San Marinó-i labdarúgó-válogatott
![]() | |||||||||||||||
San Marinó-i labdarúgó-szövetség | |||||||||||||||
![]() | |||||||||||||||
San Marinó-i labdarúgó-szövetség címere | |||||||||||||||
Adatok | |||||||||||||||
Szövetség neve |
Federazione Sammarinese Giuoco Calcio | ||||||||||||||
Konföderáció | UEFA (Európa) | ||||||||||||||
Stadion | Olimpiai Stadion | ||||||||||||||
Szövetségi kapitány | ![]() | ||||||||||||||
Csapatkapitány | Andy Selva | ||||||||||||||
Legtöbb válogatottság | Andy Selva (73) | ||||||||||||||
Legtöbb válogatott gól | Andy Selva (8) | ||||||||||||||
FIFA-kód | SMR | ||||||||||||||
Ranglista helyezések | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Csapatmezek | |||||||||||||||
Első hivatalos mérkőzés | |||||||||||||||
Nem hivatalos 1986. augusztus 23., Serravalle, San Marino ![]() ![]() Hivatalos 1990. november 14., Serravalle, San Marino ![]() ![]() | |||||||||||||||
Legnagyobb győzelem | |||||||||||||||
2004. április 28., Serravalle, San Marino ![]() ![]() | |||||||||||||||
Legnagyobb vereség | |||||||||||||||
2006. szeptember 6., Serravalle, San Marino ![]() ![]() | |||||||||||||||
Az infobox utoljára frissítve: 2016. július 3. |
A San Marinó-i labdarúgó-válogatott (Olaszul: Nazionale di calcio di San Marino) San Marino nemzeti csapata, amelyet a San Marinó-i labdarúgó-szövetség irányít. 1931-ben alapították, 1988 óta kezdve FIFA-tag. Az UEFA második legkisebb tagállama. Még egyetlen világ -és Európa-bajnokságra sem sikerült kijutnia.
Első hivatalos meccsét Svájc válogatottja ellen játszotta az 1992-es Európa-bajnokság selejtezője során 1990-ben, ahol 4–0-ás vereséget szenvedett. A San Marinó-i válogatott korábban, 1986-ban játszott egy barátságos mérkőzést Kanada ellen, 1–0-ás vereséget szenvedve. Amióta hivatalosan UEFA és FIFA tag, minden Európa-bajnokság és világbajnokság selejtezőjén képviseltette magát, de nem nyert mérkőzést. Mindössze egy meccset nyertek meg, a Liechteinstein elleni barátságos összecsapásukat 1–0-ra 2004. április 28-án.
2014 novemberéig holtversenyben a FIFA-világranglista utolsó helyét foglalta el Bhután válogatottjával,[1] de az Észtország elleni, 2016-os Európa bajnoki selejtezőn elért 0–0-ás döntetlent követően előrébb lépett. Tizennégy év után a csapat megszerezte első idegenbeli gólját Litvánia ellen. Miután a rangsorolási rendszer megújult, visszaestek a ranglista utolsó helyére a Moldova elleni 1–0-ás vereséget követően.
San Marino csapatát gyakran tekintik a labdarúgás történetének legrosszabb válogatottaként, hiszen a 174 mérkőzéséből egyet nyert meg, 730 gólt kapott és mindössze 24 gólt szerzett, meccsenként átlagosan 4,20 gólt kapott.[2] A kritika azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy ugyan a gárda az UEFA tagállamok ellen játszik, ami vitathatatlanul a FIFA legerősebb szövetsége, de kevés esély adódik arra, hogy a világranglista végén szereplő válogatottakkal mérkőzzenek meg.
