Ugrás a tartalomhoz

San Marinó-i labdarúgó-válogatott

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
San Marino San Marino
Beceneve(i)La Serenissima
Szövetség neveFederazione Sammarinese Giuoco Calcio
KonföderációUEFA (Európa)
Szövetségi kapitánySan Marino Fabrizio Constantini
CsapatkapitányDavide Simoncini
Legtöbb válogatottságMatteo Vitaioli (97)
Legtöbb válogatott gólAndy Selva (8)
StadionOlimpiai Stadion
FIFA-kódSMR
Mezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Ranglista helyezések
FIFA-rang 210. (2025. dec. 22.)[1]
Legmagasabb
FIFA-rang		118.
(1993. szeptember)
Legalacsonyabb
FIFA-rang		211.
(2018. november, 2022. március)
Élő-rang 206. (2025. nov. 19.)[2]
Legmagasabb
Élő-rang		165.
(1987. szeptember)
Legalacsonyabb
Élő-rang		209.
(2019. november)
Első hivatalos mérkőzés
Nem hivatalos
1986. augusztus 23., Serravalle, San Marino
 San Marino 0–1 Kanada 
Hivatalos
1990. november 14., Serravalle, San Marino
 San Marino 0–4 Svájc 
Legnagyobb győzelem
2024. november 18., Vaduz, Liechtenstein
 Liechtenstein 1–3 San Marino 
Legnagyobb vereség
2006. szeptember 6., Serravalle, San Marino
 San Marino 0–13 Németország 

A San Marinó-i labdarúgó-válogatott (Olaszul: Nazionale di calcio di San Marino) San Marino nemzeti csapata, amelyet a San Marinó-i labdarúgó-szövetség irányít. Az UEFA-tagok közül a legkisebb népességet képviseli, és a legalacsonyabb rangú FIFA-tag válogatott, megalakulása óta három mérkőzést nyert meg.[3]

Első hivatalos meccsét 1990-ben játszotta Svájc válogatottja ellen az 1992-es Európa-bajnokság selejtezője során, ahol 4–0-s vereséget szenvedett. 1986-ban ugyanakkor már játszott egy nem hivatalos mérkőzést Kanada U23-as válogatottja ellen, ekkor 1–0-ra maradt alul. Amióta hivatalosan UEFA és FIFA tag, minden Európa-bajnokság és világbajnokság selejtezőjén képviseltette magát. 2024. szeptember 5-én született meg első győzelmük hivatalos mérkőzésen, az UEFA Nemzetek Ligájában 1–0-ra nyertek Liechtenstein ellen.[4] 2024. november 18-án második győzelmüket szintén ellenük aratták tétmeccsen, 3–1-re nyertek a 6. fordulóban. Ez volt az első alkalom, hogy egynél több gólt szereztek hivatalos mérkőzésen. Ezzel a győzelemmel továbbá feljutottak a sorozat C ligájába, a harmadik osztályba.[5]

A válogatott története

[szerkesztés]

Noha a San Marinó-i labdarúgó-szövetség 1931-ben alakult, csak 1986-ban alapított futballcsapatot, amikor egy barátságos meccset játszott Kanada olimpiai csapata (U23) ellen. A válogatott 1988-ban csatlakozott az UEFA és a FIFA testületeihez, így lehetősége nyílt arra, hogy nemzetközileg elismert megmérettetéseken vegyen részt.[6] A csapat játékosait a csatlakozás előtt olaszoknak tekintették a nemzetközi versenyeken.[7]

Első hivatalos mérkőzésük 1990-ben, az 1992-es Európa-bajnokság selejtezőjén történt, Svájc ellen 4–0-s vereséget szenvedtek, majd mind a nyolc selejtezőmérkőzésüket elveszítették. Különösen idegenben küzdöttek, minden ilyen jellegű meccsükön legalább négy góllal maradtak alul ellenfeleikkel szemben. Egyetlenegy gólt értékesítettek tizenegyesből a Románia elleni 3–1-es vereség alkalmával,[8] és 33-at kaptak.[9]

