Délfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Délfenyő
Evolúciós időszak: Jura[1] - jelenkor
Chilei araukária (Araucaria araucana)
Chilei araukária (Araucaria araucana)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Araukáriafélék (Araucariaceae)
Nemzetség: Délfenyő (Araucaria)
Juss. (1789)
Szinonimák
  • Dombeya Lam., Encycl. 2: 301 (1786), nom. illeg.
  • Columbea Salisb., Trans. Linn. Soc. London 8: 317 (1807)
  • Eutassa Salisb., Trans. Linn. Soc. London 15: 316 (1807)
  • Eutacta Link, Linnaea 15: 543 (1841)
  • Marywildea A.V.Bobrov & Melikyan, Komarovia 4: 57 ( (2006)
  • Titanodendron A.V.Bobrov & Melikyan, Komarovia 4: 60 (2006)
Elterjedés
Araucaria Distribtion.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Délfenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Délfenyő témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Délfenyő témájú kategóriát.

A délfenyő (Araucaria) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályában a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe, ezen belül az araukáriafélék (Araucariaceae) családjába tartozó nemzetség. Nevét a chilei Arauco tartományról kapta.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19 ma is élő délfenyő faj legtöbbje a Csendes-óceán délnyugati térségéből származik, csupán 2 honos Dél-Amerika déli részén:

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valamennyi faja örökzöld; a legtöbb kétlaki. Nemi dimorfizmusa erőteljes: a nőivarú példányok lényegesen nagyobbak a porzósaknál. Sudár törzse nem ágazik el, ágai örvökben nőnek; a fiatal példányoké már közvetlenül a talajszint fölött is. Néhány faj élete végéig ilyen marad, a legtöbb azonban korosodva ledobja alsó ágait (jelentsen javítva ezzel a faanyag minőségét).

Kétféle levele nő: a fiatal ágakon tűlevelek, a törzsön és az idősebb ágakon pikkelylevelek. A bőrszerű, nagyon kemény pikkelylevelek szúrós csúcsban végződnek és spirálisan nőnek.

Nagy, többnyire 7–20 cm (kivételesen akár 35 cm) hosszú, tojásdad vagy gömbölyded tobozaiban a magok is nagyok: 1,5–5 cm-esek, azaz sokkal nagyobbak, mint akár a cédrusok, akár a fenyők magvai (Čeman).

Életmódja, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tűlevelei mintegy 10–15 évig maradnak az ágakon, majd elszáradnak, lehullnak (Čeman), és fokozatosan átadják helyüket a pikkelyleveleknek. Beérett tobozai szétesnek.

Mérsékelten fagyérzékeny; Közép-Európában csak védett helyekre ültethető. Akár 2000 évig is elélhet.

Pollenszemcséin nem fejlődik ki a légzsák. A pollenszemek nem közvetlenül jutnak a mikropilére, hanem a fedőpikkelyre hullanak, és ott elágazó pollentömlővé fejlődnek.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sárgásfehér fája kiváló épület- és bútorfa. Komolyabb faipari jelentősége öt fajának van, köztük a két dél-amerikainak (Urania). Lisztes, sok olajat és fehérjét tartalmazó magja ehető.

Díszfának leggyakrabban a norfolk-szigeti araukáriát (Araucaria heterophylla) ültetik; éppen ezért ezt a fát időnként „szobafenyőnek” is nevezik.

Gyantája mintegy 7 % illóolajat tartalmaz, amit a kozmetikai iparban és a gyógyászatban használnak fel (Čeman).

Rendszerezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetségbe az alábbi 19 élő faj és 8 fosszilis faj tartozik:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (1998. július 29.) „Phylogenetic relationships within Araucariaceae based on rbcL gene sequences”. American Journal of Botany 85:11, 1507–1516. o.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]