A válogatott története[szerkesztés]
Noha a San Marinó-i labdarúgó-szövetség 1931-ben alakult, csak 1986-ban alapított futballcsapatot, amikor egy barátságos meccset játszott Kanada olimpiai csapata ellen. San Marino 1988-ban csatlakozott az UEFA és a FIFA testületeihez, így lehetősége nyílt arra, hogy nagyobb volumenő megmérettetéseken vegyen részt.[3] A San Marinó-i válogatott játékosait ez előtt olaszoknak tekintették a nemzetközi versenyeken.[4]
San Marino első hivatalos mérkőzése a FIFA által szervezett 1992-es Európa-bajnokság selejtezőjén történt, a csapat Svájc ellen 4–0-ás vereségett szenvedett, és mind a nyolc selejtezőmérkőzést elveszítette. A gárda különösen idegenben küzdött, minden ilyen jellegű meccsén legaláb négy góllal maradt alul. Egyetlenegy gólt szereztek tizenegyesből a Románia elleni 3–1-es vereség alkalmával,[5] és 33-at kaptak.[6]
Első világbajnoki selejtezőjén való indulásakor San Marinót összesorsolták az angol, a holland, a norvég, a lengyel, és a török válogatottakkal. A nyitómeccsen 10–0-ás zakóba rohant bele a csapat Norvégia ellen. A visszavágó kevésbé sikeredett egy oldalúra, a norvégok mindössze két góllal győztek. A Törökország elleni 4–1-es vereség során a gárda megszerezte első világbajnoki selejtező gólját, majd ugyanezen ellenfél ellen első pontját, miután 0–0-ás döntetlennel zárult a második összecsapás. Az utolsó selejtezőmérkőzésen, Anglia ellen Davide Gualtieri megszerezte a világbajnoki selejtezők leggyorsabb gólját 8,3 másodperc alatt, de a csapat 7–1-es vereséget szenvedett.[7] San Marino pont nélkül fejezte be a sorozatot, tíz mérkőzésen 46 gólt kapott.[8]
Az 1996-os Európa-bajnoki selejtezősorozat hasonlóan zárult, mint az első számukra, ugyanis minden meccsen vesztettek. Finnország ellen ugyanakkor a selejtező első idegenbeli gólját szerezték, de 4–1-es vereséget szenvedtek.[9] A második góljuk Feröer-szigetek ellen született hazai pályán, de a mérkőzés 3–1-es vereséggel zárult számukra. A feröeri válogatott két San Marino elleni győzelmével szerzett csak pontokat a sorozatban. Toftirban aratott 3–0-ás győzelmük rekord a gárda történetében.[10]
Az 1998-as világbajnoki selejtező San Marinói mércével nézve is kiábrándító. A csapat minden meccsen legalább három gólt kapott, és egyet sem szerzett. Ez az egyetlen világbajnoki selejtező torna, ahol nem sikerült gólt szerezni.[11] A 2000-es Európa bajnokság selejtezője ismét minden mérkőzésen vereséget eredményezett. A legmérsékeltebb a Ciprus elleni 1–0 volt 1998. november 18-án.[12]
2001 áprilisában San Marino megszerezte első idegenbeli pontját, miután Rigában 1–1-es döntetlent ért el Lettországgal szemben.[13] A 2002. évi világbajnoki selejtezősorozatot újabb, minden meccsen bekapott minimum három góllal zárta, ezek közül kiemelkedik a Belgium elleni 10–1-es vereség. A 2004-es Európa-bajnokság selejtezőiben minden összecsapásukat elveszítették, és nem sikerült találatot jegyezniük. Lettország ellen 1–0-ra úgy kaptak ki, hogy az ellenfél az utolsó percekben szerzett gólt.[14]
2004. április 28-án San Marino megszerezte legelső győzelmét 70 meccset követően, miután 1–0-ra legyőzte Liechteinstein válogatottját Andy Selva ötödik percben szerzett találatával. Martin Andermatt Liechteinstein szövetségi kapitányaként debütált a mérkőzésen.[15] A 2006-os világbajnoki selejtezőkön a csapat eredményei hasonlóan alakultak az előző selejtőzökhöz viszonyítva. Litvánia és Belgium ellen mindössze egy góllal maradtak alul.[16]
A válogatott 2006. szeptember 6-án a 2008-as Európa-bajnokság selejtzői során 13–0-ra kapott ki Németország ellen.[17] A sorozatban 12 gólt szereztek és 57-et kaptak, bár az Írország, a Ciprus, és a Wales elleni hazai mérkőzésen mindössze egy góllal maradtak alul.[18]
A 2010-es világbajnokság selejtezőiben mind a tíz mérkőzés során kapituláltak, így nem kvalifikálták magukat a tornára. Összesen 47 gólt kaptak, ebből 10-et Lengyelország ellen, mely a gárda történetének legnagyobb győzelme.[19] Egy gólt szereztek a Szlovákia ellen elvesztett 3–1-es mérkőzés során.[20] A 2012-es Európa-bajnokság selejtezői hasonlóan alakult a csapat számára, első kilenc mérkőzésükön vereséget jegyeztek, és egyik meccsen sem szereztek gólt. Legjobb eredményük a finn válogatott elleni 1–0-ás vereség, a legrosszabb viszont a Hollandia elleni 11–0-ás eredmény, mely Hollandia történetének legeredményesebb mérkőzésévé vált, San Marino történetének pedig a legrosszabb arányú idegenbeli mérkőzésévé.[21] Ezt követően két mérsékeltebb vereség következett, otthon Svédország ellen egy 5–0-ás, majd Moldova idegenben egy 4–0-ás vereség.
