Erza nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erza
эрзянь кель / erzäny kel
Beszélik Oroszország (Mordvinföld, Nyizsnyij Novgorod, Csuvasföld, Uljanovszk, Szamara, Penza, Szaratov, Orenburg, Tatárföld, Baskíria), Örményország, Észtország, Kazahsztán
Terület Kelet-Európa, Dél-Szibéria, Belső-Ázsia
Beszélők száma 392 941 (a moksával együtt; 2010-es népszámlálás)[1]
Nyelvcsalád Uráli nyelvcsalád
   Finnugor nyelvek
    Finn-permi ág
     Finn-volgai nyelvek
Írásrendszer Cirill
Hivatalos állapot
Hivatalos Mordvinföld (Oroszország)
Nyelvkódok
ISO 639-1 Nincs
ISO 639-2 myv
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz эрзянь кель / erzäny kel témájú médiaállományokat.

Az erza nyelv (эрзянь кель, erzäny kel) finnugor nyelv, a moksa mellett a mordvin nyelv két fő ágának egyike, amelyet főleg Mordvinföld (az Oroszországi Föderáció köztársasága) északkeleti és északnyugati részén beszélnek, valamint az ezzel szomszédos Nyizsnyij Novgorod, Orenburg, Penza, Szaratov, Szamara és Uljanovszk területeken (oblaszt), valamint Csuvasföld, Tatárföld és Baskíria köztársaságokban is. Mintegy 260 000 beszélője van. Erza diaszpóra él Örmény- és Észtországban, Kazahsztánban és más posztszovjet utódállamokban is. A nyelvet jelenleg a cirill írásnak az orosz nyelvhez használt változatával írják, módosítások nélkül. Mordvinföldön hivatalos státuszt élvez a moksa és orosz nyelvvel együtt.

A nyelv az uráli nyelvcsaládba, a finnugor nyelvek közé tartozó finn-volgai nyelvek közé tartozik, a mordvin nyelv egyik ága; a másik a moksa, amelynek az erza közeli rokona, de fonetikájában, morfológiájában és szókincsében eltér tőle. A két nyelv beszélői önálló nemzeti öntudattal rendelkeznek és általában nem szeretik, ha mordvinként emlegetik őket. Az erzára a középkortól inkább az orosz, a moksára inkább a tatár nyelv hatott.

Fonológia[szerkesztés]

Mássalhangzók[szerkesztés]

Labiális Alveoláris Poszt-
alveoláris
Palatális Veláris
plain pal.
Nazális m n ŋ
Plozíva zöngétlen p t k
zöngés b d ɡ
Affrikáta zöngétlen t͡s t͡sʲ t͡ʃ
Frikatív zöngétlen f s ʃ x
zöngés v z ʒ
Pergetett r
Approximáns l j

Példa minimálpárokra a /n/ és a /ŋ/ között

  • /janga/ „az út mentén” (ragozáskor a szótő alveoláris /n/ hangja megmarad a ga prolatív esetvégződés előtt) és /jaŋga/ (a jaŋgams, „eltörni” ige konnegatív alakja)
  • /jonks/ „jó” és /joŋks/ „irány, terület” (lásd Rueter 2010: 58)

Magánhangzó-harmónia[szerkesztés]

Sok más uráli nyelvhez hasonlóan az erzára is jellemző a magánhangzó-harmónia. A legtöbb szótőben magas vagy mély hangrendű magánhangzó van, és minden, középen magánhangzót tartalmazó toldaléknak két formája van, ami a szótő utolsó magánhangzójától függ. A mély hangrendű /a/ hangra, amely a -шка (ška) hasonlító esetragban és a prolatív -ка/-га/-ва (ka/ga/va) ragban van, nem vonatkozik a magánhangzó-harmónia.

A magánhangzó-harmónia szabályai:

  1. Ha a szótő utolsó szótagjában magas hangrendű magánhangzó van, a rag magas hangrendű változatát kell használni: веле (vele) „falu”, велесэ (velese) „egy faluban”.
  2. Ha a szótő utolsó szótagjában mély hangrendű magánhangzó van, és nem palatalizált mássalhangzó követi, a rag mély hangrendű változatát kell használni: кудо (kudo) „ház”, кудосо (kudoso) „egy házban”.

