San Marinó-i labdarúgó-válogatott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
San Marino San Marino
San Marinó-i labdarúgó-szövetség
San Marinó-i labdarúgó-szövetség címere
San Marinó-i labdarúgó-szövetség címere
Adatok
Szövetség neve Federazione Sammarinese
Giuoco Calcio
Konföderáció UEFA (Európa)
Stadion Olimpiai Stadion
Szövetségi kapitányOlaszország Franco Varrella
Csapatkapitány Andy Selva
Legtöbb válogatottság Andy Selva (73)
Legtöbb válogatott gól Andy Selva (8)
FIFA-kód SMR
Ranglista helyezések
FIFA-rang210. +/-
Legmagasabb
FIFA-rang		118.
(1993. szeptember)
Legalacsonyabb
FIFA-rang		209.
(2018. október)
Élő-rang203.
Legmagasabb
Élő-rang		191.
()
Legalacsonyabb
Élő-rang		205.
(2014)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Első hivatalos mérkőzés
Nem hivatalos
1986. augusztus 23., Serravalle, San Marino
 San Marino 0 – 1 Kanada U23 CAN
Hivatalos
1990. november 14., Serravalle, San Marino
 San Marino 0 – 4 Svájc 
Legnagyobb győzelem
2004. április 28., Serravalle, San Marino
 San Marino 1 – 0 Liechtenstein 
Legnagyobb vereség
2006. szeptember 6., Serravalle, San Marino
 San Marino 0 – 13 Németország 
Az infobox utoljára frissítve: 2016. július 3.

A San Marinó-i labdarúgó-válogatott (Olaszul: Nazionale di calcio di San Marino) San Marino nemzeti csapata, amelyet a San Marinó-i labdarúgó-szövetség irányít. 1931-ben alapították, 1988 óta kezdve FIFA-tag. Az UEFA második legkisebb tagállama. Még egyetlen világ -és Európa-bajnokságra sem sikerült kijutnia.

Első hivatalos meccsét Svájc válogatottja ellen játszotta az 1992-es Európa-bajnokság selejtezője során 1990-ben, ahol 4–0-ás vereséget szenvedett. A San Marinó-i válogatott korábban, 1986-ban játszott egy barátságos mérkőzést Kanada ellen, 1–0-ás vereséget szenvedve. Amióta hivatalosan UEFA és FIFA tag, minden Európa-bajnokság és világbajnokság selejtezőjén képviseltette magát, de nem nyert mérkőzést. Mindössze egy meccset nyertek meg, a Liechteinstein elleni barátságos összecsapásukat 1–0-ra 2004. április 28-án.

2014 novemberéig holtversenyben a FIFA-világranglista utolsó helyét foglalta el Bhután válogatottjával,[1] de az Észtország elleni, 2016-os Európa bajnoki selejtezőn elért 0–0-ás döntetlent követően előrébb lépett. Tizennégy év után a csapat megszerezte első idegenbeli gólját Litvánia ellen. Miután a rangsorolási rendszer megújult, visszaestek a ranglista utolsó helyére a Moldova elleni 1–0-ás vereséget követően.

San Marino csapatát gyakran tekintik a labdarúgás történetének legrosszabb válogatottaként, hiszen a 174 mérkőzéséből egyet nyert meg, 730 gólt kapott és mindössze 24 gólt szerzett, meccsenként átlagosan 4,20 gólt kapott.[2] A kritika azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy ugyan a gárda az UEFA tagállamok ellen játszik, ami vitathatatlanul a FIFA legerősebb szövetsége, de kevés esély adódik arra, hogy a világranglista végén szereplő válogatottakkal mérkőzzenek meg.

