Ugrás a tartalomhoz

San Marinó-i labdarúgó-válogatott

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
San Marino San Marino
Szövetség neveFederazione Sammarinese Giuoco Calcio
KonföderációUEFA (Európa)
Szövetségi kapitánySan Marino Fabrizio Constantini
CsapatkapitányDavide Simoncini
Legtöbb válogatottságMatteo Vitaioli (81)
Legtöbb válogatott gólAndy Selva (8)
StadionOlimpiai Stadion
FIFA-kódSMR
Mezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Ranglista helyezések
FIFA-rang 210. (2024. szept. 19.)[1]
Legmagasabb
FIFA-rang
118.
(1993. szeptember)
Legalacsonyabb
FIFA-rang
211.
(2018. november, 2022. március)

Élő-rang 212. (2024. júl. 15.)[2]
Legmagasabb
Élő-rang
165.
(1987. szeptember)
Legalacsonyabb
Élő-rang
209.
(2019. november)
Első hivatalos mérkőzés
Nem hivatalos
1986. augusztus 23., Serravalle, San Marino
 San Marino 0–1 Kanada 
Hivatalos
1990. november 14., Serravalle, San Marino
 San Marino 0–4 Svájc 
Legnagyobb győzelem
2004. április 28., Serravalle, San Marino
 San Marino 1–0 Liechtenstein 
Legnagyobb vereség
2006. szeptember 6., Serravalle, San Marino
 San Marino 0–13 Németország 

A San Marinó-i labdarúgó-válogatott (Olaszul: Nazionale di calcio di San Marino) San Marino nemzeti csapata, amelyet a San Marinó-i labdarúgó-szövetség irányít. 1931-ben alapították, 1988 óta kezdve FIFA-tag. Az UEFA második legkisebb tagállama. Még egyetlen világ- és Európa-bajnokságra sem sikerült kijutnia.

Első hivatalos meccsét Svájc válogatottja ellen játszotta az 1992-es Európa-bajnokság selejtezője során 1990-ben, ahol 4–0-ás vereséget szenvedett. A San Marinó-i válogatott korábban, 1986-ban játszott egy barátságos mérkőzést Kanada ellen, 1–0-s vereséget szenvedve. Amióta hivatalosan UEFA és FIFA tag, minden Európa-bajnokság és világbajnokság selejtezőjén képviseltette magát, de nem nyert mérkőzést. Mindössze egy meccset nyertek meg, a Liechtenstein elleni barátságos összecsapásukat 1–0-ra 2004. április 28-án.

2014 novemberéig holtversenyben a FIFA-világranglista utolsó helyét foglalta el Bhután válogatottjával,[3] de az Észtország elleni, 2016-os Európa bajnoki selejtezőn elért 0–0-s döntetlent követően előrébb lépett. A csapat megszerezte első idegenbeli gólját 14 év után Litvánia ellen. Miután a rangsorolási rendszer megújult, visszaestek a ranglista utolsó helyére a Moldova elleni 1–0-s vereséget követően.

2024. szeptember 5-én a Nemzetek Ligájában 1–0-ra legyőzték Liechtensteint, amivel az első győzelmüket szerezték tétmeccsen.

A válogatott története

[szerkesztés]

Noha a San Marinó-i labdarúgó-szövetség 1931-ben alakult, csak 1986-ban alapított futballcsapatot, amikor egy barátságos meccset játszott Kanada olimpiai csapata ellen. San Marino 1988-ban csatlakozott az UEFA és a FIFA testületeihez, így lehetősége nyílt arra, hogy nagyobb volumenű megmérettetéseken vegyen részt.[4] A San Marinó-i válogatott játékosait a csatlakozás előtt olaszoknak tekintették a nemzetközi versenyeken.[5]