2013. szeptember 10-én Alessandro Della Valle öt év után szerezte meg a válogatott első gólját, Lengyelország ellen egy szabadrúgást követően a kapust, Artur Boruct megelőzve fejjel talált a hálóba. Egy perccel később a lengyelek kiegyenlítettek, majd a találkozó 5–1-es győzelemmel zárult Lengyelország számára. Ez volt az első nemzetközileg jegyzett gól a válogatott történetében, miután Málta ellen 3–2-es vereséget szenvedett, illetve Liechteinstein ellen egy barátságos mérkőzés alkalmával 2–2-es döntetlent játszott.
2014. november 15-én San Marino 0–0-ás döntetlent játszott Észtország válogatottja ellen.[22] Tíz év után ez volt az első alkalom, hogy a csapat nem veszített mérkőzést, így véget vetett 61 mérkőzésen át tartó vereségsorozatának,[22] és megszerezte első pontjait egy Európa-bajnoki selejtező során.[22]
2016 októberében Mattia Stefanelli gólt szerzett a Norvégia elleni 4–1-es vereség alkalmával.[23]
2019. november 16-án Filippo Berardi szerzett gólt a Kazahsztán elleni 1–3-as kimenetelű vesztes meccsen a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőmérkőzésén, amely két év után San Marino első gólja volt (2017. szeptember 14. Azerbajdzsán ellen), és egyúttal hat év után a csapat első hazai találata (2013. szeptember 10-én Lengyelország ellen).[24]
2020. október 13-án a csapat újabb döntetlent könyvelhetett el, miután a Nemzetek Ligájában Liechteinstein ellen 0–0-ás döntetlent játszott.[25] Egy hónappal később történelmet írtak azzal, hogy Davide Simoncini kiállítását követően emberhátrányban gól nélküli meccset játszottak Gibraltár válogatottja ellen. A válogatott történetében ez volt az első torna, mely során egy naptári évben több pontot szereztek, és először maradtak veretlenek egymést követő hivatalos meccseken.
Stadion[szerkesztés]
San Marino válogatottja hazai mérkőzéseit az Olimpiai Stadionban játsza, mely a serravalle-i önkormányzat tulajdonában van. A stadion a San Marino Calcio labdarúgóklub otthona is.[26] Kapacitása 7000 fős.[27] A szurkolók kevesen vannak, az ellenfél szurkolóinak száma meghaladja San Marino válogatattjáét egy adott mérkőzésen. Az Írország elleni 2007-es mérkőzésen 3294 nézőből 2500-an írek voltak.[28][29]
San Marino két mérkőzést játszott hazai pályáján kívül. 1993-ban a Hollandia és az Anglia elleni világbajnoki selejtezőkön a Bolognában levő Renato Dall'Ara Stadionban, míg 2020-ban Liechteinstein elleni Nemzetek Ligája meccsen a Riminiben található Romeo Neri Stadionban mérkőztek meg.
Hírnév[szerkesztés]
San Marino az UEFA tagállamok közül a legkevesebb népességgel rendelkezett,[27] egészen a 2013. évi májusi gibraltári választásokig.[30] A válogatott még nem nyert egyetlen hivatalos mérkőzést sem. A 2004-es Liechteinstein elleni 1–0-ás siker továbbra is a csapat egyetlen győzelme.
A nemzeti csapat leginkább amatőr játékosokból áll. Kevesebb a profi játékos, a legtöbben másodállást töltenek be a labdarúgáson kívül. A Németország elleni 13–0-ás vereségük a legnagyobb arányú, további négy meccsen tíz gólt kaptak.