Első világbajnoki selejtezőjén való indulásakor összesorsolták őket az angol, a holland, a norvég, a lengyel, és a török válogatottakkal. A nyitómeccsen 10–0-s zakóba rohantak bele Norvégia ellen. A visszavágó kevésbé sikeredett egyoldalúra, a norvégok mindössze két góllal győztek. A Törökország elleni 4–1-es vereség során első találatukra tettek szert világbajnoki selejtezőn, majd ugyanezen ellenfél ellen első pontjukra, miután 0–0-s döntetlennel zárult a második összecsapás. Az utolsó selejtezőmérkőzésen, Anglia ellen Davide Gualtieri a világbajnoki selejtezők leggyorsabb gólját szerezte 8,3 másodperc alatt, azonban 7–1-es vereséget szenvedtek.[10] A sorozatot pont nélkül fejezték be, 10 mérkőzésen 46 gólt kaptak.[11]

Az 1996-os Európa-bajnoki selejtezősorozat hasonlóan zárult, mint az első számukra, ugyanis minden meccsen kikaptak. Finnország ellen ugyanakkor a selejtező első idegenbeli találatát jegyezték, azonban 4–1-es vereséget szenvedtek.[12] A második góljuk Feröer-szigetek ellen született hazai pályán, de a mérkőzés 3–1-es vereséggel zárult számukra. A feröeri válogatott kettő ellenük záródó győzelmével szerzett csak pontokat a sorozatban. A Toftirban aratott 3–0-s győzelmük rekord a feröeriek történetében.[13]

Az 1998-as világbajnoki selejtező a válogatott mércéjével nézve is kiábrándító. Minden meccsen legalább három gólt kaptak, és egyet sem szereztek. Ez az egyetlen világbajnoki selejtező torna, ahol nem sikerült találatot szerezniük.[14] A 2000-es Európa bajnokság selejtezője ismét minden mérkőzésen vereséget eredményezett. A legmérsékeltebb a Ciprus elleni 1–0 volt, 1998. november 18-án.[15]

2001 áprilisában első idegenbeli pontjaikat szerezték, miután Rigában 1–1-es döntetlent értek el Lettországgal szemben.[16] A 2002-es világbajnoki selejtezősorozatot újabb, minden meccsen bekapott minimum három góllal zárták, ezek közül kiemelkedik a Belgium elleni 10–1-es vereség. A 2004-es Európa-bajnokság selejtezőiben minden összecsapásukat elveszítették, és nem sikerült találatot jegyezniük. Lettország ellen 1–0-ra úgy kaptak ki, hogy az ellenfél az utolsó percekben szerzett gólt, ez pedig a tornára való kijutásukat eredményezte.[17] 2004. április 28-án legelső győzelmüket gyűjtötték be 70 meccset követően, miután 1–0-ra legyőzték Liechtenstein válogatottját Andy Selva ötödik percben szerzett találatával. Martin Andermatt Liechtenstein szövetségi kapitányaként debütált az összecsapáson.[18] A 2006-os világbajnoki selejtezőkön teljesítményük hasonlóan alakult az előző selejtezőkhöz viszonyítva. Litvánia és Belgium ellen mindössze egy góllal maradtak alul.[19]

2006. szeptember 6-án a 2008-as Európa-bajnokság selejtezői során 13–0-ra kaptak ki Németország ellen.[20] A sorozat 12 találkozóján 57 gólt kaptak, bár az Írország, a Ciprus, és a Wales elleni hazai mérkőzésen mindössze egy góllal maradtak alul.[21]