San Marino első hivatalos mérkőzése az 1992-es Európa-bajnokság selejtezőjén történt, a csapat Svájc ellen 4–0-s vereséget szenvedett, majd mind a nyolc selejtezőmérkőzést elveszítette. A gárda különösen idegenben küzdött, minden ilyen jellegű meccsén legalább négy góllal maradt alul ellenfeleivel szemben. Egyetlenegy gólt értékesítettek tizenegyesből a Románia elleni 3–1-es vereség alkalmával,[6] és 33-at kaptak.[7]

Első világbajnoki selejtezőjén való indulásakor San Marinót összesorsolták az angol, a holland, a norvég, a lengyel, és a török válogatottakkal. A nyitómeccsen 10–0-s zakóba rohant bele a csapat Norvégia ellen. A visszavágó kevésbé sikeredett egyoldalúra, a norvégok mindössze két góllal győztek. A Törökország elleni 4–1-es vereség során a gárda első találatára tett szert világbajnoki selejtezőn, majd ugyanezen ellenfél ellen első pontjára, miután 0–0-s döntetlennel zárult a második összecsapás. Az utolsó selejtezőmérkőzésen, Anglia ellen Davide Gualtieri a világbajnoki selejtezők leggyorsabb gólját produkálta 8,3 másodperc alatt, a csapat azonban 7–1-es vereséget szenvedett.[8] San Marino pont nélkül fejezte be a sorozatot, 10 mérkőzésen 46 gólt kapott.[9]

Az 1996-os Európa-bajnoki selejtezősorozat hasonlóan zárult, mint az első számukra, ugyanis minden meccsen kapituláltak. Finnország ellen ugyanakkor a selejtező első idegenbeli találatát jegyezték, ugyanakkor 4–1-es vereséget szenvedtek.[10] A második góljuk Feröer-szigetek ellen született hazai pályán, de a mérkőzés 3–1-es vereséggel zárult számukra. A feröeri válogatott két San Marino elleni győzelmével szerzett csak pontokat a sorozatban. A Toftirban aratott 3–0-s győzelmük rekord a gárda történetében.[11]

Az 1998-as világbajnoki selejtező San Marinói mércével nézve is kiábrándító. A csapat minden meccsen legalább három gólt kapott, és egyet sem szerzett. Ez az egyetlen világbajnoki selejtező torna, ahol nem sikerült találatot szerezni.[12] A 2000-es Európa bajnokság selejtezője ismét minden mérkőzésen vereséget eredményezett. A legmérsékeltebb a Ciprus elleni 1–0 volt 1998. november 18-án.[13]

2001 áprilisában San Marino első idegenbeli pontját sajátította el, miután Rigában 1–1-es döntetlent ért el Lettország válogatottjával szemben. A 2002. évi világbajnoki selejtezősorozatot újabb, minden meccsen bekapott minimum három góllal zárta, ezek közül kiemelkedik a Belgium elleni 10–1-es vereség. A 2004-es Európa-bajnokság selejtezőiben minden összecsapásukat elveszítették, és nem sikerült találatot jegyezniük. Lettország ellen 1–0-ra úgy kaptak ki, hogy az ellenfél az utolsó percekben szerzett gólt. 2004. április 28-án San Marino legelső győzelmét gyűjtötte be 70 meccset követően, miután 1–0-ra legyőzte Liechtenstein válogatottját Andy Selva ötödik percben szerzett találatával. Martin Andermatt Liechtenstein szövetségi kapitányaként debütált az összecsapáson.[14] A 2006-os világbajnoki selejtezőkön a csapat eredményei hasonlóan alakultak az előző selejtőzökhöz viszonyítva. Litvánia és Belgium ellen mindössze egy góllal maradtak alul.[15]

A válogatott 2006. szeptember 6-án a 2008-as Európa-bajnokság selejtezői során 13–0-ra kapott ki Németország ellen. A sorozat 12 találkozóján 57 gólt kaptak, bár az Írország, a Ciprus, és a Wales elleni hazai mérkőzésen mindössze egy góllal maradtak alul.[16]

