San Marinó-i labdarúgó-válogatott
San Marino | |||||||||||||||
Szövetség neve | Federazione Sammarinese Giuoco Calcio | ||||||||||||||
Konföderáció | UEFA (Európa) | ||||||||||||||
Szövetségi kapitány | Fabrizio Constantini | ||||||||||||||
Csapatkapitány | Davide Simoncini | ||||||||||||||
Legtöbb válogatottság | Matteo Vitaioli (81) | ||||||||||||||
Legtöbb válogatott gól | Andy Selva (8) | ||||||||||||||
Stadion | Olimpiai Stadion | ||||||||||||||
FIFA-kód | SMR | ||||||||||||||
Mezek | |||||||||||||||
Ranglista helyezések | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Első hivatalos mérkőzés | |||||||||||||||
Nem hivatalos 1986. augusztus 23., Serravalle, San Marino San Marino 0–1 Kanada Hivatalos 1990. november 14., Serravalle, San Marino San Marino 0–4 Svájc | |||||||||||||||
Legnagyobb győzelem | |||||||||||||||
2004. április 28., Serravalle, San Marino San Marino 1–0 Liechtenstein | |||||||||||||||
Legnagyobb vereség | |||||||||||||||
2006. szeptember 6., Serravalle, San Marino San Marino 0–13 Németország | |||||||||||||||
A San Marinó-i labdarúgó-válogatott (Olaszul: Nazionale di calcio di San Marino) San Marino nemzeti csapata, amelyet a San Marinó-i labdarúgó-szövetség irányít. 1931-ben alapították, 1988 óta kezdve FIFA-tag. Az UEFA második legkisebb tagállama. Még egyetlen világ- és Európa-bajnokságra sem sikerült kijutnia.
Első hivatalos meccsét Svájc válogatottja ellen játszotta az 1992-es Európa-bajnokság selejtezője során 1990-ben, ahol 4–0-ás vereséget szenvedett. A San Marinó-i válogatott korábban, 1986-ban játszott egy barátságos mérkőzést Kanada ellen, 1–0-s vereséget szenvedve. Amióta hivatalosan UEFA és FIFA tag, minden Európa-bajnokság és világbajnokság selejtezőjén képviseltette magát, de nem nyert mérkőzést. Mindössze egy meccset nyertek meg, a Liechtenstein elleni barátságos összecsapásukat 1–0-ra 2004. április 28-án.
2014 novemberéig holtversenyben a FIFA-világranglista utolsó helyét foglalta el Bhután válogatottjával,[3] de az Észtország elleni, 2016-os Európa bajnoki selejtezőn elért 0–0-s döntetlent követően előrébb lépett. A csapat megszerezte első idegenbeli gólját 14 év után Litvánia ellen. Miután a rangsorolási rendszer megújult, visszaestek a ranglista utolsó helyére a Moldova elleni 1–0-s vereséget követően.
2024. szeptember 5-én a Nemzetek Ligájában 1–0-ra legyőzték Liechtensteint, amivel az első győzelmüket szerezték tétmeccsen.