A válogatott története[szerkesztés]

Noha a San Marinó-i labdarúgó-szövetség 1931-ben alakult, csak 1986-ban alapított futballcsapatot, amikor egy barátságos meccset játszott Kanada olimpiai csapata ellen. San Marino 1988-ban csatlakozott az UEFA és a FIFA testületeihez, így lehetősége nyílt arra, hogy nagyobb volumenő megmérettetéseken vegyen részt.[3] A San Marinó-i válogatott játékosait ez előtt olaszoknak tekintették a nemzetközi versenyeken.[4]

San Marino első hivatalos mérkőzése a FIFA által szervezett 1992-es Európa-bajnokság selejtezőjén történt, a csapat Svájc ellen 4–0-ás vereségett szenvedett, és mind a nyolc selejtezőmérkőzést elveszítette. A gárda különösen idegenben küzdött, minden ilyen jellegű meccsén legaláb négy góllal maradt alul. Egyetlenegy gólt szereztek tizenegyesből a Románia elleni 3–1-es vereség alkalmával,[5] és 33-at kaptak.[6]

Első világbajnoki selejtezőjén való indulásakor San Marinót összesorsolták az angol, a holland, a norvég, a lengyel, és a török válogatottakkal. A nyitómeccsen 10–0-ás zakóba rohant bele a csapat Norvégia ellen. A visszavágó kevésbé sikeredett egy oldalúra, a norvégok mindössze két góllal győztek. A Törökország elleni 4–1-es vereség során a gárda megszerezte első világbajnoki selejtező gólját, majd ugyanezen ellenfél ellen első pontját, miután 0–0-ás döntetlennel zárult a második összecsapás. Az utolsó selejtezőmérkőzésen, Anglia ellen Davide Gualtieri megszerezte a világbajnoki selejtezők leggyorsabb gólját 8,3 másodperc alatt, de a csapat 7–1-es vereséget szenvedett.[7] San Marino pont nélkül fejezte be a sorozatot, tíz mérkőzésen 46 gólt kapott.[8]

Az 1996-os Európa-bajnoki selejtezősorozat hasonlóan zárult, mint az első számukra, ugyanis minden meccsen vesztettek. Finnország ellen ugyanakkor a selejtező első idegenbeli gólját szerezték, de 4–1-es vereséget szenvedtek.[9] A második góljuk Feröer-szigetek ellen született hazai pályán, de a mérkőzés 3–1-es vereséggel zárult számukra. A feröeri válogatott két San Marino elleni győzelmével szerzett csak pontokat a sorozatban. Toftirban aratott 3–0-ás győzelmük rekord a gárda történetében.[10]

Az 1998-as világbajnoki selejtező San Marinói mércével nézve is kiábrándító. A csapat minden meccsen legalább három gólt kapott, és egyet sem szerzett. Ez az egyetlen világbajnoki selejtező torna, ahol nem sikerült gólt szerezni.[11] A 2000-es Európa bajnokság selejtezője ismét minden mérkőzésen vereséget eredményezett. A legmérsékeltebb a Ciprus elleni 1–0 volt 1998. november 18-án.[12]

2001 áprilisában San Marino megszerezte első idegenbeli pontját, miután Rigában 1–1-es döntetlent ért el Lettországgal szemben.[13] A 2002. évi világbajnoki selejtezősorozatot újabb, minden meccsen bekapott minimum három góllal zárta, ezek közül kiemelkedik a Belgium elleni 10–1-es vereség. A 2004-es Európa-bajnokság selejtezőiben minden összecsapásukat elveszítették, és nem sikerült találatot jegyezniük. Lettország ellen 1–0-ra úgy kaptak ki, hogy az ellenfél az utolsó percekben szerzett gólt.[14]

2004. április 28-án San Marino megszerezte legelső győzelmét 70 meccset követően, miután 1–0-ra legyőzte Liechteinstein válogatottját Andy Selva ötödik percben szerzett találatával. Martin Andermatt Liechteinstein szövetségi kapitányaként debütált a mérkőzésen.[15] A 2006-os világbajnoki selejtezőkön a csapat eredményei hasonlóan alakultak az előző selejtőzökhöz viszonyítva. Litvánia és Belgium ellen mindössze egy góllal maradtak alul.[16]