A 2010-es világbajnokság selejtezőiben mind a tíz megmérettetés során kapituláltak, így nem kvalifikálták magukat a tornára. Összesen 47 gólt kaptak, ebből 10-et Lengyelország ellen, mely a gárda történetének legnagyobb győzelme.[17] Egy gólt szereztek a Szlovákia ellen elvesztett 3–1-es meccs során. A 2012-es Európa-bajnokság selejtezői hasonlóan alakult a csapat számára, első kilenc mérkőzésükön vereséget jegyeztek, és egyik összecsapáson sem tudtak a hálóba találni. Legjobb eredményük a finn válogatott elleni 1–0-s vereség, a legrosszabb viszont a Hollandia elleni 11–0-s zakó, mely a holland válogatott történetének legeredményesebb diadalává vált, San Marino történetének pedig a legrosszabb arányú idegenbeli ütközetévé. Ezt követően két mérsékeltebb vereség következett, otthon Svédország ellen egy 5–0-s, majd Moldova idegenben egy 4–0-s vereség.

2013. szeptember 10-én Alessandro Della Valle öt év után volt újra eredményes a válogatottban, Lengyelország ellen egy szabadrúgást követően a kapust, Artur Boruct megelőzve fejjel talált a hálóba. Egy perccel később a lengyelek kiegyenlítettek, majd a találkozó 5–1-es győzelemmel zárult Lengyelország javára. Ez volt az első nemzetközileg jegyzett gól a válogatott történetében, miután Málta ellen 3–2-es vereséget szenvedett, illetve Liechtenstein ellen egy barátságos mérkőzés alkalmával 2–2-es döntetlent játszott.

2014. november 15-én San Marino 0–0-s döntetlent játszott Észtország válogatottja ellen.[18] Ez volt az első alkalom 10 év után, hogy a csapat nem veszített ütközetet, így véget vetett a 61 mérkőzésen át tartó vereségsorozatának,[18] és megszerezte első pontjait egy Európa-bajnoki selejtező során.[18]

2016 októberében Mattia Stefanelli gólt szerzett a Norvégia elleni 4–1-es vereség alkalmával.[19]

2019. november 16-án Filippo Berardi jegyzett gólt a Kazahsztán elleni 1–3-as kimenetelű vesztes megmérettetésen a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőmérkőzésén, amely két év után San Marino első gólja volt (2017. szeptember 14. Azerbajdzsán ellen), és egyúttal hat év után a csapat első hazai találata (2013. szeptember 10-én Lengyelország ellen).[20]

2020. október 13-án a csapat újabb döntetlent könyvelhetett el, miután a Nemzetek Ligájában Liechtenstein ellen 0–0-s döntetlent játszott.[21] Egy hónappal később történelmet írtak azzal, hogy Davide Simoncini kiállítását követően emberhátrányban gól nélküli meccset játszottak Gibraltár válogatottja ellen. A válogatott történetében ez volt az első torna, mely során egy naptári évben több pontot gyűjtöttek, és először maradtak veretlenek egymást követő hivatalos meccseken.

Stadion

[szerkesztés]

San Marino válogatottja hazai mérkőzéseit az Olimpiai Stadionban játssza, mely a serravalle-i önkormányzat tulajdonában van. A stadion a San Marino Calcio labdarúgóklub otthona is,[22] kapacitása 7000 fős. A szurkolók kevesen vannak, az ellenfél fanatikusainak száma meghaladja San Marino válogatottjáét egy adott találkozón. 2007-ben az Írország elleni összecsapáson 3294 nézőből 2500-an voltak írek.[23][24]

San Marino két megmérettetést játszott hazai pályáján kívül. 1993-ban a Hollandia és az Anglia elleni világbajnoki selejtezőkön a Bolognában levő Renato Dall’Ara Stadionban, míg 2020-ban a Liechtenstein elleni Nemzetek Ligája meccsen a Riminiben található Romeo Neri Stadionban mérkőztek meg.