A FIFA-világranglistáján San Marino az egyik legalacsonyabb helyezést foglalja el. A világranglista 1992-es megjelenése óta a válogatott átlagos helyezése a 176.[31]
2001-ben Lettország menedzsere, Gary Johnson lemondott posztjáról, miután San Marino a világbajnoki selejtező döntetlent ért el csapatával szemben.[32] A 2007-es Íroszág elleni 1–2-es hazai vereségüket éles sajtó kritika illette az írek utolsó percben szerzett gólja miatt.[33]
San Marino európai tekintetben rekordot döntött azzal, hogy 2008 októbere és 2012 augusztusa között több, mint 20 mérkőzésen nem szerzett gólt.[34] 14 év után, 2015. szeptember 8-án a csapat megszerezte első idegenbeli gólját, miután Matteo Vitaioli a litvánok ellen betalált a kapuba a 2016-os Európa bajnokság selejtezősorozatában.[35][36]
Nemzetközi eredmények[szerkesztés]
Világbajnoki és Európa-bajnoki szereplés[szerkesztés]
Világbajnoki szereplés[szerkesztés]
Év | Eredmény | Hely | M | Gy | D* | V | Rg | Kg |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() |
Nem indult | |||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() |
Nem jutott be | |||||||
![]() | ||||||||
![]() ![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
Összesen | 0/21 |
Európa-bajnoki szereplés[szerkesztés]
Év | Eredmény | Hely | M | Gy | D* | V | Rg | Kg |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() |
Nem indult | |||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() |
Nem jutott be | |||||||
![]() | ||||||||
![]() ![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() ![]() | ||||||||
![]() ![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
Összesen | 0/16 |
A válogatott vezetőedzői[szerkesztés]
- Frissítve a
Gibraltár elleni 2020. november 14-i Nemzetek Ligája mérkőzés után.[37]
Játékoskeret[szerkesztés]
A válogatott kerete a 2020. november 11-i Litvánia elleni barátságos, és a 2020. november 14-i
Gibraltár elleni Nemzetek Ligája mérkőzésre.[38]
Az adatok a mérkőzés utáni állapotnak megfelelőek.[39]
A bő keret tagjai[szerkesztés]
A következő játékos tagjai voltak az elmúlt 12 hónap mérkőzéseire készülő keretnek.
Név | Születési dátum (Kor) | Vál. | Gól. | Jelenlegi klub | Bemutatkozó mérkőzés |
---|---|---|---|---|---|
Giovanni Bonini | 1986. szeptember 5. (34 éves) | 29 | 0 | ![]() | |
Giacomo Conti | 1999. július 21. (21 éves) | 1 | 0 | ![]() | |
Luca Tosi | 1992. november 4. (28 éves) | 19 | 0 | ![]() | |
Mattia Stefanelli | 1993. március 12. (27 éves) | 15 | 1 | ![]() |
Jelenlegi stáb[szerkesztés]
Vezetőedző[40] | Franco Varrella |
Technikai asszisztens | Stefano Ceci |
Fitnesz edző | Tomaso Mazzoli |
Kapusedző | Marcello Teodorani |
Csapatorvos | Pietro Bugli |
Fizioterapeuta | Loris Balzani |
Masszőr | Tiziano Giacobbi |
Hivatalos kísérő | Cesare Vitaioli |
Meccselemző | Lorenzo Vagnini |
Raktáros | Benito Ballato Marco Crescentini Mauro Montanari |
Sportszergyártók[szerkesztés]
Időszak | Mez szolgáltató |
---|---|
1990–1994 | ![]() |
1994–2010 | ![]() |
2011–2017 | ![]() |
2018– | ![]() |
Statisztikák[szerkesztés]
2006 januárjában a San Marinó-i labdarúgó-szövetség Massimo Boninit nevezte ki a válogatott valaha volt legnagyobb játékosának.[4] Bonini háromszoros olasz bajnok, nemzetközi szinten pedig megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, illetve a Világkupát.[4] AZ 1980-as évek elején az olasz U21-es válogatottban futballozott, 1981-től 1988-ig a Juventus játékosa volt, a szabályváltozások azonban megakadályozták abban, hogy megkapja az elismerést. Mire San Marino hivatalosan UEFA tagállam lett, Borini a harmincas éveiben járt, de így is 1990 és 1995 között 19 mérkőzésen képviselte San Marino válogatottját.[41]
Miután visszavonult a profi labdarúgástól, Bonini a válogatott menedzsere lett, Giorgio Leoni utódaként.[4] 1998-ig töltötte be a vezetőedzői tisztséget, a poszton Giampaolo Mazza váltotta. 2012-től kezdődően az összes európai válogatottat tekintve ő vált egy csapatot a leghosszabb ideig trénerező edzővé. A 2014-es világbajnoki selejtezől lezajlása után azonban lemondott tisztségéről, teret engedve az U21-es válogatott edzőjének, Pierangelo Manzarolinak.[42][43]
A legtöbb pályáralépés a válogatttban Andy Selva nevéhez fűződik, aki 74 alkalommal képviselte hazája csapatát. A legtöbb szerzett gól is -szám szerint nyolc- az ő nevéhez köthető.[44]
Davide Gualteri a világbajnoki selejtezők második leggyorsabb gólját szerezte Anglia ellen. A Bolognában zajló mérkőzésen a kezdőrúgást San Marino végezte el, majd egy jobb szélről induló beadást követően középről gól született, miután az angol válogatott hátvédje, Stuart Pearce megpróbálta visszapasszolni David Seaman kapusnak a labdát. Pearce átadása rövidnek bizonyult, Gualteri futott, hogy elérje a labdát, és 8,3 másodperc elteltével a hálóba gurította azt. Ez a találat a selejtezők történetében a leggyorsabb, a FIFA versenykiírásait tekintve pedig a második leggyorsabb. Ezt követően Anglia húsz perc után egyenlített, majd a végeredményt tekintve 7–1-re győzött.