A válogatott 2006. szeptember 6-án a 2008-as Európa-bajnokság selejtzői során 13–0-ra kapott ki Németország ellen.[17] A sorozatban 12 gólt szereztek és 57-et kaptak, bár az Írország, a Ciprus, és a Wales elleni hazai mérkőzésen mindössze egy góllal maradtak alul.[18]

A 2010-es világbajnokság selejtezőiben mind a tíz mérkőzés során kapituláltak, így nem kvalifikálták magukat a tornára. Összesen 47 gólt kaptak, ebből 10-et Lengyelország ellen, mely a gárda történetének legnagyobb győzelme.[19] Egy gólt szereztek a Szlovákia ellen elvesztett 3–1-es mérkőzés során.[20] A 2012-es Európa-bajnokság selejtezői hasonlóan alakult a csapat számára, első kilenc mérkőzésükön vereséget jegyeztek, és egyik meccsen sem szereztek gólt. Legjobb eredményük a finn válogatott elleni 1–0-ás vereség, a legrosszabb viszont a Hollandia elleni 11–0-ás eredmény, mely Hollandia történetének legeredményesebb mérkőzésévé vált, San Marino történetének pedig a legrosszabb arányú idegenbeli mérkőzésévé.[21] Ezt követően két mérsékeltebb vereség következett, otthon Svédország ellen egy 5–0-ás, majd Moldova idegenben egy 4–0-ás vereség.

2013. szeptember 10-én Alessandro Della Valle öt év után szerezte meg a válogatott első gólját, Lengyelország ellen egy szabadrúgást követően a kapust, Artur Boruct megelőzve fejjel talált a hálóba. Egy perccel később a lengyelek kiegyenlítettek, majd a találkozó 5–1-es győzelemmel zárult Lengyelország számára. Ez volt az első nemzetközileg jegyzett gól a válogatott történetében, miután Málta ellen 3–2-es vereséget szenvedett, illetve Liechteinstein ellen egy barátságos mérkőzés alkalmával 2–2-es döntetlent játszott.

2014. november 15-én San Marino 0–0-ás döntetlent játszott Észtország válogatottja ellen.[22] Tíz év után ez volt az első alkalom, hogy a csapat nem veszített mérkőzést, így véget vetett 61 mérkőzésen át tartó vereségsorozatának,[22] és megszerezte első pontjait egy Európa-bajnoki selejtező során.[22]

2016 októberében Mattia Stefanelli gólt szerzett a Norvégia elleni 4–1-es vereség alkalmával.[23]

2019. november 16-án Filippo Berardi szerzett gólt a Kazahsztán elleni 1–3-as kimenetelű vesztes meccsen a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőmérkőzésén, amely két év után San Marino első gólja volt (2017. szeptember 14. Azerbajdzsán ellen), és egyúttal hat év után a csapat első hazai találata (2013. szeptember 10-én Lengyelország ellen).[24]

2020. október 13-án a csapat újabb döntetlent könyvelhetett el, miután a Nemzetek Ligájában Liechteinstein ellen 0–0-ás döntetlent játszott.[25] Egy hónappal később történelmet írtak azzal, hogy Davide Simoncini kiállítását követően emberhátrányban gól nélküli meccset játszottak Gibraltár válogatottja ellen. A válogatott történetében ez volt az első torna, mely során egy naptári évben több pontot szereztek, és először maradtak veretlenek egymést követő hivatalos meccseken.