Hírnév

[szerkesztés]

San Marino az UEFA tagállamok közül a legkevesebb népességgel rendelkezett, egészen a 2013 májusáig, miután az UEFA Gibraltárt is beválasztotta a tagjai közé.[25] A válogatott még nem nyert egyetlen hivatalos mérkőzést sem, 2004-ben a Liechtenstein elleni 1–0-s siker továbbra is a csapat egyetlen győzelme.

A nemzeti csapat leginkább amatőr játékosokból áll. Kevesebb a profi játékos, a legtöbben másodállást töltenek be a labdarúgáson kívül. A Németország elleni 13–0-s vereségük a legnagyobb arányú, további négy meccsen tíz gólt kaptak.

A FIFA-világranglistáján San Marino az egyik legalacsonyabb helyezést foglalja el. A világranglista 1992-es megjelenése óta a válogatott átlagos helyezése a 176.[26]

2001-ben Lettország menedzsere, Gary Johnson lemondott posztjáról, miután San Marino a 2002-es világbajnoki selejtezőn döntetlent ért el csapatával szemben.[27] 2007-ben az Írország elleni 1–2-es hazai vereségüket éles sajtó kritika illette az írek utolsó percben szerzett gólja miatt.[28]

San Marino európai tekintetben rekordot döntött azzal, hogy 2008 októbere és 2012 augusztusa között több, mint 20 mérkőzésen nem jegyzett találatot.[29] 2015. szeptember 8-án 14 év után a csapat első idegenbeli gólját értékesítette, miután Matteo Vitaioli Litvánia ellen betalált a kapuba a 2016-os Európa bajnokság selejtezősorozatában.[30][31]

Nemzetközi eredmények

[szerkesztés]

Hivatalos mérkőzések

[szerkesztés]

2020. november 14. szerint:

Nem hivatalos mérkőzések

[szerkesztés]

2013. október 15. szerint:

Ellenfél M GY D V RG KG GK Győz. %
Libanon Libanon 1 0 1 0 0 0 0 0%
Szíria Szíria 1 0 0 1 0 3 −3 0%
Törökország Törökország 1 0 0 1 0 4 −4 0%
Vatikán Vatikán[32] 1 0 1 0 0 0 0 0%
Összesen 4 0 2 2 0 7 −7 0%

Világbajnokság

[szerkesztés]
Világbajnokság Selejtezők
Év Eredmény H. M Gy D V G+ G– Keret H. M Gy D V G+ G–
1930–1990 nem indult
Amerikai Egyesült Államok 1994 nem jutott ki 6. 10 0 1 9 2 46
Franciaország 1998 5. 8 0 0 8 0 42
Dél-KoreaJapán 2002 5. 8 0 1 7 3 30
Németország 2006 6. 10 0 0 10 2 40
Dél-afrikai Köztársaság 2010 6. 10 0 0 10 1 47
Brazília 2014 6. 10 0 0 10 1 54
Oroszország 2018 6. 10 0 0 10 2 51
Katar 2022 6. 10 0 0 10 1 45
Kanada Mexikó Amerikai Egyesült Államok 2026 később később
Összesen 0/22 Összesen 76 0 2 74 12 356

Európa-bajnokság

[szerkesztés]
Európa-bajnokság Selejtezők
Év Eredmény H. M Gy D V G+ G– Keret H. M Gy D V G+ G–
1960–1988 nem indult
Svédország 1992 nem jutott ki 5. 8 0 0 8 1 33
Anglia 1996 6. 10 0 0 10 2 36
Belgium Hollandia 2000 5. 8 0 0 8 1 44
Portugália 2004 5. 8 0 0 8 0 30
Ausztria Svájc 2008 7. 12 0 0 12 2 57
Lengyelország Ukrajna 2012 6. 10 0 0 10 0 53
Franciaország 2016 6. 10 0 1 9 1 36
Európai Unió 2020 6. 10 0 0 10 1 51
Németország 2024 6. 10 0 0 10 3 31
Összesen 0/17 Összesen 86 0 1 85 11 371