A válogatott története
[szerkesztés]Noha a San Marinó-i labdarúgó-szövetség 1931-ben alakult, csak 1986-ban alapított futballcsapatot, amikor egy barátságos meccset játszott Kanada olimpiai csapata ellen. San Marino 1988-ban csatlakozott az UEFA és a FIFA testületeihez, így lehetősége nyílt arra, hogy nagyobb volumenű megmérettetéseken vegyen részt.[4] A San Marinó-i válogatott játékosait a csatlakozás előtt olaszoknak tekintették a nemzetközi versenyeken.[5]
San Marino első hivatalos mérkőzése az 1992-es Európa-bajnokság selejtezőjén történt, a csapat Svájc ellen 4–0-s vereséget szenvedett, majd mind a nyolc selejtezőmérkőzést elveszítette. A gárda különösen idegenben küzdött, minden ilyen jellegű meccsén legalább négy góllal maradt alul ellenfeleivel szemben. Egyetlenegy gólt értékesítettek tizenegyesből a Románia elleni 3–1-es vereség alkalmával,[6] és 33-at kaptak.[7]
Első világbajnoki selejtezőjén való indulásakor San Marinót összesorsolták az angol, a holland, a norvég, a lengyel, és a török válogatottakkal. A nyitómeccsen 10–0-s zakóba rohant bele a csapat Norvégia ellen. A visszavágó kevésbé sikeredett egyoldalúra, a norvégok mindössze két góllal győztek. A Törökország elleni 4–1-es vereség során a gárda első találatára tett szert világbajnoki selejtezőn, majd ugyanezen ellenfél ellen első pontjára, miután 0–0-s döntetlennel zárult a második összecsapás. Az utolsó selejtezőmérkőzésen, Anglia ellen Davide Gualtieri a világbajnoki selejtezők leggyorsabb gólját produkálta 8,3 másodperc alatt, a csapat azonban 7–1-es vereséget szenvedett.[8] San Marino pont nélkül fejezte be a sorozatot, 10 mérkőzésen 46 gólt kapott.[9]
Az 1996-os Európa-bajnoki selejtezősorozat hasonlóan zárult, mint az első számukra, ugyanis minden meccsen kapituláltak. Finnország ellen ugyanakkor a selejtező első idegenbeli találatát jegyezték, ugyanakkor 4–1-es vereséget szenvedtek.[10] A második góljuk Feröer-szigetek ellen született hazai pályán, de a mérkőzés 3–1-es vereséggel zárult számukra. A feröeri válogatott két San Marino elleni győzelmével szerzett csak pontokat a sorozatban. A Toftirban aratott 3–0-s győzelmük rekord a gárda történetében.[11]
Az 1998-as világbajnoki selejtező San Marinói mércével nézve is kiábrándító. A csapat minden meccsen legalább három gólt kapott, és egyet sem szerzett. Ez az egyetlen világbajnoki selejtező torna, ahol nem sikerült találatot szerezni.[12] A 2000-es Európa bajnokság selejtezője ismét minden mérkőzésen vereséget eredményezett. A legmérsékeltebb a Ciprus elleni 1–0 volt 1998. november 18-án.[13]
2001 áprilisában San Marino első idegenbeli pontját sajátította el, miután Rigában 1–1-es döntetlent ért el Lettország válogatottjával szemben. A 2002. évi világbajnoki selejtezősorozatot újabb, minden meccsen bekapott minimum három góllal zárta, ezek közül kiemelkedik a Belgium elleni 10–1-es vereség. A 2004-es Európa-bajnokság selejtezőiben minden összecsapásukat elveszítették, és nem sikerült találatot jegyezniük. Lettország ellen 1–0-ra úgy kaptak ki, hogy az ellenfél az utolsó percekben szerzett gólt. 2004. április 28-án San Marino legelső győzelmét gyűjtötte be 70 meccset követően, miután 1–0-ra legyőzte Liechtenstein válogatottját Andy Selva ötödik percben szerzett találatával. Martin Andermatt Liechtenstein szövetségi kapitányaként debütált az összecsapáson.[14] A 2006-os világbajnoki selejtezőkön a csapat eredményei hasonlóan alakultak az előző selejtőzökhöz viszonyítva. Litvánia és Belgium ellen mindössze egy góllal maradtak alul.[15]
A válogatott 2006. szeptember 6-án a 2008-as Európa-bajnokság selejtezői során 13–0-ra kapott ki Németország ellen. A sorozat 12 találkozóján 57 gólt kaptak, bár az Írország, a Ciprus, és a Wales elleni hazai mérkőzésen mindössze egy góllal maradtak alul.[16]
A 2010-es világbajnokság selejtezőiben mind a tíz megmérettetés során kapituláltak, így nem kvalifikálták magukat a tornára. Összesen 47 gólt kaptak, ebből 10-et Lengyelország ellen, mely a gárda történetének legnagyobb győzelme.[17] Egy gólt szereztek a Szlovákia ellen elvesztett 3–1-es meccs során. A 2012-es Európa-bajnokság selejtezői hasonlóan alakult a csapat számára, első kilenc mérkőzésükön vereséget jegyeztek, és egyik összecsapáson sem tudtak a hálóba találni. Legjobb eredményük a finn válogatott elleni 1–0-s vereség, a legrosszabb viszont a Hollandia elleni 11–0-s zakó, mely a holland válogatott történetének legeredményesebb diadalává vált, San Marino történetének pedig a legrosszabb arányú idegenbeli ütközetévé. Ezt követően két mérsékeltebb vereség következett, otthon Svédország ellen egy 5–0-s, majd Moldova idegenben egy 4–0-s vereség.
