Nazális hang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nazális hang (esetleg „orrhang”) a fonetikában olyan beszédhang, melynek képzése során a levegő részben vagy teljes egészében az orron át áramlik ki.

Mássalhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nazális mássalhangzók a zárhangok speciális csoportja, melynek képzésekor a levegő az orron át áramlik ki. Míg az orális hangoknál az ínyvitorla (velum) a torok hátsó falához támaszkodva elzárja az orrüreget, addig a nazálisoknál egy orális zár keletkezik, és az ínyvitorla lesüllyed, ezáltal a levegő nagyobbrészt az orron keresztül távozik. Eközben az orrüreg és a szájüregnek azon része, mely hátulról a zárás helyéig terjed, rezonanciaüregként szolgál.

Az orrhangok többsége zöngés hang. Az izlandi nyelvben viszont például zöngétlen orrhang is van.

Nazális mássalhangzók a magyarban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nazális hangok a magyar nyelvben a képzés helye szerint (előbb az IPA-jelet, majd a megfelelő betűt megadva):

Nazális mássalhangzók IPA-jelei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nazális hangok jelölése a Nemzetközi fonetikai ábécében az alábbiak:

Magánhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nazális magánhangzók képzésénél a levegő részben az orron keresztül áramlik ki. Az ilyen magánhangzókat a fonetikai átírásokban a betűjel feletti hullámvonallal jelölik: [ã], [ẽ], [õ] stb. Gyakoriak a franciában, a portugálban, a lengyelben illetve az ind nyelvekben is.