UEFA Nemzetek Ligája

[szerkesztés]
Csoportkör Egyenes kieséses szakasz
Szezon Liga Csoport H M Gy D V G+ G– Feljutás/kiesés Helyezés Év Eredmény M Gy D V G+ G– Keret
2018–19 D 2. 4. 6 0 0 6 0 16 Állandó 55. Portugália 2019 nem jutott be
2020–21 D 2. 3. 4 0 2 2 0 3 Állandó 54. Olaszország 2021
2022–23 D 2. 3. 4 0 0 4 0 9 Állandó 54. Hollandia 2023
2024–25 D 2025
Összesen 14 0 2 12 0 28 0/4

Mediterrán Játékok

[szerkesztés]
Mediterrán Játékok statisztika
Év Forduló M GY D V RG KG
1951-1983 Nem indult
Szíria 1987 Csoportkör 0 0 1 2 0 7
1991 Az U20-as válogatott eredményeihez tartozik
Összesen 1/1 0 0 1 2 0 7

A válogatott vezetőedzői

[szerkesztés]
Név Kezdés Vége Meccsek GY D V
San Marino Giulio Casali 1986. március 28. 1987. szeptember 20. 6 0 2 4
San Marino Giorgio Leoni 1990. november 14. 1995. november 15. 29 0 1 28
San Marino Massimo Bonini 1996. június 2. 1997. szeptember 10. 8 0 0 8
Olaszország Giampaolo Mazza 1998. október 10. 2013. október 15. 85 1 2 82
San Marino Pierangelo Manzaroli 2014. június 8. 2017. október 8. 28 0 1 27
Olaszország Franco Varrella 2018. szeptember 8. Jelenleg is 22 0 2 20

Játékoskeret

[szerkesztés]

A válogatott kerete a 2020. november 11-i Litvánia Litvánia elleni barátságos, és a 2020. november 14-i Gibraltár Gibraltár elleni Nemzetek Ligája mérkőzésre.[34]

Az adatok a mérkőzés utáni állapotnak megfelelőek.[35]

Szám Poszt Név Születési dátum / Kor Válogatottság Gólok Klub
23 K Elia Benedettini 1995június 22. (29 éves) 23 0 Szabadúszó
12 K Simon Benedettini 1997január 21. (27 éves) 7 0 SMR Murata
1 K Alex Stimac 1996június 22. (28 éves) 0 0 SMR Virtus
K Matteo Zavoli 1996július 6. (28 éves) 0 0 SMR Libertas
6 V Davide Simoncini 1988augusztus 30. (36 éves) 66 0 SMR Tre Fiori (csapatkapitány)
3 V Mirko Palazzi 1987március 21. (37 éves) 53 1 ITA Marignanese
5 V Christian Brolli 1992február 28. (32 éves) 34 0 SMR Falciano
8 V Manuel Battistini 1994július 11. (30 éves) 30 0 SMR Virtus
13 V Andrea Grandoni 1997március 23. (27 éves) 19 0 SMR La Fiorita
16 V Marcello Mularoni 1998szeptember 8. (26 éves) 15 0 SMR La Fiorita
4 V Alessandro D'Addario 1997szeptember 9. (27 éves) 7 0 SMR Tre Fiori
2 V Dante Rossi 1987július 12. (37 éves) 5 0 ITA Chiesanuova
KP Michele Cervellini 1988április 14. (36 éves) 35 0 SMR Cosmos
KP Enrico Golinucci 1991július 16. (33 éves) 23 0 SMR Libertas
17 KP Alessandro Golinucci 1994október 10. (30 éves) 22 0 ITA Pietracuta
22 KP Fabio Tomassini 1996február 5. (28 éves) 20 0 ITA Pietracuta
21 KP Lorenzo Lunadei 1997július 11. (27 éves) 17 0 ITA Riccione
14 KP Mattia Giardi 1991december 15. (32 éves) 12 0 SMR Folgore
11 KP Michael Battistini 1996október 8. (28 éves) 9 0 SMR Tre Penne
KP Tommaso Zafferani 1996február 19. (28 éves) 9 0 SMR LA Fiorita
9 KP Luca Ceccaroli 1995július 5. (29 éves) 6 0 SMR Tre Penne
15 KP Kevin Zonzini 1997augusztus 1. (27 éves) 3 0 SMR Cosmos
19 KP Luca Nanni 1995január 30. (29 éves) 0 0 SMR Folgore
7 CS Matteo Vitaioli 1989október 27. (34 éves) 62 1 ITA Tropical Coriano
20 CS Adolfo Hirsch 1986január 31. (38 éves) 39 0 SMR Pennarossa
10 CS Filippo Berardi 1997május 18. (27 éves) 18 1 ITA Vibonese
18 CS Nicola Nanni 2000május 2. (24 éves) 13 0 ITA Cesena
CS Marco Bernardi 1994január 2. (30 éves) 7 0 SMR Folgore