2013. szeptember 10-én Alessandro Della Valle öt év után volt újra eredményes a válogatottban, Lengyelország ellen egy szabadrúgást követően a kapust, Artur Boruct megelőzve fejjel talált a hálóba. Egy perccel később a lengyelek kiegyenlítettek, majd a találkozó 5–1-es győzelemmel zárult Lengyelország javára. Ez volt az első nemzetközileg jegyzett gól a válogatott történetében, miután Málta ellen 3–2-es vereséget szenvedett, illetve Liechtenstein ellen egy barátságos mérkőzés alkalmával 2–2-es döntetlent játszott.
2014. november 15-én San Marino 0–0-s döntetlent játszott Észtország válogatottja ellen.[18] Ez volt az első alkalom 10 év után, hogy a csapat nem veszített ütközetet, így véget vetett a 61 mérkőzésen át tartó vereségsorozatának,[18] és megszerezte első pontjait egy Európa-bajnoki selejtező során.[18]
2016 októberében Mattia Stefanelli gólt szerzett a Norvégia elleni 4–1-es vereség alkalmával.[19]
2019. november 16-án Filippo Berardi jegyzett gólt a Kazahsztán elleni 1–3-as kimenetelű vesztes megmérettetésen a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőmérkőzésén, amely két év után San Marino első gólja volt (2017. szeptember 14. Azerbajdzsán ellen), és egyúttal hat év után a csapat első hazai találata (2013. szeptember 10-én Lengyelország ellen).[20]
2020. október 13-án a csapat újabb döntetlent könyvelhetett el, miután a Nemzetek Ligájában Liechtenstein ellen 0–0-s döntetlent játszott.[21] Egy hónappal később történelmet írtak azzal, hogy Davide Simoncini kiállítását követően emberhátrányban gól nélküli meccset játszottak Gibraltár válogatottja ellen. A válogatott történetében ez volt az első torna, mely során egy naptári évben több pontot gyűjtöttek, és először maradtak veretlenek egymást követő hivatalos meccseken.
Stadion
[szerkesztés]San Marino válogatottja hazai mérkőzéseit az Olimpiai Stadionban játssza, mely a serravalle-i önkormányzat tulajdonában van. A stadion a San Marino Calcio labdarúgóklub otthona is,[22] kapacitása 7000 fős. A szurkolók kevesen vannak, az ellenfél fanatikusainak száma meghaladja San Marino válogatottjáét egy adott találkozón. 2007-ben az Írország elleni összecsapáson 3294 nézőből 2500-an voltak írek.[23][24]
San Marino két megmérettetést játszott hazai pályáján kívül. 1993-ban a Hollandia és az Anglia elleni világbajnoki selejtezőkön a Bolognában levő Renato Dall’Ara Stadionban, míg 2020-ban a Liechtenstein elleni Nemzetek Ligája meccsen a Riminiben található Romeo Neri Stadionban mérkőztek meg.
Hírnév
[szerkesztés]San Marino az UEFA tagállamok közül a legkevesebb népességgel rendelkezett, egészen a 2013 májusáig, miután az UEFA Gibraltárt is beválasztotta a tagjai közé.[25] A válogatott még nem nyert egyetlen hivatalos mérkőzést sem, 2004-ben a Liechtenstein elleni 1–0-s siker továbbra is a csapat egyetlen győzelme.
A nemzeti csapat leginkább amatőr játékosokból áll. Kevesebb a profi játékos, a legtöbben másodállást töltenek be a labdarúgáson kívül. A Németország elleni 13–0-s vereségük a legnagyobb arányú, további négy meccsen tíz gólt kaptak.