A 2010-es világbajnokság selejtezőiben mind a tíz megmérettetés során kapituláltak, így nem kvalifikálták magukat a tornára. Összesen 47 gólt kaptak, ebből tizet Lengyelország ellen, amely a gárda történetének addigi legnagyobb győzelmévé vált.[22] Egy gólt szereztek a Szlovákia ellen elvesztett 3–1-es meccs során.[23] A 2012-es Európa-bajnokság selejtezői hasonlóan alakult számukra, első kilenc mérkőzésükön vereséget szenvedtek, és egyik összecsapáson sem tudtak a kapuba találni. Legjobb eredményük a finn válogatott elleni 1–0-s vereség, a legrosszabb viszont a Hollandia elleni 11–0-s zakó, amely a holland válogatott történetének legeredményesebb diadalává vált, San Marino történetének pedig a legrosszabb arányú idegenbeli ütközetévé.[24] Ezt követően két mérsékeltebb vereség következett, otthon Svédország ellen egy 5–0-s,[25] majd Moldova ellen idegenben egy 4–0-s vereség.[26]

2013. szeptember 10-én Alessandro Della Valle öt év után volt újra eredményes a válogatottban, Lengyelország ellen egy szabadrúgást követően a kapust, Artur Borucot megelőzve fejjel talált a hálóba. Egy perccel később a lengyelek kiegyenlítettek, majd a találkozó 5–1-es győzelemmel zárult a javukra.[27] Ez volt az első nemzetközileg jegyzett góljuk történetük során, miután Málta ellen 3–2-es vereséget szenvedtek, illetve Liechtenstein ellen egy barátságos mérkőzés alkalmával 2–2-es döntetlent játszottak.[28]

2014. november 15-én 0–0-s döntetlent játszottak Észtország válogatottja ellen.[29] Ez volt az első alkalom 10 év után, hogy nem veszítettek találkozót, így véget vetettek a 61 mérkőzésen át tartó vereségsorozatuknak,[29] és megszerezték első pontjaikat egy Európa-bajnoki selejtező során.[29]

2016 októberében Mattia Stefanelli gólt szerzett a Norvégia elleni 4–1-es vereség alkalmával.

2019. november 16-án Filippo Berardi volt eredményes a Kazahsztán elleni 3–1-es kimenetelű vesztes meccsen a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőmérkőzésén, amely két év után első góljuk volt (2017. szeptember 14-én Azerbajdzsán ellen), és egyúttal hat év után az első hazai találatuk (2013. szeptember 10-én Lengyelország ellen).[30]

2020. október 13-án újabb döntetlent könyvelhettek el, miután a Nemzetek Ligájában Liechtenstein ellen 0–0-s döntetlent játszottak.[31] Egy hónappal később történelmet írtak azzal, hogy Davide Simoncini kiállítását követően emberhátrányban gól nélküli meccset játszottak Gibraltár válogatottja ellen. Ez volt az első torna történelmük során, amelyen egy naptári évben több pontot gyűjtöttek, és először maradtak veretlenek egymást követő hivatalos meccseken.

Stadion

[szerkesztés]

San Marino válogatottja hazai mérkőzéseit az Olimpiai Stadionban játssza, mely a serravalle-i önkormányzat tulajdonában van. A stadion a San Marino Calcio labdarúgóklub otthona is,[32] kapacitása 7000 fős. A szurkolók kevesen vannak, az ellenfél fanatikusainak száma meghaladja San Marino válogatottjáét egy adott találkozón. 2007-ben az Írország elleni összecsapáson 3294 nézőből 2500-an voltak írek.[33][34]

San Marino két megmérettetést játszott hazai pályáján kívül. 1993-ban a Hollandia és az Anglia elleni világbajnoki selejtezőkön a Bolognában levő Renato Dall’Ara Stadionban, míg 2020-ban a Liechtenstein elleni Nemzetek Ligája meccsen a Riminiben található Romeo Neri Stadionban mérkőztek meg.

Hírnév

[szerkesztés]

San Marino az UEFA tagállamok közül a legkevesebb népességgel rendelkezett, egészen a 2013 májusáig, miután az UEFA Gibraltárt is beválasztotta a tagjai közé.[35]

A nemzeti csapat leginkább amatőr játékosokból áll. Kevesebb a profi játékos, a legtöbben másodállást töltenek be a labdarúgáson kívül. A Németország elleni 13–0-s vereségük a legnagyobb arányú, további négy meccsen tíz gólt kaptak.