A bő keret tagjai

[szerkesztés]

A következő játékos tagjai voltak az elmúlt 12 hónap mérkőzéseire készülő keretnek.

Név Születési dátum (Kor) Vál. Gól. Jelenlegi klub Bemutatkozó mérkőzés
Giovanni Bonini 1986szeptember 5. (38 éves) 29 0 San Marino Tre Fiori
Giacomo Conti 1999július 21. (25 éves) 1 0 Olaszország Tropical Coriano
Luca Tosi 1992november 4. (31 éves) 19 0 Olaszország Pietracuta
Mattia Stefanelli 1993március 12. (31 éves) 15 1 San Marino Pennarossa

Jelenlegi stáb

[szerkesztés]
Vezetőedző[36] Franco Varrella
Technikai asszisztens Stefano Ceci
Fitnesz edző Tomaso Mazzoli
Kapusedző Marcello Teodorani
Csapatorvos Pietro Bugli
Fizioterapeuta Loris Balzani
Masszőr Tiziano Giacobbi
Hivatalos kísérő Cesare Vitaioli
Meccselemző Lorenzo Vagnini
Raktáros Benito Ballato
Marco Crescentini
Mauro Montanari

Sportszergyártók

[szerkesztés]
Időszak Mez szolgáltató
1990–1994 brit Admiral
1994–2010 Olaszország Virma
2011–2017 Németország Adidas
2018– Olaszország Macron

Statisztikák

[szerkesztés]

2006 januárjában a San Marinó-i labdarúgó-szövetség Massimo Boninit nevezte ki a válogatott valaha volt legnagyobb játékosának.[5] Bonini háromszoros olasz bajnok, nemzetközi szinten pedig megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, illetve az Interkontinentális kupát.[5] AZ 1980-as évek elején az olasz U21-es válogatottban futballozott, 1981-től 1988-ig a Juventus játékosa volt, a szabályváltozások azonban megakadályozták abban, hogy megkapja az elismerést. Mire San Marino hivatalosan UEFA tagállam lett, a játékos már a harmincas éveiben járt, de így is 1990 és 1995 között 19 mérkőzésen képviselte San Marino válogatottját.[37]

Miután visszavonult a profi labdarúgástól, Bonini a válogatott menedzsere lett, Giorgio Leoni utódaként.[5] 1998-ig töltötte be a vezetőedzői tisztséget, a poszton Giampaolo Mazza váltotta. 2012-től kezdődően az összes európai válogatottat tekintve ő vált egy csapatot a leghosszabb ideig trenírozó edzőjévé. A 2014-es világbajnoki selejtező lezajlása után azonban lemondott tisztségéről, teret engedve az U21-es válogatott edzőjének, Pierangelo Manzarolinak.[38][39]

A legtöbb pályáralépés a válogatttban Andy Selva nevéhez fűződik, aki 74 alkalommal képviselte hazája csapatát. A legtöbb szerzett gól is – szám szerint 8 – az ő nevéhez köthető.[40]