A FIFA-világranglistáján San Marino az egyik legalacsonyabb helyezést foglalja el. A világranglista 1992-es megjelenése óta a válogatott átlagos helyezése a 176.[26]
2001-ben Lettország menedzsere, Gary Johnson lemondott posztjáról, miután San Marino a 2002-es világbajnoki selejtezőn döntetlent ért el csapatával szemben.[27] 2007-ben az Írország elleni 1–2-es hazai vereségüket éles sajtó kritika illette az írek utolsó percben szerzett gólja miatt.[28]
San Marino európai tekintetben rekordot döntött azzal, hogy 2008 októbere és 2012 augusztusa között több, mint 20 mérkőzésen nem jegyzett találatot.[29] 2015. szeptember 8-án 14 év után a csapat első idegenbeli gólját értékesítette, miután Matteo Vitaioli Litvánia ellen betalált a kapuba a 2016-os Európa bajnokság selejtezősorozatában.[30][31]
Nemzetközi eredmények
[szerkesztés]Hivatalos mérkőzések
[szerkesztés]2020. november 14. szerint:
Ellenfél | M | GY | D | V | RG | KG | GK | Győz. % |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Albánia | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 6 | 0,00 | |
Andorra | 1 | 0 | 0 | 1 | 0 | 2 | 0,00 | |
Ausztria | 2 | 0 | 0 | 2 | 1 | 11 | 0,00 | |
Azerbajdzsán | 2 | 0 | 0 | 2 | 1 | 6 | 0,00 | |
Fehéroroszország | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 7 | 0,00 | |
Belgium | 8 | 0 | 0 | 8 | 3 | 46 | 0,00 | |
Bosznia-Hercegovina | 2 | 0 | 0 | 2 | 1 | 6 | 0,00 | |
Bulgária | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 7 | 0,00 | |
Horvátország | 3 | 0 | 0 | 3 | 0 | 18 | 0,00 | |
Ciprus | 6 | 0 | 0 | 6 | 0 | 18 | 0,00 | |
Csehország | 6 | 0 | 0 | 6 | 0 | 31 | 0,00 | |
Anglia | 6 | 0 | 0 | 6 | 1 | 37 | 0,00 | |
Észtország | 3 | 0 | 1 | 2 | 0 | 3 | 0,00 | |
Feröer-szigetek | 2 | 0 | 0 | 2 | 1 | 7 | 0,00 | |
Finnország | 4 | 0 | 0 | 4 | 1 | 18 | 0,00 | |
Németország | 4 | 0 | 0 | 4 | 0 | 34 | 0,00 | |
Gibraltár | 2 | 0 | 1 | 1 | 0 | 1 | 0,00 | |
Görögország | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 6 | 0,00 | |
Magyarország | 4 | 0 | 0 | 4 | 0 | 19 | 0,00 | |
Izrael | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 13 | 0,00 | |
Olaszország | 3 | 0 | 0 | 3 | 0 | 16 | 0,00 | |
Kazahsztán | 2 | 0 | 0 | 2 | 1 | 7 | 0,00 | |
Lettország | 5 | 0 | 1 | 4 | 1 | 9 | 0,00 | |
Liechtenstein | 6 | 1 | 2 | 3 | 3 | 6 | 16,67 | |
Litvánia | 4 | 0 | 0 | 4 | 1 | 9 | 0,00 | |
Luxemburg | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 6 | 0,00 | |
Málta | 1 | 0 | 0 | 1 | 2 | 3 | 0,00 | |
Moldova | 8 | 0 | 0 | 8 | 0 | 17 | 0,00 | |
Montenegró | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 9 | 0,00 | |
Hollandia | 6 | 0 | 0 | 6 | 0 | 39 | 0,00 | |
Észak-Írország | 4 | 0 | 0 | 4 | 0 | 14 | 0,00 | |
Norvégia | 4 | 0 | 0 | 4 | 1 | 24 | 0,00 | |
Lengyelország | 8 | 0 | 0 | 8 | 1 | 33 | 0,00 | |
Írország | 2 | 0 | 0 | 2 | 1 | 7 | 0,00 | |
Románia | 3 | 0 | 0 | 3 | 1 | 10 | 0,00 | |
Oroszország | 4 | 0 | 0 | 4 | 0 | 25 | 0,00 | |
Skócia | 8 | 0 | 0 | 8 | 0 | 27 | 0,00 | |
Szerbia és Montenegró | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 8 | 0,00 | |
Szlovákia | 4 | 0 | 0 | 4 | 1 | 22 | 0,00 | |
Szlovénia | 5 | 0 | 0 | 5 | 0 | 20 | 0,00 | |
Spanyolország | 4 | 0 | 0 | 4 | 0 | 26 | 0,00 | |
Svédország | 4 | 0 | 0 | 4 | 0 | 22 | 0,00 | |
Svájc | 4 | 0 | 0 | 4 | 0 | 22 | 0,00 | |
Törökország | 4 | 0 | 1 | 3 | 1 | 16 | 0,00 | |
Ukrajna | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 17 | 0,00 | |
Wales | 4 | 0 | 0 | 4 | 1 | 16 | 0,00 | |
Összesen
|
174 | 1 | 6 | 167 | 24 | 730 |
| 0,57
Nem hivatalos mérkőzések
[szerkesztés]2013. október 15. szerint:
Ellenfél | M | GY | D | V | RG | KG | GK | Győz. % |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Libanon | 1 | 0 | 1 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0% |
Szíria | 1 | 0 | 0 | 1 | 0 | 3 | −3 | 0% |
Törökország | 1 | 0 | 0 | 1 | 0 | 4 | −4 | 0% |
Vatikán[32] | 1 | 0 | 1 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0% |
Összesen | 4 | 0 | 2 | 2 | 0 | 7 | −7 | 0% |
Világbajnokság
[szerkesztés]Világbajnokság | Selejtezők | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Év | Eredmény | H. | M | Gy | D | V | G+ | G– | Keret | H. | M | Gy | D | V | G+ | G– |
1930–1990 | nem indult | |||||||||||||||
1994 | nem jutott ki | 6. | 10 | 0 | 1 | 9 | 2 | 46 | ||||||||
1998 | 5. | 8 | 0 | 0 | 8 | 0 | 42 | |||||||||
2002 | 5. | 8 | 0 | 1 | 7 | 3 | 30 | |||||||||
2006 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 2 | 40 | |||||||||
2010 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 1 | 47 | |||||||||
2014 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 1 | 54 | |||||||||
2018 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 2 | 51 | |||||||||
2022 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 1 | 45 | |||||||||
2026 | később | később | ||||||||||||||
Összesen | 0/22 | – | – | – | – | – | – | – | Összesen | 76 | 0 | 2 | 74 | 12 | 356 |
Európa-bajnokság
[szerkesztés]Európa-bajnokság | Selejtezők | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Év | Eredmény | H. | M | Gy | D | V | G+ | G– | Keret | H. | M | Gy | D | V | G+ | G– |
1960–1988 | nem indult | |||||||||||||||
1992 | nem jutott ki | 5. | 8 | 0 | 0 | 8 | 1 | 33 | ||||||||
1996 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 2 | 36 | |||||||||
2000 | 5. | 8 | 0 | 0 | 8 | 1 | 44 | |||||||||
2004 | 5. | 8 | 0 | 0 | 8 | 0 | 30 | |||||||||
2008 | 7. | 12 | 0 | 0 | 12 | 2 | 57 | |||||||||
2012 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 0 | 53 | |||||||||
2016 | 6. | 10 | 0 | 1 | 9 | 1 | 36 | |||||||||
2020 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 1 | 51 | |||||||||
2024 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 3 | 31 | |||||||||
Összesen | 0/17 | – | – | – | – | – | – | – | Összesen | 86 | 0 | 1 | 85 | 11 | 371 |
UEFA Nemzetek Ligája
[szerkesztés]Csoportkör | Egyenes kieséses szakasz | |||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Szezon | Liga | Csoport | H | M | Gy | D | V | G+ | G– | Feljutás/kiesés | Helyezés | Év | Eredmény | M | Gy | D | V | G+ | G– | Keret |
2018–19 | D | 2. | 4. | 6 | 0 | 0 | 6 | 0 | 16 | 55. | 2019 | nem jutott be | ||||||||
2020–21 | D | 2. | 3. | 4 | 0 | 2 | 2 | 0 | 3 | 54. | 2021 | |||||||||
2022–23 | D | 2. | 3. | 4 | 0 | 0 | 4 | 0 | 9 | 54. | 2023 | |||||||||
2024–25 | D | 2025 | ||||||||||||||||||
Összesen | 14 | 0 | 2 | 12 | 0 | 28 | 0/4 | – | – | – | – | – | – |
Mediterrán Játékok
[szerkesztés]Mediterrán Játékok statisztika | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Év | Forduló | M | GY | D | V | RG | KG | ||
1951-1983 | Nem indult | ||||||||
1987 | Csoportkör | 0 | 0 | 1 | 2 | 0 | 7 | ||
1991– | Az U20-as válogatott eredményeihez tartozik | ||||||||
Összesen | 1/1 | 0 | 0 | 1 | 2 | 0 | 7 |
A válogatott vezetőedzői
[szerkesztés]- Frissítve a Gibraltár elleni 2020. november 14-i Nemzetek Ligája mérkőzés után.[33]
Játékoskeret
[szerkesztés]A válogatott kerete a 2020. november 11-i Litvánia elleni barátságos, és a 2020. november 14-i Gibraltár elleni Nemzetek Ligája mérkőzésre.[34]
Az adatok a mérkőzés utáni állapotnak megfelelőek.[35]
A bő keret tagjai
[szerkesztés]A következő játékos tagjai voltak az elmúlt 12 hónap mérkőzéseire készülő keretnek.
