: Radics József (független)
• 2007–2010: Bregó János (független)
• 2010–2014: Bregó János (független)
• 2014–2019: Bregó János (független)
• 2019-től: Gulácsi Erika (független)

A településen 2007. augusztus 26-án időközi polgármester-választást tartottak, az előző polgármester halála miatt.

A helyi önkormányzat címe: 7334 Szalatnak, Béke utca 3-5., telefonszáma: 06-72/420-750.

A népesség alakulása

A helyi önkormányzat adatai szerint:

Év	Lakosok száma	Megjegyzés
1944	928 fő
1990	540 fő
2002	454 fő
2006	420 fő

2001-ben a lakosság 8,4%-a volt német nemzetiségű.

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 60,9%-a magyarnak, 6,8% cigánynak, 20,8% németnek, 0,3% szlovénnek mondta magát (38,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 49,4%, református 5,3%, felekezeten kívüli 4,7% (39,8% nem nyilatkozott).

Nevezetességei

• Római katolikus temploma barokk stílusban épült.
• I.Világháborús Sírkert forrás

További információk

• Szalatnak honlapja
• I. világháborús Sírkert forrás