Stadion[szerkesztés]

San Marino válogatottja hazai mérkőzéseit az Olimpiai Stadionban játsza, mely a serravalle-i önkormányzat tulajdonában van. A stadion a San Marino Calcio labdarúgóklub otthona is.[26] Kapacitása 7000 fős.[27] A szurkolók kevesen vannak, az ellenfél szurkolóinak száma meghaladja San Marino válogatattjáét egy adott mérkőzésen. Az Írország elleni 2007-es mérkőzésen 3294 nézőből 2500-an írek voltak.[28][29]

San Marino két mérkőzést játszott hazai pályáján kívül. 1993-ban a Hollandia és az Anglia elleni világbajnoki selejtezőkön a Bolognában levő Renato Dall'Ara Stadionban, míg 2020-ban Liechteinstein elleni Nemzetek Ligája meccsen a Riminiben található Romeo Neri Stadionban mérkőztek meg.

Hírnév[szerkesztés]

San Marino az UEFA tagállamok közül a legkevesebb népességgel rendelkezett,[27] egészen a 2013. évi májusi gibraltári választásokig.[30] A válogatott még nem nyert egyetlen hivatalos mérkőzést sem. A 2004-es Liechteinstein elleni 1–0-ás siker továbbra is a csapat egyetlen győzelme.

A nemzeti csapat leginkább amatőr játékosokból áll. Kevesebb a profi játékos, a legtöbben másodállást töltenek be a labdarúgáson kívül. A Németország elleni 13–0-ás vereségük a legnagyobb arányú, további négy meccsen tíz gólt kaptak.

A FIFA-világranglistáján San Marino az egyik legalacsonyabb helyezést foglalja el. A világranglista 1992-es megjelenése óta a válogatott átlagos helyezése a 176.[31]

2001-ben Lettország menedzsere, Gary Johnson lemondott posztjáról, miután San Marino a világbajnoki selejtező döntetlent ért el csapatával szemben.[32] A 2007-es Íroszág elleni 1–2-es hazai vereségüket éles sajtó kritika illette az írek utolsó percben szerzett gólja miatt.[33]

San Marino európai tekintetben rekordot döntött azzal, hogy 2008 októbere és 2012 augusztusa között több, mint 20 mérkőzésen nem szerzett gólt.[34] 14 év után, 2015. szeptember 8-án a csapat megszerezte első idegenbeli gólját, miután Matteo Vitaioli a litvánok ellen betalált a kapuba a 2016-os Európa bajnokság selejtezősorozatában.[35][36]

Nemzetközi eredmények[szerkesztés]

Világbajnoki és Európa-bajnoki szereplés[szerkesztés]

Világbajnoki szereplés[szerkesztés]

Év Eredmény Hely M Gy D* V Rg Kg
Uruguay 1930 Nem indult
Olaszország 1934
Franciaország 1938
Brazília 1950
Svájc 1954
Svédország 1958
Chile 1962
Anglia 1966
Mexikó 1970
NSZK 1974
Argentína 1978
Spanyolország 1982
Mexikó 1986
Olaszország 1990
USA 1994 Nem jutott be
Francia 1998
Dél-KoreaJapán 2002
Német 2006
Dél-Afrika 2010
Brazília 2014
Oroszország 2018
Összesen 0/21

Európa-bajnoki szereplés[szerkesztés]

Év Eredmény Hely M Gy D* V Rg Kg
Franciaország 1960 Nem indult
Spanyol 1945–1977 1964
Olaszország 1968
Belgium 1972
Jugoszlávia 1976
Olaszország 1980
Franciaország 1984
NSZK 1988
Svédország 1992 Nem jutott be
Anglia 1996
BelgiumHollandia 2000
Portugál 2004
AusztriaSvájc 2008
LengyelországUkrajna 2012
Franciaország 2016
EU 2020
Összesen 0/16

A válogatott vezetőedzői[szerkesztés]

Név Kezdés Vége Meccsek GY D V
San Marino Giulio Casali 1986. március 28. 1987. szeptember 20. 6 0 2 4
San Marino Giorgio Leoni 1990. november 14. 1995. november 15. 29 0 1 28
San Marino Massimo Bonini 1996. június 2. 1997. szeptember 10. 8 0 0 8
Olaszország Giampaolo Mazza 1998. október 10. 2013. október 15. 85 1 2 82
San Marino Pierangelo Manzaroli 2014. június 8. 2017. október 8. 28 0 1 27
Olaszország Franco Varrella 2018. szeptember 8. Jelenleg is 22 0 2 20