A FIFA-világranglistáján az egyik legalacsonyabb helyezést foglalja el. A világranglista 1992-es megjelenése óta átlagos helyezése a 176.[36]

2001-ben Lettország menedzsere, Gary Johnson lemondott posztjáról, miután San Marino a 2002-es világbajnoki selejtezőn döntetlent ért el csapatával szemben.[37] 2007-ben az Írország elleni 1–2-es hazai vereségüket éles sajtó kritika illette az írek utolsó percben szerzett gólja miatt.[38]

Európai tekintetben rekordot döntött azzal, hogy 2008 októbere és 2012 augusztusa között több, mint 20 mérkőzésen nem jegyzett találatot.[39] 2015. szeptember 8-án 14 év után a csapat első idegenbeli gólját értékesítette, miután Matteo Vitaioli Litvánia ellen betalált a kapuba a 2016-os Európa bajnokság selejtezősorozatában.[40][41]

Nemzetközi eredmények

[szerkesztés]

Hivatalos mérkőzések

[szerkesztés]

2020. november 14. szerint:

Nem hivatalos mérkőzések

[szerkesztés]

2013. október 15. szerint:

Ellenfél M GY D V RG KG GK Győz. %
Libanon Libanon 10100000%
Szíria Szíria 100103−30%
Törökország Törökország 100104−40%
Vatikán Vatikán[42] 10100000%
Összesen402207−70%

Világbajnokság

[szerkesztés]
Világbajnokság Selejtezők
Év Eredmény H. M Gy D V G+ G– Keret H. M Gy D V G+ G–
1930–1990 nem indult
Amerikai Egyesült Államok 1994 nem jutott ki 6.10019246
Franciaország 1998 5.8008042
Dél-KoreaJapán 2002 5.8017330
Németország 2006 6.100010240
Dél-afrikai Köztársaság 2010 6.100010147
Brazília 2014 6.100010154
Oroszország 2018 6.100010251
Katar 2022 6.100010145
Kanada Mexikó Amerikai Egyesült Államok 2026 5.8008239
Marokkó Portugália Spanyolország 2030későbbkésőbb
Szaúd-Arábia 2034későbbkésőbb
Összesen0/23––––––– Összesen84028214395

Európa-bajnokság

[szerkesztés]
Európa-bajnokság Selejtezők
Év Eredmény H. M Gy D V G+ G– Keret H. M Gy D V G+ G–
1960–1988 nem indult
Svédország 1992 nem jutott ki 5.8008133
Anglia 1996 6.100010236
Belgium Hollandia 2000 5.8008144
Portugália 2004 5.8008030
Ausztria Svájc 2008 7.120012257
Lengyelország Ukrajna 2012 6.100010053
Franciaország 2016 6.10019136
Európai Unió 2020 6.100010151
Németország 2024 6.100010331
Összesen0/17––––––– Összesen86018511371

UEFA Nemzetek Ligája

[szerkesztés]
Csoportkör Egyenes kieséses szakasz
Szezon Liga Csoport H M Gy D V G+ G– Feljutás/kiesés Helyezés Év Eredmény M Gy D V G+ G– Keret
2018–19 D 2. 4.6006016Állandó55. Portugália 2019 nem jutott be
2020–21 D 2. 3.402203Állandó54. Olaszország 2021
2022–23 D 2. 3.400409Állandó54. Hollandia 2023
2024–25 D 1. 1.421153Növekedés 2025
2026–27 C 2027
Összesen 182313531 0/5––––––

Mediterrán Játékok

[szerkesztés]
Mediterrán Játékok statisztika
Év Forduló M GY D V RG KG
1951-1983 Nem indult
Szíria 1987Csoportkör001207
1991– Az U20-as válogatott eredményeihez tartozik
Összesen1/1001207

A válogatott vezetőedzői

[szerkesztés]
Név Kezdés Vége Meccsek GY D V
San Marino Giulio Casali1986. március 28.1987. szeptember 20.6024
San Marino Giorgio Leoni1990. november 14.1995. november 15.290128
San Marino Massimo Bonini1996. június 2.1997. szeptember 10.8008
Olaszország Giampaolo Mazza1998. október 10.2013. október 15.851282
San Marino Pierangelo Manzaroli2014. június 8.2017. október 8.280127
Olaszország Franco Varrella2018. szeptember 8.Jelenleg is220220

