Garé (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Garé
Garé déli végpontja
Garé déli végpontja
Garé címere
Garé címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeBaranya
JárásSiklósi
Jogállás község
Polgármester Víg Imre Béla (független)[1]
Irányítószám 7812
Körzethívószám 72
Népesség
Teljes népesség288 fő (2019. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség33,29 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület8,53 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Garé (Magyarország)
Garé
Garé
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 55′ 08″, k. h. 18° 11′ 35″Koordináták: é. sz. 45° 55′ 08″, k. h. 18° 11′ 35″
Garé (Baranya megye)
Garé
Garé
Pozíció Baranya megye térképén
Garé weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Garé témájú médiaállományokat.

Garé község Baranya megyében, a Siklósi járásban.

Nevének eredete[szerkesztés]

A település neve valószínűleg az egykori középkori urától, a Gara-családról kapta. Eredeti jelentése: Garáé.[3][4] Pesty Frigyes szerint a település nevét a falutól északra, az ún. Domb-dűlő helyén egykor állt Gara vára után kapta.[4]

Fekvése[szerkesztés]

Dél-Dunántúlon fekszik Pécstől délre légvonalban kb. 17 km-re, úton 21 km. Az 58-as számú főúttól nyugatra található. A falut a Szőkei- és a Bostai-árok veszi körül.[4] Északi részét Fölsőfalunak, déli részét Alsófalunak nevezik. Vallási megoszlás alapján előbbit Pápista, utóbbit Kálomista résznek hívták.[4]

Története[szerkesztés]

Garé és környéke már a kőkorszakban is lakott hely volt, az itt talált leletek bizonysága szerint.

Nevét az oklevelek 1329-ben említették először Garee, majd 1332-ben Gara, 1446-ban Gare alakban írva. A Garé a Kán nemzetségbeli László vajda birtoka volt, kitől per útján az Aba nemzetségbeli Nekcsei Sándor fiai szerezték meg anyjuk leánynegyede fejében. 1329-ben a régi Kisdér határjárásában az idevezető utat említették. A nagyrészt magyarok lakta település birtokosa volt a Derzsi, Himfi, Nekcsei és Hédervári család is.

Az 1554-es defteri összeírás szerint 23, az 1565-ös összeírás szerint 25, az 1582-es összeírás szerint 30 családfő élt a faluban.[4] A falu a kettős adóztatás terhe mellett - vagyis a török és a magyar uraknak is adózni kellett - maradt fönn.[4] A török időszakban vált a falu reformátussá.[5]

A református gyülekezet 1796-ban vált önállóvá a szavai gyülekezettől.[6]

1974-ben a garéi és a túronyi termelőszövetkezet beleolvadt a szalántaiba. A település határában fekvő lerakótelepen az 1980-as években nagy tömegben raktak le veszélyes vegyi anyagokat.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994:
  • 1994–1998: Lowescher János (független)[7]
  • 1998–2002:
  • 2002–2006:
  • 2006–2010:
  • 2010–2012: Tóth Béla (független)[8]
  • 2012–2014: Víg Imre (független)[9]
  • 2014–2019: Víg Imre Béla (független)[1]
  • 2019 óta: Víg Imre Béla (független)

A településen 2012. július 8-án amiatt kellett időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartani, mert az év kora tavaszán a helyi képviselő-testület indokolás nélkül az önfeloszlatás mellett döntött.[9]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,7%-a magyarnak, 5,4% cigánynak, 0,3% horvátnak, 0,3% németnek mondta magát (16,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 54,2%, református 11,9%, evangélikus 1%, felekezeten kívüli 11,2% (20,7% nem nyilatkozott).[10]

Nevezetességei[szerkesztés]

A garéi misés út vége a katolikus templomnál. A bostai és szilvási hívek régen ezen az úton közelítették meg a templomot
a régi iskola
  • Római katolikus templom: 1875-ben épült, Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel. Műemlék.
  • Református templom: 2 vagy 3 református temploma volt a falunak. Bizonytalan, hogy legelső templom, templom volt-e, ugyanis írásos bizonyíték nem maradt fönn.[11] 1797-ben bizonyosan épült egy református templom, amely rossz anyagokból készült, ezért 1820-ig lebontották. A mai is álló templomot 1821-ben kezdték építették, végül 1826-ban fejezték be.[12] A templom kazettás festményei műemléki védettséget kaptak.

