Coventry City FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Coventry City
Coventry City FC.png
Csapatadatok
Teljes csapatnév Coventry City Football Club
Becenév Égszínkékek (Sky Blues)
Székhely Coventry, Anglia
Alapítva 1883. augusztus 13.
Klubszínek          
Stadion Ricoh Arena
Vezetőedző Anglia Tony Mowbray
Elnök Anglia Tim Fisher
Bajnokság League One
Nemzeti sikerek
Angol Kupagyőztes 1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés Steve Ogrizovic (601)
Legtöbb gól Clarrie Bourton (181)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli

A Coventry City Football Club egy labdarúgócsapat Coventryben, Angliában. 1992-ben alapító tagjai voltak a Premier League-nek.

A csapat jelenleg a League One-ban, azaz az angol harmadosztályban szerepel. Eddigi egyetlen nagy trófeájukat 1987-ben nyerték, amikor az FA Kupa döntőjében 3-2-re verték a Tottenham Hotspurt. A Ligakupában kétszer (1981, 1989) az elődöntőig jutottak.

1899-től 2005-ig a Coventry City a Highfield Road stadionban játszotta hazai meccseit. Az 1980-as években ez lett az első angol stadion, melyben kizárólag ülőhelyek voltak. A következő évtizedben a vezetőség úgy döntött, nagyobb stadionra van szükség, a Ricoh Arena 2005 augusztusában készült el.

Klubtörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapatot 1883-ban egy bicikligyár dolgozói alapították, és munkahelyük után Singersnek nevezték el. Tíz évvel később a gárda profivá vált, miután az 1891/92-es szezonban a Birmingham Kupát, a Wednesbury Kupát és a Walsall Kupát is megnyerték. A triplázás tiszteletére egy helyi dohánygyáros, David Cooke (aki később elnöke is lett a csapatnak) kiadta a "Three Cups Tobacco-t", azaz a "Három Kupa Cigarettát". 1898-ban a klubot átnevezték Coventry Cityre, majd röviddel ezután a Highfield Roadra költöztek, melyet 106 évig nevezhettek otthonuknak.

A City beceneve eredetileg Bantams, azaz Baromfiak volt, ugyanúgy, mint a Bradford Citynek. Ezt egy helyi újság ragasztotta rájuk 1908-ban, addig azon kevés csapat közé tartoztak, melyeknek nem volt becenevük. Egészen 1962-ig nevezték Baromfiaknak a gárdát, amikor Jimmy Hill átkeresztelte őket Égszínkékekre.

Út a csúcsra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború után a Coventry bekerült a másodosztályba. Első szezonjuk végén az utolsó előtti helyen álltak és már csak két Bury elleni meccsük volt hátra. Előbb 2-2-es döntetlent játszottak, majd 2-1-re nyertek, így a Lincoln City esett ki. Három évvel később, 1923-ban azonban az Angol Labdarúgó-szövetség (F.A.) vizsgálatot indított és arra jutott, hogy a Coventry és a Bury megegyezett egymással a meccsek végeredményéről. Ekkor a City elnökét, Cooke-ot és még tíz vezetőt életük végéig eltiltották a futballtól.

Ugyanebben a szezonban a csapat tizenegy meccsen (997 percen át) nem tudott gólt szerezni, ami máig negatív rekord Angliában. 1934 áprilisában újabb rekordot állítottak be, de erre már büszkébbek lehetnek, 9-0-ra verték a Bristol Cityt, ami máig klubrekordnak számít. A találkozón Clarrie Bourton öt gólt szerzett, aki egy szezonban szerzett 50 góljával csúcstartó a csapatnál.

1962-ben a Coventry teljesen világoskék mezre és rövidnadrágra váltott, ezzel az övék lett az első csapat, mely ugyanolyan színű felsőben és sortban futballozott. Ezzel a váltással a csapat pályán mutatott teljesítménye elkezdett felfelé ívelni. Az 1966/67-es szezonban bajnokként zárták a másodosztályt. Ez alatt az idő alatt az átlag nézőszám folyamatosan emelkedett, 1967. április 29-én egy Wolverhampton elleni meccsen 51 455 szurkoló zsúfolódott össze a Highfield Roadon, ami máig érvényes klubrekord.

Csúcson maradás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Citynek sikerült bent maradnia első szezonjában az élvonalban és utána is hosszú ideig folyamatosan ellent mondtak a fogadóirodáknak, akik szinte mindig kiesőesélyesként számoltak velük.

A CCFC 1970-ben szerezte története egyik leghíresebb gólját egy Everton elleni hazai meccsen. A Coventry szabadrúgáshoz jutott az ellenfél tizenhatosának sarkán, Willie Carr a két lába közé fogta a labdát, majd felugorva a mögötte álló Emie Hunthoz juttatta azt, aki kapásból az Everton-sorfal fölött a kapu felső sarkába lőtt. A gólt ugyan megadták, de később az F.A. megtiltotta a technika használatát.