Davide Gualteri a világbajnoki selejtezők második leggyorsabb gólját szerezte Anglia ellen. A Bolognában zajló mérkőzésen a kezdőrúgást San Marino végezte el, majd egy jobb szélről induló beadást követően középről gól született, miután az angol válogatott hátvédje, Stuart Pearce megpróbálta visszapasszolni David Seaman kapusnak a labdát. Pearce átadása rövidnek bizonyult, Gualteri futott, hogy elérje a játékszert, és 8,3 másodperc elteltével a hálóba is gurította azt. Ez a találat a selejtezők történetében a leggyorsabb, a FIFA versenykiírásait tekintve pedig a második leggyorsabb. Ezt követően Anglia húsz perc után egyenlített, majd a végeredményt tekintve 7–1-re győzött.

Legtöbbször pályára lépő játékosok

[szerkesztés]
Andy Selva, a legtöbb meccsen pályára lépő és a legtöbb gólt szerző játékos a San Marinó-i válogatottban

2020. november 15. szerint:

# Név Időszak Meccsek Gólok
1 Andy Selva 1998–2016 74 8
2 Damiano Vannucci 1996–2012 68 0
3 Alessandro Della Valle 2002–2017 66 1
4 Davide Simoncini 2006– 66 0
5 Matteo Vitaioli 2007– 62 1
6 Aldo Junior Simoncini 2006- 62 0
7 Simone Bacciocchi 1998–2013 60 0
8 Fabio Vitaioli 2005– 55 0
9 Mirko Palazzi 2005– 53 1
10 Mirco Gennari 1990–2003 48 0

Legtöbb gólt szerző játékosok

[szerkesztés]

2020. november 15. szerint:

# Név Időszak Gólok (meccsek) Gólok meccsenként Ellenfelek és dátumok
1 Selva, AndyAndy Selva 1998–2016 8 (74) 0,108 Ausztria, 1998. október 14.
Belgium, 2001. február 28., 2001. június 6 és 2005. március 30.
Liechtenstein, 2004. április 28.
Bosznia-Hercegovina, 2005. június 4.
Wales, 2007. október 17.
Szlovákia, 2008. október 11.
2 Manuel Marani 2003–2012 2 (32) 0,063 Írország, 2007. február 7.
Málta, 2012. augusztus 14.
3 Alessandro Della Valle 2002–2017 1 (66) 0,015 Lengyelország, 2013- szeptember 10.
Matteo Vitaioli 2007– 1 (62) 0,016 Litvánia, 2015. szeptember 8.
Mirko Palazzi 2005– 1 (53) 0,019 Azerbajdzsán, 2017. szeptember 4.
Nicola Albani 2001–2011 1 (40) 0,025 Lettország, 2001. április 25.
Danilo Rinaldi 2008– 1 (40) 0,025 Málta, 2012. augusztus 14.
Nicola Bacciocchi 1991–2000 1 (33) 0,03 Törökország, 1992. szeptember 9.
Bryan Gasperoni 1994–2005 1 (28) 0,036 Liechtenstein, 2003. augusztus 20.
Mauro Valentini 1991–1999 1 (23) 0,043 Feröer-szigetek, 1995. október 11.
Pier Domenico Della Valle 1991–2000 1 (21) 0,048 Finnország, 1994. december 14.
Valdes Pasolini 1990–1996 1 (18) 0,056 Románia, 1991. március 27.
Filippo Berardi 2016– 1 (18) 0,056 Kazahsztán, 2019. november 16.
Nicola Ciacci 2003–2011 1 (16) 0,063 Liechtenstein, 2003. augusztus 20.
Mattia Stefanelli 2014– 1 (15) 0,067 Norvégia, 2016. október 11.
Davide Gualtieri 1993–1999 1 (9) 0,111 Anglia, 1993. november 17.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The FIFA/Coca-Cola World Ranking. FIFA
  2. World Football Elo Ratings. eloratings.net
  3. FIFA/Coca-Cola World Ranking. FIFA. [2012. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
  4. Il Calcio Sammarinese Si Organizza (italian nyelven). San Marino Football Federation. [2007. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
  5. a b c d Just rewards for modest man. UEFA. [2007. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
  6. Romania National Team 1990–1999. RSSSF. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
  7. European Championship 1992. RSSSF. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  8. San Marino Hero Who Humiliated England. This Is London. [2009. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
  9. World Cup 1994 qualifications. RSSSF. [2011. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  10. European Championship 1996. RSSSF. [2008. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
  11. Faroes prove fearsome foes. UEFA. [2007. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 23.)
  12. World Cup 1998 qualifications. RSSSF. [2010. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  13. European Championship 2000. RSSSF. [2016. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  14. Selva the saviour for San Marino. UEFA. [2016. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  15. World Cup 2006 qualifications. RSSSF. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  16. European Championship 2008. RSSSF. (Hozzáférés: 2010. szeptember 6.)
  17. Big guns fire as Poland cut loose. FIFA. [2012. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  18. a b c San Marino 0–0 Estonia”, BBC Sports, 2014. november 15. (Hozzáférés: 2014. november 15.) 
  19. Norway v San Marino”, BBC Sport (Hozzáférés: 2020. október 14.) (brit angol nyelvű) 
  20. San Marino score their first goal for two years – and their first home goal since 2013. givemesport.com , 2019. november 16.
  21. Minnows San Marino end 40-game losing streak (angol nyelven). JOE.co.uk . (Hozzáférés: 2020. október 14.)
  22. DigitalFC: Stadio Olimpico, home to San Marino, SS Cosmos, SS Folgore Falciano Calcio, AC Juvenes/Dogana, San Marino Calcio, SP La Fiorita, AC Libertas – Football Ground Map (angol nyelven). www.footballgroundmap.com . (Hozzáférés: 2018. szeptember 6.)
  23. Ireland stumble past San Marino. Irish Times. [2012. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 14.)
  24. San Marino 1–2 Rep of Ireland”, BBC, 2007. február 7. (Hozzáférés: 2007. október 14.) 
  25. Gibraltar given full UEFA membership at London Congress”, BBC Sport, 2013. május 24. (Hozzáférés: 2013. május 24.) [halott link]
  26. FIFA Rankings – San Marino. FIFA. [2007. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 10.)
  27. Various. Power, Corruption and Pies Volume 2. WSC Books, 149. o. (2006). ISBN 978-0-9540134-8-6 
  28. Irish media heap scorn on meagre win in San Marino”, Reuters, 2007. február 8. (Hozzáférés: 2007. szeptember 22.) 
  29. Did You Know... San Marino Are World Record Breakers. soccerlists.wordpress.com. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
  30. Euro 2016 qualifying: San Marino score first away goal in 14 years. British Broadcasting Company, 2015. szeptember 9. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
  31. Latest San Marino Results, Fixtures & Betting Odds | Soccer Base. www.soccerbase.com . (Hozzáférés: 2018. szeptember 6.)
  32. Vatican Football
  33. European Football
  34. https://www.sanmarinortv.sm/sport/calcio-sammarinese-c15/i-convocati-di-varrella-in-vista-di-lettonia-e-gibilterra-a196348
  35. https://eu-football.info/_match.php?id=17066
  36. Pubblicazione Quadri Tecnici Biennio 2014/2015. (Hozzáférés: 2014. február 15.)
  37. La scheda di Massimo Bonini”, La Stampa, 2009. december 10.. [2012. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. október 17.) (italian nyelvű) 
  38. Soccer-San Marino hand national team job to Manzaroli”, Reuters, 2014. február 16. (Hozzáférés: 2020. szeptember 3.) 
  39. Manzaroli replaces Mazza as San Marino coach. uefa.com , 2014. február 15. (Hozzáférés: 2020. szeptember 3.)
  40. Selva, Andy. National Football Teams. (Hozzáférés: 2011. augusztus 12.)

További információk

[szerkesztés]