Ha azonban a mély magánhangzót palatalizált mássalhangzó követi, nem érvényes a magánhangzó-harmónia, és a magas hangrendű rag használatos: кальсэ (kalʲse) „fűzfával”, ойсэ (ojse) „vajjal”. Ugyanígy, ha magas hangrendű szótőhöz mély hangrendű rag kapcsolódik, az ezt követő szótagok a mély hangrendet követik: велеванзо (velʲevanzo) „falvai szerte”. Így a magánhangzó-harmónia megsértése egyes szótöveknél (pl. узере (uzere) „balta”, суре (sure) „cérna”) a palatalizált mássalhangzóknak (ź) és (ŕ) köszönhető.

Írás[szerkesztés]

A modern erza ábécé az orosszal egyezik meg.

А
/a/
Б
/b/
В
/v/
Г
/ɡ/
Д
/d/
Е
/je/
Ё
/jo/
Ж
/ʒ/
З
/z/
И
/i/
Й
/j/
К
/k/
Л
/l/
М
/m/
Н
/n/
О
/o/
П
/p/
Р
/r/
С
/s/
Т
/t/
У
/u/
Ф
/f/
Х
/x/
Ц
/t͡s/
Ч
/t͡ʃ/
Ш
/ʃ/
Щ
/ʃt͡ʃ/
Ъ
/-/
Ы
/ɨ/
Ь
/◌ʲ/
Э
/e/
Ю
/ju/
Я
/ja/

Az 1929 előtti ábécé egyes publikációkban tartalmazta a Ҥ (Ҥ ҥ) ligatúrát is (cf. Evsevyev 1928).

A kielemt betűk csak az orosz kölcsönszavakban szerepeltek, a ь lágyjel a nem alveoláris mássalhangzók után annak a jele, hogy kölcsönszóról van szó.
А
/a/
Б
/b/
В
/v/
Г
/ɡ/
Д
/d/
Е
/je/
Ё
/jo/
Ж
/ʒ/
З
/z/
И
/i/
Й
/j/
К
/k/
Л
/l/
М
/m/
Н
/n/
нг
/ŋ/
О
/o/
П
/p/
Р
/r/
С
/s/
Т
/t/
У
/u/
Ф
/f/
Х
/x/
Ц
/t͡s/
Ч
/t͡ʃ/
Ш
/ʃ/
Щ
/ʃt͡ʃ/
Ъ
/-/
Ы
/ɨ/
Ь
/◌ʲ/
Э
/e/
Ю
/ju/
Я
/ja/
ä
/æ/
ə
/ə/

1932-ben hivatalosan elfogadtak egy latin ábécét, de sosem használták:

a в c ç d ә e f g y i j k l m n o p r s ş t u v x z ƶ ь

A latin ábécének létezik egy másik változata is:

a ä b c č cy d e f g h i j k l m n ny o ö p r ry s š sy t ty u ü v y z ž zy

Lásd még[szerkesztés]

Bibliográfia[szerkesztés]

  • A.I. Bryzhinskiy, O.V. Pashutina, Ye.I. Chernov. Писатели Мордовии Биобиблиографический справочник. Saransk: Mordovskoye Knizhnoye Izdatelystvo, 2001. ISBN 5759513869.
  • Vasilij D'omin. Сюконян тенк... Эрзянь писательде ёвтнемат. Saransk, 2005. ISBN 5759516655.
  • Ksenija Djordjevic & Jean-Leo Leonard. Parlons Mordve. Paris: L'Harmattan, 2006, ISBN 2296001475.
  • Makar E. Evsev'ev. Основы мордовской грамматика, Эрзянь грамматика. С приложением образцов мокшанских склонений и спряжений. Москва: Центральное издательство народов СССР, 1928.
  • Jack Rueter. Adnominal Person in the Morphological System of Erzya. Suomalais-Ugrilaisen Seuran Toimituksia 261. Helsinki: Suomalais-Ugrilainen Seura, 2010, ISBN 9789525667233 [print], ISBN 9789525667240 [online].
  • D.V. Tsygankin. Память запечатленная в слове: Словарь географических названий республики Мордовия. Saransk, 2005. ISBN 5749307808.

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Erzya language című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Code-switching in an Erzya-Russian bilingual variety: An "endangered" transitory phase in a contact situation, Responses to Language Endangerment. In honor of Mickey Noonan. New directions in language documentation and language revitalization. Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins, 180. o (2013. november 20.). ISBN 978-90-272-0609-1. Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 17. 

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
erza nyelvű változatát!