Blackpool FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Blackpool FC
Csapatadatok
Teljes csapatnév Blackpool Football Club
Becenév
The Seasiders (Tengerpartiak),
The Tangerines (Mandarinok),
The 'Pool
Székhely Blackpool, Anglia
Alapítva 1887. július 26.
Stadion Bloomfield Road
Vezetőedző Anglia Gary Bowyer
Elnök Anglia Karl Oyston
Bajnokság Football League Two
Statisztika
Legtöbb mérkőzés Jimmy Armfield (569 megjelenés)
Legtöbb gól Jimmy Hampson (252 gól)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
Blackpool FC honlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Blackpool FC témájú médiaállományokat.

A Blackpool Football Club egy 1887-ben alapított angol futballcsapat Blackpoolban, Lancashire-ben. 1900-ban csatlakoztak a Labdarúgó Ligához, jelenleg a negyedosztályban, azaz a Football League Two-ben szerepelnek.

1899 óta a Bloomfield Road a klub otthona, beceneveik a 'Pool, a Tengerpartiak és a Mandarinok, utóbbi természetesen a mezszínük miatt. Legnagyobb riválisuk a Preston North End, a két csapat közötti rangadókat West Lancashire derby-nek hívják.

A Blackpool máig legnagyobb sikere az 1953-as FA Kupa-győzelem. A döntőben a Bolton Wanderers már 3-1-re is vezetett, de a végeredmény 4–3 lett a Mandarinok javára. Ezt gyakran nevezik Matthews-döntőnek is Stanley Matthews miatt.

A második világháború után a csapat hatszor léphetett fel a Wembley Stadionban és többször is közel került a bajnoki cím elhódításához. Az 1953-as Anglia-Magyarország meccsen négy 'Pool-játékos szerepelt a Háromoroszlános csapatban. Ezt a találkozót azonban a legtöbb angol szeretné elfelejteni, hiszen ekkor szakadt meg a szigetországiak 1901 óta tartó hazai veretlensége.

Az 1982–83-as volt a gárda legrosszabb szezonja, akkor ugyanis hátulról a negyedikek lettek a negyedosztályban, tehát majdnem kiestek a Labdarúgó Ligából. Azelőtt 12 évvel még az élvonalban futballoztak.

Klubtörténet[szerkesztés]

A Blackpool FC mai formájában 1887. július 26-a óta létezik, akkor ugyanis egyesültek a St. John's Football Clubbal. Már történetük első évében elhódítottak két trófeát, a Fylde Kupát és a Lancashire Junior Kupát. 1888-ban alapító tagjai lettek a Lancashire Ligának, az első kiírásban ötödikek lettek a 13 résztvevő közül. A következő három évben másodikak lettek, kétszer a Bury és egyszer a Liverpool mögött. Utána viszont bajnoki címet ünnepelhettek.

A csapat otthona ebben az időben a Raikes Hall Gardnes, egy szabadtéri szórakoztató komplexum része volt. Itt futballpálya mellett többek között egy színház és egy csónakázótó is volt. Ez azt is jelentette, hogy átlagosan körülbelül 2000-en látták a meccseiket, így anyagilag sikeresek voltak.

Az 1893/94-es szezon sikertelensége után a 'Pool vezetői úgy döntöttek, kilépnek a regionális futball világából. 1896-ban pályáztak a Labdarúgó Ligába való felvételükért. Sikerrel jártak és bekerültek a 16 csapatos másodosztályba. Első meccsüket 1896. szeptember 5-én játszották a ligában, kb. 1500 szurkoló látta, ahogy 3-1-es vereséget szenvedtek a Lincoln Citytől.

Három szezon után kiestek a Secon Divisionból, ami akkor a liga legalacsonyabb osztálya volt, az 1900-as év azonban sikert hozott a számukra, harmadikok lettek a Lancashire Ligában, így visszakerültek a ligába. Az ezt követő 10 szezonban képtelenek voltak a 12-nél jobb helyen végezni. Az 1910/11-es idényben hetedikek lettek, ebben talán Joe Clennellnek volt a legnagyobb érdeme, aki 18 gólt szerzett.

Az első világháború kitörése után szüneteltek a hivatalos bajnokságok és minden csapat valamelyik regionális ligában bizonyíthatta tudását. Az 1919/20-as évadra tért vissza minden a rendes kerékvágásba, legalábbis a labdarúgásban. Ekkor nevezték ki a Blackpool első igazi menedzserét, Bill Normant. Irányítása alatt kétszer egymás után negyedik lett a klub, 1922-ben azonban csak a 19. helyet szerezték meg, majd rögtön utána ötödikek lettek. Ekkoriban igazolták le Harry Bedfordot a Nottingham Foresttől, aki angol gólkirály lett 32 találattal.

Az 1924/25-ös szezon már nem volt ilyen sikeres, a csapat a 17. helyet szerezte meg, de ekkor történetük során először eljutottak az FA Kupa negyedik köréig, ahonnan a Blackburn Rovers ejtette ki őket. 1929-ben Harry Evans lett z új menedzser, aki első szezonjában a nyolcadik vezette csapatát. Ebben a szezonban Jimmy Hampson 40 gólt szerzett. Ezt követően a Mandarinok megnyerték a másodosztályt, három ponttal a Chelsea előtt. A nagy menetelés során 98 gólt lőttek, melyből Hampson 45-öt magára vállalt.