Játékoskeret

[szerkesztés]

A válogatott kerete a 2020. november 11-i Litvánia Litvánia elleni barátságos, és a 2020. november 14-i Gibraltár Gibraltár elleni Nemzetek Ligája mérkőzésre.[44]

Az adatok a mérkőzés utáni állapotnak megfelelőek.[45]

Szám Poszt Név Születési dátum / Kor Válogatottság Gólok Klub
23 K Elia Benedettini 1995. június 22. (30 éves) 23 0 Szabadúszó
12 K Simon Benedettini 1997. január 21. (29 éves) 7 0 SMR Murata
1 K Alex Stimac 1996. június 22. (29 éves) 0 0 SMR Virtus
K Matteo Zavoli 1996. július 6. (29 éves) 0 0 SMR Libertas
6 V Davide Simoncini 1988. augusztus 30. (37 éves) 66 0 SMR Tre Fiori (csapatkapitány)
3 V Mirko Palazzi 1987. március 21. (39 éves) 53 1 ITA Marignanese
5 V Christian Brolli 1992. február 28. (34 éves) 34 0 SMR Falciano
8 V Manuel Battistini 1994. július 11. (31 éves) 30 0 SMR Virtus
13 V Andrea Grandoni 1997. március 23. (29 éves) 19 0 SMR La Fiorita
16 V Marcello Mularoni 1998. szeptember 8. (27 éves) 15 0 SMR La Fiorita
4 V Alessandro D'Addario 1997. szeptember 9. (28 éves) 7 0 SMR Tre Fiori
2 V Dante Rossi 1987. július 12. (38 éves) 5 0 ITA Chiesanuova
KP Michele Cervellini 1988. április 14. (38 éves) 35 0 SMR Cosmos
KP Enrico Golinucci 1991. július 16. (34 éves) 23 0 SMR Libertas
17 KP Alessandro Golinucci 1994. október 10. (31 éves) 22 0 ITA Pietracuta
22 KP Fabio Tomassini 1996. február 5. (30 éves) 20 0 ITA Pietracuta
21 KP Lorenzo Lunadei 1997. július 11. (28 éves) 17 0 ITA Riccione
14 KP Mattia Giardi 1991. december 15. (34 éves) 12 0 SMR Folgore
11 KP Michael Battistini 1996. október 8. (29 éves) 9 0 SMR Tre Penne
KP Tommaso Zafferani 1996. február 19. (30 éves) 9 0 SMR LA Fiorita
9 KP Luca Ceccaroli 1995. július 5. (30 éves) 6 0 SMR Tre Penne
15 KP Kevin Zonzini 1997. augusztus 1. (28 éves) 3 0 SMR Cosmos
19 KP Luca Nanni 1995. január 30. (31 éves) 0 0 SMR Folgore
7 CS Matteo Vitaioli 1989. október 27. (36 éves) 62 1 ITA Tropical Coriano
20 CS Adolfo Hirsch 1986. január 31. (40 éves) 39 0 SMR Pennarossa
10 CS Filippo Berardi 1997. május 18. (28 éves) 18 1 ITA Vibonese
18 CS Nicola Nanni 2000. május 2. (25 éves) 13 0 ITA Cesena
CS Marco Bernardi 1994. január 2. (32 éves) 7 0 SMR Folgore

A bő keret tagjai

[szerkesztés]

A következő játékos tagjai voltak az elmúlt 12 hónap mérkőzéseire készülő keretnek.