Név | Születési dátum (Kor) | Vál. | Gól. | Jelenlegi klub | Bemutatkozó mérkőzés |
---|---|---|---|---|---|
Giovanni Bonini | 1986. szeptember 5. (38 éves) | 29 | 0 | Tre Fiori | |
Giacomo Conti | 1999. július 21. (25 éves) | 1 | 0 | Tropical Coriano | |
Luca Tosi | 1992. november 4. (31 éves) | 19 | 0 | Pietracuta | |
Mattia Stefanelli | 1993. március 12. (31 éves) | 15 | 1 | Pennarossa |
Jelenlegi stáb
[szerkesztés]Vezetőedző[36] | Franco Varrella |
Technikai asszisztens | Stefano Ceci |
Fitnesz edző | Tomaso Mazzoli |
Kapusedző | Marcello Teodorani |
Csapatorvos | Pietro Bugli |
Fizioterapeuta | Loris Balzani |
Masszőr | Tiziano Giacobbi |
Hivatalos kísérő | Cesare Vitaioli |
Meccselemző | Lorenzo Vagnini |
Raktáros | Benito Ballato Marco Crescentini Mauro Montanari |
Sportszergyártók
[szerkesztés]Időszak | Mez szolgáltató |
---|---|
1990–1994 | Admiral |
1994–2010 | Virma |
2011–2017 | Adidas |
2018– | Macron |
Statisztikák
[szerkesztés]2006 januárjában a San Marinó-i labdarúgó-szövetség Massimo Boninit nevezte ki a válogatott valaha volt legnagyobb játékosának.[5] Bonini háromszoros olasz bajnok, nemzetközi szinten pedig megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, illetve az Interkontinentális kupát.[5] AZ 1980-as évek elején az olasz U21-es válogatottban futballozott, 1981-től 1988-ig a Juventus játékosa volt, a szabályváltozások azonban megakadályozták abban, hogy megkapja az elismerést. Mire San Marino hivatalosan UEFA tagállam lett, a játékos már a harmincas éveiben járt, de így is 1990 és 1995 között 19 mérkőzésen képviselte San Marino válogatottját.[37]
Miután visszavonult a profi labdarúgástól, Bonini a válogatott menedzsere lett, Giorgio Leoni utódaként.[5] 1998-ig töltötte be a vezetőedzői tisztséget, a poszton Giampaolo Mazza váltotta. 2012-től kezdődően az összes európai válogatottat tekintve ő vált egy csapatot a leghosszabb ideig trenírozó edzőjévé. A 2014-es világbajnoki selejtező lezajlása után azonban lemondott tisztségéről, teret engedve az U21-es válogatott edzőjének, Pierangelo Manzarolinak.[38][39]
A legtöbb pályáralépés a válogatttban Andy Selva nevéhez fűződik, aki 74 alkalommal képviselte hazája csapatát. A legtöbb szerzett gól is – szám szerint 8 – az ő nevéhez köthető.[40]
Davide Gualteri a világbajnoki selejtezők második leggyorsabb gólját szerezte Anglia ellen. A Bolognában zajló mérkőzésen a kezdőrúgást San Marino végezte el, majd egy jobb szélről induló beadást követően középről gól született, miután az angol válogatott hátvédje, Stuart Pearce megpróbálta visszapasszolni David Seaman kapusnak a labdát. Pearce átadása rövidnek bizonyult, Gualteri futott, hogy elérje a játékszert, és 8,3 másodperc elteltével a hálóba is gurította azt. Ez a találat a selejtezők történetében a leggyorsabb, a FIFA versenykiírásait tekintve pedig a második leggyorsabb. Ezt követően Anglia húsz perc után egyenlített, majd a végeredményt tekintve 7–1-re győzött.