A Blackpool három szezont töltött az élvonalban, kétszer lettek alulról a harmadikok, majd utolsóként kiestek. A kiesés arra sarkallta a vezetőket, hogy nevezzenek ki egy tapasztalt mester, ekkor esett a választás Sandy McFarlane-re. Két idény erejéig maradt, melyek alatt egyszer tizenegyedik, egyszer pedig negyedik lett a gárda. 1935 augusztusában Joe Smith ült le a kispadra és 23 évig föl sem állt onnan.

Az 1936/37-es szezonban másodikok lettek a Tengerpartiak és visszajutottak a First Divisionba. Két szezont töltöttek el itt, majd kitört a második világháború. A hivatalos bajnokságok félbeszakadásakor a Blackpool a tabella élén állt. Egyik csatáruk, Stan Mortensen - aki a háborúban is szolgálatot teljesített - 1946-tól kezdve kilenc szezonon keresztül végig a csapat gólkirálya volt. 1947-ben Stanley Matthews is a Bloomfield Roadra érkezett és ezután főleg ő volt Mortensen góljainak előkészítője. Az 1950-es évek volt a klub történetének legjobb időszaka.

Mortensen kilenc remek szezonja alatt a csapat háromszor jutott be az FA Kupa döntőjébe. 1948-ban a Manchester Unitedtől, 1951-ben pedig a Newcastle Unitedtől kaptak ki. Harmadik lehetőségükkel azonban már élni tudtak és 1953-ban legyőzték a Bolton Wandererst.

Az 1955/56-os szezonban érték el történetük legjobb bajnoki helyezését, amikor másodikok lettek a Manchester United mögött. 1958 májusában Smith távozott, helyére egy korábbi 'Pool-játékos, Ron Suart érkezett. Az 1960/61-es idényben került bevezetésre a Ligakupa, melyből a Tengerpartiak már a második körben kiestek. A bajnokságban sem alakultak a tervek szerint a dolgok, de végül sikerült bent maradniuk, ez egyetlen ponton múlott.

A továbbiakban vagy a tabella közepén vagy az alsó felében helyezkedtek el, végül az 1966/67-es szezonban ki is estek. Suart elhagyta a klubot és Stan Mortnesen került a helyére. Az egykori sztárcsatár a harmadik helyre vezette a 'Poolt. Az utolsó, Huddersfield Town elleni meccsnek úgy vágtak neki, hogy minden bizonnyal feljutnak ha nyernek. 3-1 arányban diadalmaskodtak, de az ünneplés hamar véget ért, amikor kiderült, hogy a QPR az utolsó pillanatban győztes gólt szerzett az Aston Villa ellen, így ők kerültek fel a legjobbak közé.

Az 1968/69-es idény után a vezetőség meglepetésre úgy döntött, hogy kirúgja Mortensent, a népszerű edző eltávolítása haragot váltott ki a szurkolókból. Lee Shannon érkezett a Mandarinokhoz, aki játékos karrierje nagy részét az egyik riválisnál, a Burnley-nél töltötte. Vele rögtön feljutást ért el a csapat, mivel második helyen végeztek a Huddersfield mögött. A feljutást eldöntő meccsen 3-0-ra verték legnagyobb riválisukat, a Preston North Endet, amely ráadásul így ki is esett.

Nem sokáig élvezhették azonban az élvonalbeli futballt, hiszen rögtön kiestek. Hat éven keresztül folyamatosan az első tízben voltak a másodosztályban, 1978-ban viszont kiestek a harmadosztályba, történetük során először. 1980-ban Alan Ball vette át a csapat irányítását, de hamarosan távozott, hiszen újabb kiesés következett, ezúttal a negyedosztályba.

Az 1982/83-as szezonban az is kilátásba került, hogy a Mandarinok elvesztik ligatagságukat, végül a 21. helyen végeztek, ami elég volt a bent maradáshoz. Két évvel később másodikok lettek a Chesterfield mögött, így visszakerültek a harmadosztályba.

1989-ben Jimmy Mullen ült le a kispadra a Bloomfield Roadon, de hamar lemondott, mivel a csapat ismét kiesett és visszakerült a Division Fourba. Bill Ayre irányítása alatt ötödikek lettek, így indulhattak a rájátszásban. Az elődöntőben legyőzték a Scunthorpe Unitedet, de a fináléban a Torquay United jobbnak bizonyult.

A csapat otthona, a Bloomfield Road.

Az 1991/92-es szezon után ismét a rájátszásban voltak a Tengerpartiak, a döntőben a Scunthorpe volt az ellenfél. Nem bírtak egymással a csapatok, így büntetőrúgásokra került sor, melyben végül a Blackpool győzött, így feljutott a harmadik vonalba. Első néhány szezonjukban szenvedtek, így 1994-ben Ayre-nek mennie kellett, hogy átadja a helyét Sam Allardyce-nak.