Név Születési dátum (Kor) Vál. Gól. Jelenlegi klub Bemutatkozó mérkőzés
Giovanni Bonini 1986. szeptember 5. (39 éves) 29 0 San Marino Tre Fiori
Giacomo Conti 1999. július 21. (26 éves) 1 0 Olaszország Tropical Coriano
Luca Tosi 1992. november 4. (33 éves) 19 0 Olaszország Pietracuta
Mattia Stefanelli 1993. március 12. (33 éves) 15 1 San Marino Pennarossa

Jelenlegi stáb

[szerkesztés]
Vezetőedző[46]Franco Varrella
Technikai asszisztensStefano Ceci
Fitnesz edzőTomaso Mazzoli
KapusedzőMarcello Teodorani
CsapatorvosPietro Bugli
FizioterapeutaLoris Balzani
MasszőrTiziano Giacobbi
Hivatalos kísérőCesare Vitaioli
MeccselemzőLorenzo Vagnini
RaktárosBenito Ballato
Marco Crescentini
Mauro Montanari

Sportszergyártók

[szerkesztés]
Időszak Mez szolgáltató
1990–1994 brit Admiral
1994–2010 Olaszország Virma
2011–2017 Németország Adidas
2018– Olaszország Macron

Statisztikák

[szerkesztés]

2006 januárjában a San Marinó-i labdarúgó-szövetség Massimo Boninit nevezte ki a válogatott valaha volt legnagyobb játékosának.[7] Bonini háromszoros olasz bajnok, nemzetközi szinten pedig megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, illetve az Interkontinentális kupát.[7] AZ 1980-as évek elején az olasz U21-es válogatottban futballozott, 1981-től 1988-ig a Juventus játékosa volt, a szabályváltozások azonban megakadályozták abban, hogy megkapja az elismerést. Mire San Marino hivatalosan UEFA tagállam lett, a játékos már a harmincas éveiben járt, de így is 1990 és 1995 között 19 mérkőzésen képviselte San Marino válogatottját.[47]

Miután visszavonult a profi labdarúgástól, Bonini a válogatott menedzsere lett, Giorgio Leoni utódaként.[7] 1998-ig töltötte be a vezetőedzői tisztséget, a poszton Giampaolo Mazza váltotta. 2012-től kezdődően az összes európai válogatottat tekintve ő vált egy csapatot a leghosszabb ideig trenírozó edzőjévé. A 2014-es világbajnoki selejtező lezajlása után azonban lemondott tisztségéről, teret engedve az U21-es válogatott edzőjének, Pierangelo Manzarolinak.[48][49]

A legtöbb pályáralépés a válogatottban Andy Selva nevéhez fűződik, aki 74 alkalommal képviselte hazája csapatát. A legtöbb szerzett gól is – szám szerint 8 – az ő nevéhez köthető.[50]

Davide Gualteri a világbajnoki selejtezők második leggyorsabb gólját szerezte Anglia ellen. A Bolognában zajló mérkőzésen a kezdőrúgást San Marino végezte el, majd egy jobb szélről induló beadást követően középről gól született, miután az angol válogatott hátvédje, Stuart Pearce megpróbálta visszapasszolni David Seaman kapusnak a labdát. Pearce átadása rövidnek bizonyult, Gualteri futott, hogy elérje a játékszert, és 8,3 másodperc elteltével a hálóba is gurította azt. Ez a találat a selejtezők történetében a leggyorsabb, a FIFA versenykiírásait tekintve pedig a második leggyorsabb. Ezt követően Anglia húsz perc után egyenlített, majd a végeredményt tekintve 7–1-re győzött.

Legtöbbször pályára lépő játékosok

[szerkesztés]
Andy Selva, a legtöbb meccsen pályára lépő és a legtöbb gólt szerző játékos a San Marinó-i válogatottban

2020. november 15. szerint:

# Név Időszak Meccsek Gólok
1 Andy Selva 1998–2016 74 8
2 Damiano Vannucci 1996–2012 68 0
3 Alessandro Della Valle 2002–2017 66 1
4 Davide Simoncini 2006– 66 0
5 Matteo Vitaioli 2007– 62 1
6 Aldo Junior Simoncini 2006- 62 0
7 Simone Bacciocchi 1998–2013 60 0
8 Fabio Vitaioli 2005– 55 0
9 Mirko Palazzi 2005– 53 1
10 Mirco Gennari 1990–2003 48 0