Játékoskeret[szerkesztés]

A válogatott kerete a 2020. november 11-i Litvánia Litvánia elleni barátságos, és a 2020. november 14-i Gibraltár Gibraltár elleni Nemzetek Ligája mérkőzésre.[38]

Az adatok a mérkőzés utáni állapotnak megfelelőek.[39]

Szám Poszt Név Szül. dát./Kor Vál. Gólok Klub
23 K Elia Benedettini 1995. június 22. (25 éves) 23 0 Szabadúszó
12 K Simon Benedettini 1997. január 21. (24 éves) 7 0 SMR Murata
1 K Alex Stimac 1996. június 22. (24 éves) 0 0 SMR Virtus
K Matteo Zavoli 1996. július 6. (24 éves) 0 0 SMR Libertas
6 V Davide Simoncini 1988. augusztus 30. (32 éves) 66 0 SMR Tre Fiori (csapatkapitány)
3 V Mirko Palazzi 1987. március 21. (34 éves) 53 1 ITA Marignanese
5 V Christian Brolli 1992. február 28. (29 éves) 34 0 SMR Falciano
8 V Manuel Battistini 1994. július 11. (26 éves) 30 0 SMR Virtus
13 V Andrea Grandoni 1997. március 23. (24 éves) 19 0 SMR La Fiorita
16 V Marcello Mularoni 1998. szeptember 8. (22 éves) 15 0 SMR La Fiorita
4 V Alessandro D'Addario 1997. szeptember 9. (23 éves) 7 0 SMR Tre Fiori
2 V Dante Rossi 1987. július 12. (33 éves) 5 0 ITA Chiesanuova
KP Michele Cervellini 1988. április 14. (33 éves) 35 0 SMR Cosmos
KP Enrico Golinucci 1991. július 16. (29 éves) 23 0 SMR Libertas
17 KP Alessandro Golinucci 1994. október 10. (26 éves) 22 0 ITA Pietracuta
22 KP Fabio Tomassini 1996. február 5. (25 éves) 20 0 ITA Pietracuta
21 KP Lorenzo Lunadei 1997. július 11. (23 éves) 17 0 ITA Riccione
14 KP Mattia Giardi 1991. december 15. (29 éves) 12 0 SMR Folgore
11 KP Michael Battistini 1996. október 8. (24 éves) 9 0 SMR Tre Penne
KP Tommaso Zafferani 1996. február 19. (25 éves) 9 0 SMR LA Fiorita
9 KP Luca Ceccaroli 1995. július 5. (25 éves) 6 0 SMR Tre Penne
15 KP Kevin Zonzini 1997. augusztus 1. (23 éves) 3 0 SMR Cosmos
19 KP Luca Nanni 1995. január 30. (26 éves) 0 0 SMR Folgore
7 CS Matteo Vitaioli 1989. október 27. (31 éves) 62 1 ITA Tropical Coriano
20 CS Adolfo Hirsch 1986. január 31. (35 éves) 39 0 SMR Pennarossa
10 CS Filippo Berardi 1997. május 18. (23 éves) 18 1 ITA Vibonese
18 CS Nicola Nanni 2000. május 2. (21 éves) 13 0 ITA Cesena
CS Marco Bernardi 1994. január 2. (27 éves) 7 0 SMR Folgore

A bő keret tagjai[szerkesztés]

A következő játékos tagjai voltak az elmúlt 12 hónap mérkőzéseire készülő keretnek.