Allardyce megszilárdította a klub helyzetét a harmadosztályban, 1995-ben pedig bejuttatta őket a rájátszásba. Az elődöntőben előbb 2-0-ra megverték a Bradford Cityt, majd 3-0-s vereséget szenvedtek a visszavágón. Nem sokkal később Allardyce-t kirúgták. Ezután romlani kezdett a forma és az 1990/00-es idényben kiestek. A következő szezonban visszajutottak rájátszással.

2007-ben bejutottak az FA Kupa negyedik fordulójába az Aldershot Town legyőzésével. Ezt követően 3-2-es vereséget szenvedtek a Norwich Citytől, így elszalasztották a lehetőséget, hogy a Chelsea ellen játsszanak a következő körben.

A 2006/07-es szezon rájátszásának döntőjében 2-0-ra verték a Yeowil Townt, így feljutottak a másodosztályba. A kiesés ellen harcoltak, de a szezon utolsó napján, a Watford ellen bebiztosították bent maradásukat és 19-ek lettek.

A Blackpool a 2009/10-es szezonban óriási meglepetésre (de persze hatalmas hajrával) a hatodik, egyben utolsó rájátszást érő helyet szerezte meg, ezzel lehetőségünk nyílt a narancsmezeseknek arra, hogy hosszú idő után újra a legmagasabb osztályban szerepelhessenek. A playoffban a kétszeres BEK győztes Nottingham Forest-tel találkoztak. A Blackpool FC otthon 2-1-re majd idegenben 4-3-ra verte a Forestet, és ezzel bekerültek a rájátszás döntőjébe. A Wembley-ben 82 000 néző előtt egy rendkívül izgalmas meccsen 3-2-re verték a Cardiff Cityt, amely a mérkőzésen két kapufát is rúgott, ám ez sem volt elég ahhoz, hogy megakadályozzák Ian Holloway-ékat attól, hogy 1971 után először szerepelhessenek a legfelsőbb osztályban.

Mezek[szerkesztés]

A Blackpool meze az 1923/24-es szezonban lett narancssárga egy Albert Hargreaves nevű menedzser ajánlására, aki egy Belgium-Hollandia meccset vezetett és nagyon megtetszett neki a hollandok meze. Az 1890-es években a csapat meze kék-fehér csíkos volt, azután előfordultak különböző összeállítások pirosból és fehérből, az első világháború után pedig fehér mezük volt.

Játékosok[szerkesztés]

Jelenlegi keret[szerkesztés]

2017. március 23. szerint

# Poszt Név
1 ENG K Sam Slocombe
2 ENG V Kelvin Mellor
3 ENG V Andy Taylor (Csapatkapitány)
4 SCO KP Jim McAlister
5 SCO V Clark Robertson
6 ENG V Will Aimson
7 ENG CS Kyle Vassell
8 WAL KP Brad Potts
9 ENG CS Mark Cullen
11 NZL K Henry Cameron (kölcsönben a Wigan Athletictől)
12 ENG KP Jordan Flores (kölcsönben a Wigan Athletictől)
15 SCO V Tom Aldred
16 IRE V Eddie Nolan
18 ENG CS Danny Philliskirk
# Poszt Név
19 JAM CS Jamille Matt
21 NGR KP Bright Osayi-Samuel
23 ENG KP Colin Daniel
25 ENG KP Myles Boney
27 ENG K Dean Lyness
28 ENG KP Jack Payne
29 ENG CS Sanmi Odelusi (kölcsönben a Wigan Athletictől)
30 ENG CS Nathan Delfouneso
31 CIV Armand Gnanduillet
32 IRE CS Rowan Roache
33 ENG V Christian N'Guessan
34 USA KP Sebastien Des Pres
35 GUY KP Neil Danns (kölcsönben a Burytől)
36 POR CS Raul Correia
37 SCO KP Ian Black |}

Kölcsönben[szerkesztés]

# Poszt Név
13 ENG K Mark Halstead (a Ketteringnél)
18 JAM CS Jason Euell (a Doncaster Roversnél)
# Poszt Név
22 ENG V Ashley Eastham (a Cheltenham Townnál)
25 ENG CS Louis Almond (a Barrownál)

A leghűségesebbek[szerkesztés]

Nyolc játékos, akik teljes profi karrierjüket a Blackpoolban töltötték:

Név Évek Meccsek Gólok
Harry Stirzaker 1894–1903 (9) 154 13
Bob Birkett 1896–1907 (11) 215 44
Bert Tulloch 1914–1924 (10) 178 0
Harry Johnston 1934–1955 (21) 398 11
Hugh Kelly 1943–1960 (17) 428 8
Jimmy Armfield 1954–1971 (17) 569 6
Glyn James 1960–1975 (15) 399 22
Mike Davies 1984–1995 (11) 310 16

Sikerlista[szerkesztés]

Bajnoki sikerek[szerkesztés]

  • A másodosztály bajnoka (2):
    • 1929–30
  • A Chamionship rájátszásának győztese:
    • 2009-10

Kupasikerek[szerkesztés]