Legtöbbször pályára lépő játékosok[szerkesztés]
2020. november 15. szerint:
# | Név | Időszak | Meccsek | Gólok |
---|---|---|---|---|
1 | Andy Selva | 1998–2016 | 74 | 8 |
2 | Damiano Vannucci | 1996–2012 | 68 | 0 |
3 | Alessandro Della Valle | 2002–2017 | 66 | 1 |
4 | Davide Simoncini | 2006– | 66 | 0 |
5 | Matteo Vitaioli | 2007– | 62 | 1 |
6 | Aldo Junior Simoncini | 2006- | 62 | 0 |
7 | Simone Bacciocchi | 1998–2013 | 60 | 0 |
8 | Fabio Vitaioli | 2005– | 55 | 0 |
9 | Mirko Palazzi | 2005– | 53 | 1 |
10 | Mirco Gennari | 1990–2003 | 48 | 0 |
Legtöbb gólt szerző játékosok[szerkesztés]
2020. november 15. szerint:
# | Név | Időszak | Gólok (meccsek) | Gólok meccsenként | Ellenfelek és dátumok |
---|---|---|---|---|---|
1 | Andy Selva | 1998–2016 | 8 (74) | 8/74 | ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
2 | Manuel Marani | 2003–2012 | 2 (32) | 2/32 | ![]() ![]() |
3 | Alessandro Della Valle | 2002–2017 | 1 (66) | 1/66 | ![]() |
Matteo Vitaioli | 2007– | 1 (62) | 1/62 | ![]() | |
Mirko Palazzi | 2005– | 1 (53) | 1/53 | ![]() | |
Nicola Albani | 2001–2011 | 1 (40) | 1/40 | ![]() | |
Danilo Rinaldi | 2008– | 1 (40) | 1/40 | ![]() | |
Nicola Bacciocchi | 1991–2000 | 1 (33) | 1/33 | ![]() | |
Bryan Gasperoni | 1994–2005 | 1 (28) | 1/28 | ![]() | |
Mauro Valentini | 1991–1999 | 1 (23) | 1/23 | ![]() | |
Pier Domenico Della Valle | 1991–2000 | 1 (21) | 1/21 | ![]() | |
Valdes Pasolini | 1990–1996 | 1 (18) | 1/18 | ![]() | |
Filippo Berardi | 2016– | 1 (18) | 1/18 | ![]() | |
Nicola Ciacci | 2003–2011 | 1 (16) | 1/16 | ![]() | |
Mattia Stefanelli | 2014– | 1 (15) | 1/15 | ![]() | |
Davide Gualtieri | 1993–1999 | 1 (9) | 1/9 | ![]() |
Források[szerkesztés]
- ↑ FIFA/Coca-Cola World Ranking. FIFA. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
- ↑ 9 Reasons Why San Marino Really Is the Worst Football Team of All Time. complex.com . Complex Media, 2014. október 9. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
- ↑ Il Calcio Sammarinese Si Organizza (italian nyelven). San Marino Football Federation. [2007. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
- ↑ a b c d Just rewards for modest man. UEFA. [2007. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
- ↑ Romania National Team 1990–1999. RSSSF. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
- ↑ European Championship 1992. RSSSF. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
- ↑ San Marino Hero Who Humiliated England. This Is London. [2009. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
- ↑ World Cup 1994 qualifications. RSSSF. [2011. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
- ↑ European Championship 1996. RSSSF. [2008. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
- ↑ Faroes prove fearsome foes. UEFA. [2007. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 23.)