Név Születési dátum (Kor) Vál. Gól. Jelenlegi klub Bemutatkozó mérkőzés
Giovanni Bonini 1986. szeptember 5. (34 éves) 29 0 San Marino Tre Fiori
Giacomo Conti 1999. július 21. (21 éves) 1 0 Olaszország Tropical Coriano
Luca Tosi 1992. november 4. (28 éves) 19 0 Olaszország Pietracuta
Mattia Stefanelli 1993. március 12. (28 éves) 15 1 San Marino Pennarossa

Jelenlegi stáb[szerkesztés]

Vezetőedző[40] Franco Varrella
Technikai asszisztens Stefano Ceci
Fitnesz edző Tomaso Mazzoli
Kapusedző Marcello Teodorani
Csapatorvos Pietro Bugli
Fizioterapeuta Loris Balzani
Masszőr Tiziano Giacobbi
Hivatalos kísérő Cesare Vitaioli
Meccselemző Lorenzo Vagnini
Raktáros Benito Ballato
Marco Crescentini
Mauro Montanari

Sportszergyártók[szerkesztés]

Időszak Mez szolgáltató
1990–1994 brit Admiral
1994–2010 Olaszország Virma
2011–2017 Németország Adidas
2018– Olaszország Macron

Statisztikák[szerkesztés]

2006 januárjában a San Marinó-i labdarúgó-szövetség Massimo Boninit nevezte ki a válogatott valaha volt legnagyobb játékosának.[4] Bonini háromszoros olasz bajnok, nemzetközi szinten pedig megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, illetve a Világkupát.[4] AZ 1980-as évek elején az olasz U21-es válogatottban futballozott, 1981-től 1988-ig a Juventus játékosa volt, a szabályváltozások azonban megakadályozták abban, hogy megkapja az elismerést. Mire San Marino hivatalosan UEFA tagállam lett, Borini a harmincas éveiben járt, de így is 1990 és 1995 között 19 mérkőzésen képviselte San Marino válogatottját.[41]

Miután visszavonult a profi labdarúgástól, Bonini a válogatott menedzsere lett, Giorgio Leoni utódaként.[4] 1998-ig töltötte be a vezetőedzői tisztséget, a poszton Giampaolo Mazza váltotta. 2012-től kezdődően az összes európai válogatottat tekintve ő vált egy csapatot a leghosszabb ideig trénerező edzővé. A 2014-es világbajnoki selejtezől lezajlása után azonban lemondott tisztségéről, teret engedve az U21-es válogatott edzőjének, Pierangelo Manzarolinak.[42][43]

A legtöbb pályáralépés a válogatttban Andy Selva nevéhez fűződik, aki 74 alkalommal képviselte hazája csapatát. A legtöbb szerzett gól is -szám szerint nyolc- az ő nevéhez köthető.[44]

Davide Gualteri a világbajnoki selejtezők második leggyorsabb gólját szerezte Anglia ellen. A Bolognában zajló mérkőzésen a kezdőrúgást San Marino végezte el, majd egy jobb szélről induló beadást követően középről gól született, miután az angol válogatott hátvédje, Stuart Pearce megpróbálta visszapasszolni David Seaman kapusnak a labdát. Pearce átadása rövidnek bizonyult, Gualteri futott, hogy elérje a labdát, és 8,3 másodperc elteltével a hálóba gurította azt. Ez a találat a selejtezők történetében a leggyorsabb, a FIFA versenykiírásait tekintve pedig a második leggyorsabb. Ezt követően Anglia húsz perc után egyenlített, majd a végeredményt tekintve 7–1-re győzött.