Legtöbb gólt szerző játékosok

[szerkesztés]

2020. november 15. szerint:

# Név Időszak Gólok (meccsek) Gólok meccsenként Ellenfelek és dátumok
1 Andy Selva 1998–2016 8 (74) 0,108 Ausztria, 1998. október 14.
Belgium, 2001. február 28., 2001. június 6 és 2005. március 30.
Liechtenstein, 2004. április 28.
Bosznia-Hercegovina, 2005. június 4.
Wales, 2007. október 17.
Szlovákia, 2008. október 11.
2 Manuel Marani 2003–2012 2 (32) 0,063 Írország, 2007. február 7.
Málta, 2012. augusztus 14.
3 Alessandro Della Valle 2002–2017 1 (66) 0,015 Lengyelország, 2013- szeptember 10.
Matteo Vitaioli 2007– 1 (62) 0,016 Litvánia, 2015. szeptember 8.
Mirko Palazzi 2005– 1 (53) 0,019 Azerbajdzsán, 2017. szeptember 4.
Nicola Albani 2001–2011 1 (40) 0,025 Lettország, 2001. április 25.
Danilo Rinaldi 2008– 1 (40) 0,025 Málta, 2012. augusztus 14.
Nicola Bacciocchi 1991–2000 1 (33) 0,03 Törökország, 1992. szeptember 9.
Bryan Gasperoni 1994–2005 1 (28) 0,036 Liechtenstein, 2003. augusztus 20.
Mauro Valentini 1991–1999 1 (23) 0,043 Feröer-szigetek, 1995. október 11.
Pier Domenico Della Valle 1991–2000 1 (21) 0,048 Finnország, 1994. december 14.
Valdes Pasolini 1990–1996 1 (18) 0,056 Románia, 1991. március 27.
Filippo Berardi 2016– 1 (18) 0,056 Kazahsztán, 2019. november 16.
Nicola Ciacci 2003–2011 1 (16) 0,063 Liechtenstein, 2003. augusztus 20.
Mattia Stefanelli 2014– 1 (15) 0,067 Norvégia, 2016. október 11.
Davide Gualtieri 1993–1999 1 (9) 0,111 Anglia, 1993. november 17.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The FIFA/Coca-Cola World Ranking. FIFA
  2. ↑ World Football Elo Ratings. eloratings.net
  3. ↑ 9 Reasons Why San Marino Really Is the Worst Football Team of All Time. complex.com. Complex Media, 2014. október 9. [2017. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
  4. ↑ Onyeagwara, Nnamdi. „San Marino celebrate first win for 20 years with 1–0 victory over Liechtenstein”, The Athletic via The New York Times, 2023. szeptember 5. 
  5. ↑ Liechtenstein 1-3 San Marino: Visitors earn promotion with first ever away win (brit angol nyelven). BBC Sport. (Hozzáférés: 2024. november 19.)
  6. ↑ Il Calcio Sammarinese Si Organizza (italian nyelven). San Marino Football Federation. [2007. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
  7. 1 2 3 4 Just rewards for modest man. UEFA. [2007. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
  8. ↑ Romania National Team 1990–1999. RSSSF. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
  9. ↑ European Championship 1992. RSSSF. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  10. ↑ San Marino Hero Who Humiliated England. This Is London. [2009. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
  11. ↑ World Cup 1994 qualifications. RSSSF. [2011. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  12. ↑ European Championship 1996. RSSSF. [2008. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
  13. ↑ Faroes prove fearsome foes. UEFA. [2007. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 23.)
  14. ↑ World Cup 1998 qualifications. RSSSF. [2010. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  15. ↑ European Championship 2000. RSSSF. [2016. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  16. ↑ Group 4: Latvia long for revenge. UEFA, 2002. november 20. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  17. ↑ Own goal denies San Marino. UEFA, 2002. november 20. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  18. ↑ Selva the saviour for San Marino. UEFA. [2016. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  19. ↑ World Cup 2006 qualifications. RSSSF. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  20. ↑ San Marino 0–13 Germany: Record breakers. ESPN. [2012. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