- ↑ World Cup 1998 qualifications. RSSSF. [2010. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
- ↑ European Championship 2000. RSSSF. [2016. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
- ↑ Group 4: Latvia long for revenge. UEFA. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
- ↑ Own goal denies San Marino. UEFA. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
- ↑ Selva the saviour for San Marino. UEFA. [2016. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
- ↑ World Cup 2006 qualifications. RSSSF. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
- ↑ San Marino 0–13 Germany: Record breakers. ESPN. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.)
- ↑ European Championship 2008. RSSSF. (Hozzáférés: 2010. szeptember 6.)
- ↑ Big guns fire as Poland cut loose. FIFA. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
- ↑ World Cup 2010 qualifications. RSSSF. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
- ↑ San Marino on the end of record Netherlands win. UEFA. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
- ↑ a b c „San Marino 0–0 Estonia”, BBC Sports, 2014. november 15. (Hozzáférés ideje: 2014. november 15.)
- ↑ „Norway v San Marino”, BBC Sport (Hozzáférés ideje: 2020. október 14.) (en-GB nyelvű)
- ↑ San Marino score their first goal for two years – and their first home goal since 2013. givemesport.com , 2019. november 16.
- ↑ Minnows San Marino end 40-game losing streak (angol nyelven). JOE.co.uk . (Hozzáférés: 2020. október 14.)
- ↑ DigitalFC: Stadio Olimpico, home to San Marino, SS Cosmos, SS Folgore Falciano Calcio, AC Juvenes/Dogana, San Marino Calcio, SP La Fiorita, AC Libertas – Football Ground Map (angol nyelven). www.footballgroundmap.com . (Hozzáférés: 2018. szeptember 6.)
- ↑ a b Does Size Matter?. Football Supporters Federation. [2008. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.) (pdf)
- ↑ Ireland stumble past San Marino. Irish Times. (Hozzáférés: 2007. október 14.)
- ↑ „San Marino 1–2 Rep of Ireland”, BBC, 2007. február 7. (Hozzáférés ideje: 2007. október 14.)
- ↑ „Gibraltar given full UEFA membership at London Congress”, BBC Sport, 2013. május 24. (Hozzáférés ideje: 2013. május 24.)
- ↑ FIFA Rankings – San Marino. FIFA. (Hozzáférés: 2007. október 10.)
- ↑ Various. Power, Corruption and Pies Volume 2. WSC Books, 149. o. (2006). ISBN 978-0-9540134-8-6
- ↑ „Irish media heap scorn on meagre win in San Marino”, Reuters, 2007. február 8. (Hozzáférés ideje: 2007. szeptember 22.)
- ↑ Did You Know... San Marino Are World Record Breakers. soccerlists.wordpress.com. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
- ↑ Euro 2016 qualifying: San Marino score first away goal in 14 years. British Broadcasting Company, 2015. szeptember 9. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
- ↑ Latest San Marino Results, Fixtures & Betting Odds | Soccer Base. www.soccerbase.com . (Hozzáférés: 2018. szeptember 6.)
- ↑ European Football
- ↑ https://www.sanmarinortv.sm/sport/calcio-sammarinese-c15/i-convocati-di-varrella-in-vista-di-lettonia-e-gibilterra-a196348
- ↑ https://eu-football.info/_match.php?id=17066
- ↑ Pubblicazione Quadri Tecnici Biennio 2014/2015. (Hozzáférés: 2014. február 15.)
- ↑ „La scheda di Massimo Bonini”, La Stampa, 2009. december 10.. [2012. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. október 17.) (Italian nyelvű)
- ↑ „Soccer-San Marino hand national team job to Manzaroli”, Reuters, 2014. február 16. (Hozzáférés ideje: 2020. szeptember 3.)
- ↑ Manzaroli replaces Mazza as San Marino coach. uefa.com , 2014. február 15. (Hozzáférés: 2020. szeptember 3.)
- ↑ Selva, Andy. National Football Teams. (Hozzáférés: 2011. augusztus 12.)
További információk[szerkesztés]
- A San Marinó-i labdarúgó-szövetség hivatalos honlapja (olasz nyelven). Federazione Sammarinese Giuoco Calcio
- San Marino a FIFA honlapján. FIFA
- San Marino az UEFA honlapján. UEFA
- San Marino eredményei az RSSSF honlapján. RSSSF. (Hozzáférés: 2017. március 4.)
- San Marino - válogatottsági rekordok az RSSSF honlapján. RSSSF. (Hozzáférés: 2017. március 4.)