Legtöbbször pályára lépő játékosok[szerkesztés]

Andy Selva, a legtöbb meccsen pályára lépő és a legtöbb gólt szerző játékos a san marinó-i válogatottban

2020. november 15. szerint:

# Név Időszak Meccsek Gólok
1 Andy Selva 1998–2016 74 8
2 Damiano Vannucci 1996–2012 68 0
3 Alessandro Della Valle 2002–2017 66 1
4 Davide Simoncini 2006– 66 0
5 Matteo Vitaioli 2007– 62 1
6 Aldo Junior Simoncini 2006- 62 0
7 Simone Bacciocchi 1998–2013 60 0
8 Fabio Vitaioli 2005– 55 0
9 Mirko Palazzi 2005– 53 1
10 Mirco Gennari 1990–2003 48 0

Legtöbb gólt szerző játékosok[szerkesztés]

2020. november 15. szerint:

# Név Időszak Gólok (meccsek) Gólok meccsenként Ellenfelek és dátumok
1 Selva, AndyAndy Selva 1998–2016 8 (74) 8/74 Ausztria, 1998. október 14.
Belgium, 2001. február 28., 2001. június 6 és 2005. március 30.
Liechtenstein, 2004. április 28.
Bosznia-Hercegovina, 2005. június 4.
Wales, 2007. október 17.
Szlovákia, 2008. október 11.
2 Manuel Marani 2003–2012 2 (32) 2/32 Írország, 2007. február 7.
Málta, 2012. augusztus 14.
3 Alessandro Della Valle 2002–2017 1 (66) 1/66 Lengyelország, 2013- szeptember 10.
Matteo Vitaioli 2007– 1 (62) 1/62 Litvánia, 2015. szeptember 8.
Mirko Palazzi 2005– 1 (53) 1/53 Azerbajdzsán, 2017. szeptember 4.
Nicola Albani 2001–2011 1 (40) 1/40 Lettország, 2001. április 25.
Danilo Rinaldi 2008– 1 (40) 1/40 Málta, 2012. augusztus 14.
Nicola Bacciocchi 1991–2000 1 (33) 1/33 Törökország, 1992. szeptember 9.
Bryan Gasperoni 1994–2005 1 (28) 1/28 Liechtenstein, 2003. augusztus 20.
Mauro Valentini 1991–1999 1 (23) 1/23 Feröer-szigetek, 1995. október 11.
Pier Domenico Della Valle 1991–2000 1 (21) 1/21 Finnország, 1994. december 14.
Valdes Pasolini 1990–1996 1 (18) 1/18 Románia, 1991. március 27.
Filippo Berardi 2016– 1 (18) 1/18 Kazahsztán, 2019. november 16.
Nicola Ciacci 2003–2011 1 (16) 1/16 Liechtenstein, 2003. augusztus 20.
Mattia Stefanelli 2014– 1 (15) 1/15 Norvégia, 2016. október 11.
Davide Gualtieri 1993–1999 1 (9) 1/9 Anglia, 1993. november 17.

Források[szerkesztés]