  21. ↑ European Championship 2008. RSSSF. (Hozzáférés: 2010. szeptember 6.)
  22. ↑ Big guns fire as Poland cut loose. FIFA. [2012. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  23. ↑ World Cup 2010 qualifications. RSSSF. [2018. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  24. ↑ San Marino on the end of record Netherlands win. UEFA, 2011. szeptember 2. [2011. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  25. ↑ San Marino vs Sweden, 6 September 2011 (angol nyelven). eu-football.info. [2022. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 10.)
  26. ↑ Moldova vs San Marino, 11 October 2011 (angol nyelven). eu-football.info. [2022. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 10.)
  27. ↑ San Marino vs Poland, 10 September 2013, World Cup qualification (angol nyelven). eu-football.info. [2022. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 10.)
  28. ↑ San Marino vs Malta, 14 August 2012 (angol nyelven). eu-football.info. [2022. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 10.)
  29. 1 2 3 „San Marino 0–0 Estonia”, BBC Sports, 2014. november 15. (Hozzáférés: 2014. november 15.) 
  30. ↑ San Marino score their first goal for two years – and their first home goal since 2013. givemesport.com, 2019. november 16.
  31. ↑ Minnows San Marino end 40-game losing streak (angol nyelven). JOE.co.uk. (Hozzáférés: 2020. október 14.)
  32. ↑ DigitalFC: Stadio Olimpico, home to San Marino, SS Cosmos, SS Folgore Falciano Calcio, AC Juvenes/Dogana, San Marino Calcio, SP La Fiorita, AC Libertas – Football Ground Map (angol nyelven). www.footballgroundmap.com. (Hozzáférés: 2018. szeptember 6.)
  33. ↑ Ireland stumble past San Marino. Irish Times. [2012. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 14.)
  34. ↑ „San Marino 1–2 Rep of Ireland”, BBC, 2007. február 7. (Hozzáférés: 2007. október 14.) 
  35. ↑ „Gibraltar given full UEFA membership at London Congress”, BBC Sport, 2013. május 24. (Hozzáférés: 2013. május 24.) [halott link]
  36. ↑ FIFA Rankings – San Marino. FIFA. [2007. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 10.)
  37. ↑ Various. Power, Corruption and Pies Volume 2. WSC Books, 149. o. (2006). ISBN 978-0-9540134-8-6
  38. ↑ „Irish media heap scorn on meagre win in San Marino”, Reuters, 2007. február 8.. [2009. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. szeptember 22.) 
  39. ↑ Did You Know... San Marino Are World Record Breakers. soccerlists.wordpress.com. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
  40. ↑ Euro 2016 qualifying: San Marino score first away goal in 14 years. British Broadcasting Company, 2015. szeptember 9. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
  41. ↑ Latest San Marino Results, Fixtures & Betting Odds | Soccer Base. www.soccerbase.com. (Hozzáférés: 2018. szeptember 6.)
  42. ↑ Vatican Football
  43. ↑ European Football
  44. ↑ https://www.sanmarinortv.sm/sport/calcio-sammarinese-c15/i-convocati-di-varrella-in-vista-di-lettonia-e-gibilterra-a196348
  45. ↑ https://eu-football.info/_match.php?id=17066
  46. ↑ Pubblicazione Quadri Tecnici Biennio 2014/2015. (Hozzáférés: 2014. február 15.)
  47. ↑ „La scheda di Massimo Bonini”, La Stampa, 2009. december 10.. [2012. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. október 17.) (italian nyelvű) 
  48. ↑ „Soccer-San Marino hand national team job to Manzaroli”, Reuters, 2014. február 16. (Hozzáférés: 2020. szeptember 3.) [halott link]
  49. ↑ Manzaroli replaces Mazza as San Marino coach. uefa.com, 2014. február 15. (Hozzáférés: 2020. szeptember 3.)
  50. ↑ Selva, Andy. National Football Teams. (Hozzáférés: 2011. augusztus 12.)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=San_Marinó-i_labdarúgó-válogatott&oldid=28652158”