Révfalu (Baranya)
| Révfalu | |
| Közigazgatás | |
| Település | Drávakeresztúr |
| Alapítás ideje | ismeretlen |
| Városhoz csatolás | 1978 |
| Korábbi rangja | község |
| Irányítószám | 7967 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő (2015) |
| Elhelyezkedése | |
 Révfalu
Pozíció Baranya vármegye térképén
| |
 é. sz. 45° 49′ 20″, k. h. 17° 46′ 53″Koordináták: é. sz. 45° 49′ 20″, k. h. 17° 46′ 53″ | |
Révfalu (horvátul Drvljanci) lényegében kihalt település Baranya vármegyében, a Dráva mellett; ma Drávakeresztúr része. Teljes (egykori) lakott területe a Dráva gátján belül helyezkedik el, és nagyrészt a Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartozik. Szilárd burkolatú bekötőút nem vezet hozzá, de az EuroVelo nemzetközi kerékpárút-hálózat 13. számú, „Vasfüggöny” útvonalának horvát-magyar határ menti 3. számú szakasza[1] érinti a falut.[2]
Története[szerkesztés]
A település soha nem volt nagy. Többségében horvátok lakták. Neve arra utal, hogy hajdan itt kompátkelés volt a Dráván. Írott források a faluról csak az 1711-es szatmári béke utáni időszakból vannak, de az biztos, hogy már a török hódoltság előtt lakott volt. A XVIII. század első felében a Rindsmaul családot említik birtokosként, a század második feléből pedig a Petrovszky családot. Későbbi ismert birtokosa az Udvari Kamara, majd a Draskovich család.
Az 1950-es megyerendezés során az addig Somogy vármegye Szigetvári járásában lévő települést Baranyához csatolták. Néhány hónappal később, a járásrendezéskor az újonnan létrejött Sellyei járásba, majd ennek megszüntetésekor, 1963-ban a Siklósi járásba került.
A falut a Rákosi-korszakban a vasfüggöny gyakorlatilag elzárta a külvilágtól. Ebből adódó elszigeteltsége, perifériális helyzete pusztulásra ítélte, s lakóinak többsége fokozatosan elvándorolt. 1941-ben még 316, 1960-ban 256 állandó lakója volt. Révfaluhoz tartozott az Ormánság legnagyobb cigánytelepe, az egykori Dráva-kanyarulatban lévő Zokoga (horvátul Okuka, hivatalosan: „Újtelep”), ahol roma muzsikusok éltek a családjukkal. Ezt a telepet az 1950-es években lezajlott két sikertelen szanálási kísérlet után végül a 60-as évek közepén számolták fel: lakóit a környékbeli falvak megüresedett házaiba költöztették, a putrikat lerombolták, helyüket felszántották.[3]
Révfalu a határsáv megszűnése óta egyre inkább üdülőfaluvá válik, mely nyaranta kedvelt helye a kirándulóknak és a pihenni vágyó városi (főleg pécsi) művészeknek. Vonzerejét elzártsága, szinte háborítatlan természeti környezete és helyi hagyományokat őrző építészeti emlékei adják.
A 2013-as vidékfejlesztési tervekben szerepelt a 67-es főút Horvátországig történő meghosszabbítása és az út déli végén, a falu és Drávasztára között egy Dráva-híd építése. Az akkori célkitűzés szerint a híd 2018-ig készült volna el.[4] Az újabb tervek szerint azonban több más, Baranya vármegyében tervezett közútfejlesztési és építési beruházással együtt ennek elkészülte is csak 2020 utánra várható.[5]
Természeti értékei[szerkesztés]
Területe a Duna–Dráva Nemzeti Park része, a Dráva vadregényes ártere, melyet gazdag flóra, fauna és vízivilág tesz különlegessé.[6]
Média[szerkesztés]
1985-ben[7] Rockenbauer Pál és Gyenes Károly dokumentum-riportfilmet forgatott a kihalóban lévő településről, Kilenc ember faluja címmel. Azóta (2021) már csak 4 állandó lakosa van.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Archivált másolat. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 29.)
- ↑ http://www.kerekvaros.hu/drava-menti-kerekparut-horvatorszagban/
- ↑ Uj lakásba költöznek a zokogapusztai cigányok. Dunántúli Napló, 1965. december 18., 3. o.
- ↑ Archivált másolat. [2014. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
- ↑ Archivált másolat. [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 5.)
- ↑ http://www.nimfea.hu/tagszervezeteink/halfaunisztika/drava2.htm
- ↑ Archivált másolat. [2020. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
Források[szerkesztés]
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség
- A Magyar Szent Korona országainak Helységnévtára, 1913.