  1. ↑ FIFA/Coca-Cola World Ranking. FIFA. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
  2. ↑ 9 Reasons Why San Marino Really Is the Worst Football Team of All Time. complex.com . Complex Media, 2014. október 9. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
  3. ↑ Il Calcio Sammarinese Si Organizza (italian nyelven). San Marino Football Federation. [2007. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
  4. ↑ a b c d Just rewards for modest man. UEFA. [2007. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
  5. ↑ Romania National Team 1990–1999. RSSSF. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
  6. ↑ European Championship 1992. RSSSF. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  7. ↑ San Marino Hero Who Humiliated England. This Is London. [2009. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
  8. ↑ World Cup 1994 qualifications. RSSSF. [2011. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  9. ↑ European Championship 1996. RSSSF. [2008. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
  10. ↑ Faroes prove fearsome foes. UEFA. [2007. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 23.)
  11. ↑ World Cup 1998 qualifications. RSSSF. [2010. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  12. ↑ European Championship 2000. RSSSF. [2016. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  13. ↑ Group 4: Latvia long for revenge. UEFA. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  14. ↑ Own goal denies San Marino. UEFA. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  15. ↑ Selva the saviour for San Marino. UEFA. [2016. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  16. ↑ World Cup 2006 qualifications. RSSSF. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  17. ↑ San Marino 0–13 Germany: Record breakers. ESPN. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
  18. ↑ European Championship 2008. RSSSF. (Hozzáférés: 2010. szeptember 6.)
  19. ↑ Big guns fire as Poland cut loose. FIFA. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  20. ↑ World Cup 2010 qualifications. RSSSF. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  21. ↑ San Marino on the end of record Netherlands win. UEFA. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  22. ↑ a b c „San Marino 0–0 Estonia”, BBC Sports, 2014. november 15. (Hozzáférés ideje: 2014. november 15.) 
  23. ↑ „Norway v San Marino”, BBC Sport (Hozzáférés ideje: 2020. október 14.) (en-GB nyelvű) 
  24. ↑ San Marino score their first goal for two years – and their first home goal since 2013. givemesport.com , 2019. november 16.
  25. ↑ Minnows San Marino end 40-game losing streak (angol nyelven). JOE.co.uk . (Hozzáférés: 2020. október 14.)
  26. ↑ DigitalFC: Stadio Olimpico, home to San Marino, SS Cosmos, SS Folgore Falciano Calcio, AC Juvenes/Dogana, San Marino Calcio, SP La Fiorita, AC Libertas – Football Ground Map (angol nyelven). www.footballgroundmap.com . (Hozzáférés: 2018. szeptember 6.)
  27. ↑ a b Does Size Matter?. Football Supporters Federation. [2008. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.) (pdf)
  28. ↑ Ireland stumble past San Marino. Irish Times. (Hozzáférés: 2007. október 14.)
  29. ↑ „San Marino 1–2 Rep of Ireland”, BBC, 2007. február 7. (Hozzáférés ideje: 2007. október 14.) 
  30. ↑ „Gibraltar given full UEFA membership at London Congress”, BBC Sport, 2013. május 24. (Hozzáférés ideje: 2013. május 24.) 
  31. ↑ FIFA Rankings – San Marino. FIFA. (Hozzáférés: 2007. október 10.)
  32. ↑ Various. Power, Corruption and Pies Volume 2. WSC Books, 149. o. (2006). ISBN 978-0-9540134-8-6 
  33. ↑ „Irish media heap scorn on meagre win in San Marino”, Reuters, 2007. február 8. (Hozzáférés ideje: 2007. szeptember 22.) 
  34. ↑ Did You Know... San Marino Are World Record Breakers. soccerlists.wordpress.com. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
  35. ↑ Euro 2016 qualifying: San Marino score first away goal in 14 years. British Broadcasting Company, 2015. szeptember 9. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
  36. ↑ Latest San Marino Results, Fixtures & Betting Odds | Soccer Base. www.soccerbase.com . (Hozzáférés: 2018. szeptember 6.)
  37. ↑ European Football
  38. ↑ https://www.sanmarinortv.sm/sport/calcio-sammarinese-c15/i-convocati-di-varrella-in-vista-di-lettonia-e-gibilterra-a196348
  39. ↑ https://eu-football.info/_match.php?id=17066
  40. ↑ Pubblicazione Quadri Tecnici Biennio 2014/2015. (Hozzáférés: 2014. február 15.)
  41. ↑ „La scheda di Massimo Bonini”, La Stampa, 2009. december 10.. [2012. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. október 17.) (Italian nyelvű) 
  42. ↑ „Soccer-San Marino hand national team job to Manzaroli”, Reuters, 2014. február 16. (Hozzáférés ideje: 2020. szeptember 3.) 
  43. ↑ Manzaroli replaces Mazza as San Marino coach. uefa.com , 2014. február 15. (Hozzáférés: 2020. szeptember 3.)
  44. ↑ Selva, Andy. National Football Teams. (Hozzáférés: 2011. augusztus 12.)

További információk[szerkesztés]

Az Európai Labdarúgó-szövetséghez (UEFA) tartozó válogatottak
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=San_Marinó-i_labdarúgó-válogatott&oldid=23367319”