Legendák[szerkesztés]

Petike-forrás[szerkesztés]

A garéi Petike-forrás legendáját a Rejtett kincsek nyomában című könyvben jegyezték le.[13][14]

A legenda szerint Garéban élt a környék leggazdagabb embere, Sólyom Sándor, aki gőgös, gonosz természetű volt. Neki volt egy szép és szerény, Magdolna nevű lánya, illetve Sólyoméknál szolgált az árva Karély Péter, vagy ahogy mindenki hívta: Petike.

Amikor a lány eladósorba került, az apa Czövek Imrét szemelte ki vőlegényéül; Magdolnának azonban a falu tanítója volt a szerelme, de ezt a kapcsolatot Sólyom Sándor határozottan ellenezte. A fiatal szerelmeseknek Petike segített, aki figyelte az apát, és gyanú esetén jelzett nekik. Egyik nap azonban Czövek Imre megleste a szőlőben Magdolnáékat; a látottakat elmesélte Sólyom Sándornak, és ezzel egyidejűleg föl is bontotta az eljegyzést.

Az apa az események hatására felbőszült és felkapta a háznál lévő baltát. Petike ezt látva kirohant a szőlőbe, hogy értesítse a fiatal szerelmeseket. A fiatalok elfutottak az erdőbe. A szőlő mellett volt egy nagy tölgyfa. Itt ült Petike reszketve, mikor Sólyom Sándor megtalálta. Ekkor kérdőre vonta, hogy hol vannak Magdolnáék, de annyira mérges volt, hogy nem érdekelte semmi, és lecsapott a baltával Petikére. Az ártatlan fiú ott esett össze. Sólyom Sándor kezéből kiesett a balta az ütéskor, ami a tölgyfa melletti sziklának csapódott. Ekkor hirtelen víz tört föl a földből. E forrást nevezték később Petike-forrásnak.

Sólyom Sándort a legenda szerint a dühtől és a tettétől megütötte a guta, holtan esett össze. A két fiatal szerelmes, mikor visszatért, eltemette a két halottat.

Öreg tölgy[szerkesztés]

A garéi Öreg tölgy legendáját szintén a Rejtett kincsek nyomában című könyvben jegyezték le.[15]

Az egykori iskola melletti téren akácos volt. Itt ült egyik nap egy helyi pásztor, aki az alábbi történetet mesélte el:

Egykoron a falu leggazdagabb embere egy bizonyos Simon volt, aki nemcsak gonosz, de csúf is volt, így nem szerette senki. Egy cselédasszonya volt csak, mert senki nem bírta elviselni őt.

Egyik este egy lányt hozott magával a kupeckedéssel foglalkozó Simon. A lányt magához csábította azzal, hogy jobb életet ígért neki, mint előző helyén. Természetesen hamar kiderült, hogy milyen ember Simon, de a lány nem mert elmenekülni a házból, hiába próbálta rábeszélni a cselédasszony.

Élt abban az időben egy betyár, akit Serege Mihálynak hívtak. Mikor észrevette, hogy Simon elment otthonról, beosont a házba, hogy valami értékeset lopjon. Ekkor pillantotta meg a fiatal leányzót. Megtetszettek egymásnak. Mihály megígérte, hogy visszatér a lányért, és magával viszi biztonságos helyre.

Simon aznap este hazaért, és mivel a leány nem akart a felesége lenni, megverte a férfi. A lány elmenekült a háztól nem messze álló tölgyfához, fölmászva az egyik ágra, elbújt. Másnap Serege Mihály sikeresen elvitte magával, és egybekeltek.

1848-ban Mihály úgy döntött, hogy beáll katonának. Az egyik ütközetben elesett. Az ifjú feleség hiába várta vissza férjét. Azóta senki nem tudja mi történt a lánnyal az erdő sűrűjében.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Garé települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 12.)[halott link]
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2019. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2019. augusztus 14.
  3. Györffy, 1987, 305. o.
  4. a b c d e f Zentai, 55. o.
  5. Zentai, 56. o.
  6. Zentai, 103. o.
  7. Garé települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  8. Garé települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)[halott link]
  9. a b Garé települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Pécsi Újság, 2012. július 9. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  10. Garé Helységnévtár
  11. Zentai, 57. o.
  12. Zentai, 59-60. o.
  13. Rejtett kincsek nyomában. Baranya Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának Kiadása, 223. o. (1971. február 13.) ; 161. oldal
  14. Rejtett kincsek nyomában. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, 224. o. (2000. február 13.) ; 161. oldal
  15. Rejtett kincsek nyomában. Baranya Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának Kiadása, 223. o. (1971. február 13.) ; 132. oldal

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Szőke Bosta Szalánta
Szava

Észak
Nyugat  Garé  Kelet
Dél

Túrony
Szava Szava Csarnóta