Sátorhely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sátorhely
Emlékpark
Emlékpark
Sátorhely címere
Sátorhely címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeBaranya
JárásMohácsi
Jogállás község
Polgármester Lőrincz Árpád (független)[1]
Irányítószám 7785
Körzethívószám 69
Népesség
Teljes népesség 607 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség34,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület17,6 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sátorhely (Magyarország)
Sátorhely
Sátorhely
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 56′ 29″, k. h. 18° 38′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 29″, k. h. 18° 38′ 00″
Sátorhely (Baranya megye)
Sátorhely
Sátorhely
Pozíció Baranya megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sátorhely témájú médiaállományokat.

Sátorhely (horvátul Šatorišće vagy Šatorište) község Baranya megyében, a Mohácsi járásban.

Elnevezései[szerkesztés]

A település hivatalos horvát neve a mohácsiak által használt Šatorišće, de a töttösiek Šatorište-nak nevezték a falut.[3]

Fekvése[szerkesztés]

Sátorhely Baranya megyében, a mohács-vidéki síkföld középső részén fekszik. Területe sík, a Duna második terasza.

Története[szerkesztés]

A településről először 1333-1334. évi pápai annata jegyzékben tesznek említést. A falu a török idő kezdetéig csendes életét. A török időkben azonban osztozott a hódoltság területén maradt falvak szomorú sorsával. A végzetes mohácsi csata 1526. augusztus 29-én e területen zajlott le.

1686, Buda visszafoglalása után a török megszállás elmúltával betelepítésekkel pótolták a hiányzó földművelő lakosságot.

Savoyai Jenő herceg, az ország felszabadításában szerzett érdemeiért kapta 1699. január 30-án kelt adománylevéllel, az akkor még baranyavárinak nevezett bellyei uradalmat, amelyhez Sátorhely is tartozott. A herceg örökös nélkül halt meg, így a birtok ismét a koronára szállt vissza, és az kezeltette.

1784-ben Mária Krisztina főhercegnő, Albrecht főherceg felesége vette meg a kincstártól az uradalmat.

1785-ben Sátorhely, Borza, Lajmér, Vizslak, és Nyárád határrészei voltak a bellyei uradalom kezelésében. Csak később lettek ezek fiókmajorságok, de Sátorhely központi jelleget kapott közöttük. Még ma is megtalálható a Várudvar az épületekkel – tiszti lakások, cselédlakások, magtár – melyeket Mária Krisztina főhercegnő kívánságára 1786-ban építettek.

Az uradalmat 1822-ben Károly Lajos főherceg kapta.

Fényes Elek ezt írja róla 1828-ban: „Földvár, vagy Sátoristye, mely Nagynyárádhoz 1/2 órányira van, 128 katolikus, 30 óhitű, 12 reformátos lakosú. Az uraságnak itt jól működő gazdasága van. A szántóföldek négy részre osztottak, és minden rész fasorokkal van bekerítve. A rétek a Borza patakjából öntöztetnek lombardiai módra. A nagy finomságra vitt merinó-juhnyáj 8000 darabot felülhalad (F.U. Károly főherceg). Nevezetes ezen puszta még arról, hogy a mohácsi ütközet előtt, a török tábornak nagy része itt tanyázott, és a Sátoristye nevét is a sok sátortól vette.”[4]

1847-ben Albrecht főherceg veszi át az 1826-ban hitbizománnyá alakított bellyei uradalmat.

1895-ben, a főherceg halála után Frigyes főherceg örökölte. 1926-ban kis kápolna helyett rendes templomot építtetett. 1948-tól már Nagynyárádtól különálló plébániaként tartják nyilván 1901-ben ő építteti az iskolát, ahol 1902-ben megkezdődik a tanítás.

Frigyes főherceg után Albrecht főherceg lett a bellyei uradalom birtokosa.

A birtokot a második világháború után felosztották, de mivel önállóan nem boldogultak, 1949-ben Állami Gazdaság lett. Ekkor erőteljes fejlődésnek indult a település.

1953-ban lebontották a barakkokat, üzemi konyha, munkásszálló, és szolgálati lakások épültek.

1961-ben a Bólyi Állami Gazdasággal egyesült. 1964-ben Takarmánykeverő üzem, 1970-ben komlószárító létesült.

1976-ban 7,5 hektáron megépült az Emlékpark, melyet augusztus 29-én nyitottak meg.

Az iskolából 1959-ben a felső tagozatot Mohácsra körzetesítték. 1974-ben Nagynyárádra kerültek. 1977-ben megszűnt az alsó tagozat is.

1984-ben Sátorhelyt községgé nyilvánították, 1986-ban visszakerül az alsó tagozat.

A rendszerváltás után, teljes önállósodása révén, új lendületet kapott a falu fejlődése. Visszakerült az iskola, teljes közművesítés kezdődött.

Ma Sátorhely Baranya azon kevés településének egyike, amelynek népessége nő, korösszetétele kedvező. Lakóinak száma ma már 730 fő.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,7%-a magyarnak, 0,8% horvátnak, 4,1% németnek mondta magát (12,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 57,8%, református 4,5%, evangélikus 0,8%, felekezeten kívüli 7,2% (29,4% nem nyilatkozott).[5]

Nevezetességek[szerkesztés]

Testvértelepülések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sátorhely települési választás eredményei. Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 22.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 25.)
  4. Fényes Elek: Magyarországnak és hozzákapcsolt tartományoknak mostani álláspontja statisztikai és geográfiai tekintetben (Pest 1836.1. 49. p.)
  5. Sátorhely Helységnévtár

További információk[szerkesztés]