Legtöbbször pályára lépő játékosok
[szerkesztés]2020. november 15. szerint:
# | Név | Időszak | Meccsek | Gólok |
---|---|---|---|---|
1 | Andy Selva | 1998–2016 | 74 | 8 |
2 | Damiano Vannucci | 1996–2012 | 68 | 0 |
3 | Alessandro Della Valle | 2002–2017 | 66 | 1 |
4 | Davide Simoncini | 2006– | 66 | 0 |
5 | Matteo Vitaioli | 2007– | 62 | 1 |
6 | Aldo Junior Simoncini | 2006- | 62 | 0 |
7 | Simone Bacciocchi | 1998–2013 | 60 | 0 |
8 | Fabio Vitaioli | 2005– | 55 | 0 |
9 | Mirko Palazzi | 2005– | 53 | 1 |
10 | Mirco Gennari | 1990–2003 | 48 | 0 |
Legtöbb gólt szerző játékosok
[szerkesztés]2020. november 15. szerint:
# | Név | Időszak | Gólok (meccsek) | Gólok meccsenként | Ellenfelek és dátumok |
---|---|---|---|---|---|
1 | Andy Selva | 1998–2016 | 8 (74) | 0,108 | , 1998. október 14. , 2001. február 28., 2001. június 6 és 2005. március 30. , 2004. április 28. , 2005. június 4. , 2007. október 17. , 2008. október 11. |
2 | Manuel Marani | 2003–2012 | 2 (32) | 0,063 | , 2007. február 7. , 2012. augusztus 14. |
3 | Alessandro Della Valle | 2002–2017 | 1 (66) | 0,015 | , 2013- szeptember 10. |
Matteo Vitaioli | 2007– | 1 (62) | 0,016 | , 2015. szeptember 8. | |
Mirko Palazzi | 2005– | 1 (53) | 0,019 | , 2017. szeptember 4. | |
Nicola Albani | 2001–2011 | 1 (40) | 0,025 | , 2001. április 25. | |
Danilo Rinaldi | 2008– | 1 (40) | 0,025 | , 2012. augusztus 14. | |
Nicola Bacciocchi | 1991–2000 | 1 (33) | 0,03 | , 1992. szeptember 9. | |
Bryan Gasperoni | 1994–2005 | 1 (28) | 0,036 | , 2003. augusztus 20. | |
Mauro Valentini | 1991–1999 | 1 (23) | 0,043 | , 1995. október 11. | |
Pier Domenico Della Valle | 1991–2000 | 1 (21) | 0,048 | , 1994. december 14. | |
Valdes Pasolini | 1990–1996 | 1 (18) | 0,056 | , 1991. március 27. | |
Filippo Berardi | 2016– | 1 (18) | 0,056 | , 2019. november 16. | |
Nicola Ciacci | 2003–2011 | 1 (16) | 0,063 | , 2003. augusztus 20. | |
Mattia Stefanelli | 2014– | 1 (15) | 0,067 | , 2016. október 11. | |
Davide Gualtieri | 1993–1999 | 1 (9) | 0,111 | , 1993. november 17. |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The FIFA/Coca-Cola World Ranking. FIFA
- ↑ World Football Elo Ratings. eloratings.net
- ↑ FIFA/Coca-Cola World Ranking. FIFA. [2012. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
- ↑ Il Calcio Sammarinese Si Organizza (italian nyelven). San Marino Football Federation. [2007. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
- ↑ a b c d Just rewards for modest man. UEFA. [2007. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
- ↑ Romania National Team 1990–1999. RSSSF. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
- ↑ European Championship 1992. RSSSF. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
- ↑ San Marino Hero Who Humiliated England. This Is London. [2009. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
- ↑ World Cup 1994 qualifications. RSSSF. [2011. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
- ↑ European Championship 1996. RSSSF. [2008. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
- ↑ Faroes prove fearsome foes. UEFA. [2007. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 23.)
