Chilei araukária

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Chilei araukária
a növény
a növény
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Araukáriafélék (Araucariaceae)
Nemzetség: Délfenyő (Araucaria)
Juss. (1789)
Fajcsoport: Araucaria sect. Araucaria
Faj: A. araucana
Tudományos név
Araucaria araucana
(Molina) K.Koch, (1873)
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Chilei araukária témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Chilei araukária témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Chilei araukária témájú kategóriát.

A chilei araukária (Araucaria araucana) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályában a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe sorolt araukáriafélék (Araucariaceae) családjának névadó faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A chilei araukária a Tűzföldtől (Argentína és Chile) Brazília déli részéig honos. Chilében a piñares erdők rablógazdálkodásával csaknem kiirtották; utolsó nagyobb, természetes állományai az argentin–chilei határvidéken maradtak fenn (Urania).

Megjelenése, jelépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal korábban még tipikus fenyőfa alakú, később azonban koronája kiszélesedik, és ernyő alakú vagy csaknem lapos tetejű lesz. Német nevét „kígyófenyő”, hosszú, görbe, csak kevéssé elágazó ágairól kapta. Széles, hegyes tűlevelei sok évig megmaradnak.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti élőhelyén a piñares nevű erdőségek karakterfaja. Mivel Dél-Amerika rideg éghajlatú déli csücskéből származik, Nyugat-Európa enyhe telű tájain is védelem nélkül ültethető, Közép-Európában azonban csak a különösen védett helyeken képes áttelelni.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sárgásfehér fájának gesztje és szíjácsa nem különül el, hanem finom, egyenletes szerkezetű. Törzse egyenes, oszlopszerű, szokatlanul hosszú. Faipari jelentőségét növeli, hogy életének második évszázadában ledobja alsó ágait, amitől törzse teljesen ágtiszta lesz. A legjobb minőségű a 300–700 éves fák törzse. Az ilyen erdőkben a fák átlagos magassága 35 m, törzsük átlagos átmérője közel 1,8 m, becsült fakészlete 600 m³/ha (Urania).

Termése ehető.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]