Sátorhely

Sátorhely
A Mohácsi Nemzeti Emlékhely gótikus ívű kapuja
Sátorhely címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Baranya
Járás	Mohácsi
Jogállás	község
Polgármester	Lőrincz Árpád (független)
Irányítószám	7785
Körzethívószám	69
Népesség
Teljes népesség	588 fő (2019. jan. 1.) +/-
Népsűrűség	34,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	17,6 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sátorhely Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 56′ 29″, k. h. 18° 38′ 00″45.94141, 18.63346
Sátorhely Pozíció Baranya megye térképén
Sátorhely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sátorhely témájú médiaállományokat.

Sátorhely (horvátul Šatorišće vagy Šatorište) község Baranya megyében, a Mohácsi járásban.

Elnevezései

A település hivatalos horvát neve a mohácsiak által használt Šatorišće, de a töttösiek Šatorište-nak nevezték a falut.

Fekvése

A megye délkeleti részén, a mohács-vidéki síkföld középső részén fekszik. Területe sík, a Duna második terasza.

A szomszédos települések: kelet felől Kölked, dél felől Udvar, délnyugat felől Majs, nyugat felől pedig Nagynyárád. Észak felől a legközelebbi település Mohács városa, de közigazgatási területeik (kevés híján) nem érintkeznek.

Megközelítése

Legfontosabb megközelítési útvonala az 56-os főút, azon érhető el az ország északabbi részei felől, Mohácson át, illetve a déli országhatár felől is. A főút a község keleti határszélén húzódik, központján kelet-nyugati irányban a főúttól Villányig vezető 5702-es út húzódik végig.

Története

A település elődje valószínűleg Sátorhelytől délre, a Borza-patak mentén állhatott valahol. Először 1333-1334. évi pápai annata jegyzékben tesznek róla említést. Az akkoriban Földvár nevet viselő falu a török idő kezdetéig élte csendes életét. A végzetes mohácsi csata 1526. augusztus 29-én e területen zajlott le. A török megszállás alatt azonban osztozott a hódoltság területén maradt falvak szomorú sorsával.

1686, Buda visszafoglalása után a török megszállás elmúltával betelepítésekkel pótolták a hiányzó földművelő lakosságot.

Savoyai Jenő herceg az ország felszabadításában szerzett érdemeiért kapta 1699. január 30-án kelt adománylevéllel, az akkor még baranyavárinak nevezett bellyei uradalmat, amelyhez Sátorhely is tartozott. A herceg örökös nélkül halt meg, így a birtok ismét a koronára szállt vissza, és az kezeltette.

1704-ben, a rác- illetve kurucdúlások következtében újra elnéptelenedett a falu. 1737-ben Földvár praedium Majshoz kötötten, 1780-ban Nyárád kapcsán fordult elő. Az írott forrásokkal egybevágóan Földvár neve a 18. századi térképeken is megjelent ugyanazon a helyen, ahol Sátorhely napjainkban is áll.

1784-ben Mária Krisztina főhercegnő, Albrecht főherceg felesége vette meg a kincstártól az uradalmat.

1785-ben Sátorhely, Borza, Lajmér, Vizslak, és Nyárád határrészei voltak a bellyei uradalom kezelésében. Csak később lettek ezek fiókmajorságok, de Sátorhely központi jelleget kapott közöttük. Még ma is megtalálható a Várudvar az épületekkel – tiszti lakások, cselédlakások, magtár – melyeket Mária Krisztina főhercegnő kívánságára 1786-ban építettek.

Az uradalmat 1822-ben Károly Lajos főherceg kapta.

Fényes Elek ezt írja róla 1828-ban: „Földvár, vagy Sátoristye, mely Nagynyárádhoz 1/2 órányira van, 128 katolikus, 30 óhitű, 12 reformátos lakosú. Az uraságnak itt jól működő gazdasága van. A szántóföldek négy részre osztottak, és minden rész fasorokkal van bekerítve. A rétek a Borza patakjából öntöztetnek lombardiai módra. A nagy finomságra vitt merinó-juhnyáj 8000 darabot felülhalad (F.U. Károly főherceg). Nevezetes ezen puszta még arról, hogy a mohácsi ütközet előtt, a török tábornak nagy része itt tanyázott, és a Sátoristye nevét is a sok sátortól vette.”

1847-ben Albrecht főherceg veszi át az 1826-ban hitbizománnyá alakított bellyei uradalmat.

1895-ben, a főherceg halála után Frigyes főherceg örökölte. 1926-ban kis kápolna helyett rendes templomot építtetett. 1948-tól már Nagynyárádtól különálló plébániaként tartják nyilván 1901-ben ő építteti az iskolát, ahol 1902-ben megkezdődik a tanítás.

Frigyes főherceg után Albrecht főherceg lett a bellyei uradalom birtokosa.

A birtokot a második világháború után felosztották, de mivel önállóan nem boldogultak, 1949-ben Állami Gazdaság lett. Ekkor erőteljes fejlődésnek indult a település.

1953-ban lebontották a barakkokat, üzemi konyha, munkásszálló, és szolgálati lakások épültek.

1961-ben a Bólyi Állami Gazdasággal egyesült. 1964-ben Takarmánykeverő üzem, 1970-ben komlószárító létesült.

1976-ban 7,5 hektáron megépült az Emlékpark, melyet augusztus 29-én nyitottak meg.

Az iskolából 1959-ben a felső tagozatot Mohácsra körzetesítték. 1974-ben Nagynyárádra kerültek. 1977-ben megszűnt az alsó tagozat is.

1984-ben Sátorhelyt községgé nyilvánították, 1986-ban visszakerül az alsó tagozat.

A rendszerváltás után, teljes önállósodása révén, új lendületet kapott a falu fejlődése. Visszakerült az iskola, teljes közművesítés kezdődött.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Jónás Ferenc (MDF)
• 1994–1998: Jónás Ferenc (független)
• 1998–2002: Jónás Ferenc (MDF-Fidesz)
• 2002–2006: Jónás Ferenc (független)
• 2006–2008: Jónás Ferenc (független)
• 2008–2010: Lőrincz Árpád (független)
• 2010–2014: Lőrincz Árpád (független)
• 2014–2019: Lőrincz Árpád (független)
• 2019-től: Lőrincz Árpád (független)

A településen 2008. december 14-én időközi polgármester-választást tartottak, az előző polgármester lemondása miatt.

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,7%-a magyarnak, 0,8% horvátnak, 4,1% németnek mondta magát (12,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 57,8%, református 4,5%, evangélikus 0,8%, felekezeten kívüli 7,2% (29,4% nem nyilatkozott).

Nevezetességek

• Mohácsi Nemzeti Emlékhely

Testvértelepülések

• Csíklázárfalva, Románia (1993-tól)

További információk

• A Mohácsi Nemzeti Emlékhely honlap - Leírás
• Sátorhely önkormányzatának honlapja
• Sátorhelyi Néptáncegyüttes
• Kiss Mária Magdolna: Együtt a Duna-Dráva közén (Eszék, 2007)