- ↑ World Cup 1998 qualifications. RSSSF. [2010. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
- ↑ European Championship 2000. RSSSF. [2016. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
- ↑ Selva the saviour for San Marino. UEFA. [2016. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
- ↑ World Cup 2006 qualifications. RSSSF. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
- ↑ European Championship 2008. RSSSF. (Hozzáférés: 2010. szeptember 6.)
- ↑ Big guns fire as Poland cut loose. FIFA. [2012. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
- ↑ a b c „San Marino 0–0 Estonia”, BBC Sports, 2014. november 15. (Hozzáférés: 2014. november 15.)
- ↑ „Norway v San Marino”, BBC Sport (Hozzáférés: 2020. október 14.) (brit angol nyelvű)
- ↑ San Marino score their first goal for two years – and their first home goal since 2013. givemesport.com , 2019. november 16.
- ↑ Minnows San Marino end 40-game losing streak (angol nyelven). JOE.co.uk . (Hozzáférés: 2020. október 14.)
- ↑ DigitalFC: Stadio Olimpico, home to San Marino, SS Cosmos, SS Folgore Falciano Calcio, AC Juvenes/Dogana, San Marino Calcio, SP La Fiorita, AC Libertas – Football Ground Map (angol nyelven). www.footballgroundmap.com . (Hozzáférés: 2018. szeptember 6.)
- ↑ Ireland stumble past San Marino. Irish Times. [2012. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 14.)
- ↑ „San Marino 1–2 Rep of Ireland”, BBC, 2007. február 7. (Hozzáférés: 2007. október 14.)
- ↑ „Gibraltar given full UEFA membership at London Congress”, BBC Sport, 2013. május 24. (Hozzáférés: 2013. május 24.) [halott link]
- ↑ FIFA Rankings – San Marino. FIFA. [2007. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 10.)
- ↑ Various. Power, Corruption and Pies Volume 2. WSC Books, 149. o. (2006). ISBN 978-0-9540134-8-6
- ↑ „Irish media heap scorn on meagre win in San Marino”, Reuters, 2007. február 8. (Hozzáférés: 2007. szeptember 22.)
- ↑ Did You Know... San Marino Are World Record Breakers. soccerlists.wordpress.com. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
- ↑ Euro 2016 qualifying: San Marino score first away goal in 14 years. British Broadcasting Company, 2015. szeptember 9. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
- ↑ Latest San Marino Results, Fixtures & Betting Odds | Soccer Base. www.soccerbase.com . (Hozzáférés: 2018. szeptember 6.)
- ↑ Vatican Football
- ↑ European Football
- ↑ https://www.sanmarinortv.sm/sport/calcio-sammarinese-c15/i-convocati-di-varrella-in-vista-di-lettonia-e-gibilterra-a196348
- ↑ https://eu-football.info/_match.php?id=17066
- ↑ Pubblicazione Quadri Tecnici Biennio 2014/2015. (Hozzáférés: 2014. február 15.)
- ↑ „La scheda di Massimo Bonini”, La Stampa, 2009. december 10.. [2012. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. október 17.) (italian nyelvű)
- ↑ „Soccer-San Marino hand national team job to Manzaroli”, Reuters, 2014. február 16. (Hozzáférés: 2020. szeptember 3.)
- ↑ Manzaroli replaces Mazza as San Marino coach. uefa.com , 2014. február 15. (Hozzáférés: 2020. szeptember 3.)
- ↑ Selva, Andy. National Football Teams. (Hozzáférés: 2011. augusztus 12.)
További információk
[szerkesztés]- A San Marinó-i labdarúgó-szövetség hivatalos honlapja (olasz nyelven). Federazione Sammarinese Giuoco Calcio
- San Marino a FIFA honlapján. FIFA. [2009. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 4.)
- San Marino az UEFA honlapján. UEFA
- San Marino eredményei az RSSSF honlapján. RSSSF. (Hozzáférés: 2017. március 4.)
- San Marino - válogatottsági rekordok az RSSSF honlapján. RSSSF. (Hozzáférés: 2017. március 4.)