A csapat az 1970/71-es idényben Noel Cantwell menedzser irányítása alatt máig egyetlen alkalommal szerepelhetett az európai porondon, a Vásárvárosok kupája keretében. A bolgár Trakia Plovdivot összesítésben 6-1-re legyőzték, majd a Bayern Münchennel kerültek össze. Az első meccsen nagy meglepetésre még 2-1-re győzni tudtak, de végül a bajorok jutottak tovább 7-3-as összesítéssel.

1975-ben a klub korábbi híres menedzsere, Jimmy Hill lett az elnök, aki átépíttette a Highfield Roadot az első olyan stadionná alakítva, melyben csak ülőhelyek voltak. Hill jelmondata, mely szerint "Nem lehetsz huligán, ha ülsz", egy Leeds United elleni Ligakupa-meccsen megdőlt, amikor a leedsi szurkolók a helyükről kitépett székekkel kezdtek dobálózni. Szintén a Highfielden vezettek be először elektromos eredményjelző táblát, mely az ország összes meccsének eredményeit mutatta. 1980-ban a gárda bejutott a Ligakupa elődöntőjébe, ahol kis különbséggel, de vereséget szenvedtek a West Ham United ellen. Az 1983/84-es szezonban a Coventry hazai pályán 4-0-ra kiütötte azt a Liverpoolt, mely akkoriban vitathatatlanul a világ legjobb csapata volt.

FA Kupa-siker és az azt követő néhány év[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1987-ben az Égszínkékek megnyerték máig legnagyobb trófeájukat, az FA Kupát, a döntőben a remek játékosokat foglalkoztató Tottenham Hotspurt verték 3-2-re. Sokak szerint ez volt az egyik legjobb FA Kupa-döntő, ami a szép, a sportszerű játékot és az izgalmakat illeti. A diadal ellenére a csapat nem indulhatott a KEK-ben, mivel a Heysel-tragédia miatt az angol csapatokat kitiltották az európai kupasorozatokból.

Ugyanebben az évben a Coventry ificsapata is megnyerte a fiatalok számára kiírt FA kupát. Ilyen duplázást a Cityn kívül csak az Arsenal, a Liverpool és az Everton tudott elérni.

A korszak legfontosabb játékosai Steve Ogrizovic, Brian Kilcline, Dave Bennett, Lloyd McGrath, Cyrille Regis és Keith Houchen voltak.

Az 1988/89-es idényben a klub hetedik helyen végzett a bajnokságban, ami a második legjobb eredményük. Többek között olyan, sokkal jobb anyagi helyzetben lévő csapatokat előztek meg, mint a Manchester United vagy a Tottenham Hotspur. Az FA Kupában azonban nagyon gyengén teljesítettek és már a harmadik fordulóban kiestek a Sutton United ellen. Ez volt az utolsó eset, hogy egy ligán kívüli csapat kiejtett egy élvonalbelit. Egy évvel később a gárda ismét bejutott a Ligakupa elődöntőjébe, de ott ismét kikaptak, ezúttal a későbbi győztes Nottingham Forest ellen.

Az 1990/91-es szezonban visszatértek a Coventry gondjai a bajnokságban és a vezetőség megvált John Sillett menedzsertől. Helyére a korábbi Rangers-játékos, a 32 éves Terry Butcher érkezett. Ő azonban alig egy évig maradt a kispadon, a szezon hátralévő részében Don Howe irányította a csapatot. Végül Bobby Gould érkezett, aki 1988-ban a Wimbledonnal kiejtette a Liverpoolt az FA Kupából.

Élet a Premiershipben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1991/92-es évadban a City nagy nehezen megőrizte élvonalbeli tagságát, így a következő szezonban alapító tagja lett a Premier League-nek. A csapat azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a legjobb tíz között végez, optimizmusuk oka főként egy remek képességű csatár, Micky Quinn érkezése volt. A támadó igazolta hírnevét és 17 gólt szerzett, de a csapat a téli időszakban rossz sorozatot produkált, egymás után öt meccsen képtelenek voltak betalálni, így a 15. helyre zuhantak.

Az 1993/94-es idényt nagyszerűen kezdte a gárda, Quinn klasszikus mesterhármasával 3-0-ra verték az Arsenalt, de nem tudtak építeni a sikerre. Gould szezon közben lemondott, helyére Phil Neal érkezett, akivel a 11. helyen zártak.

1995 februárjában a Coventry-t meglegyintette a kiesés szele, ez volt az első ilyen alkalom a Premier League megalakítása óta. Nealt kirúgták, helyette Ron Atkinson került, aki korábban a West Bromwich Albionnal, a Manchester Uniteddel és az Aston Villával szép sikereket ért el menedzserként. Vele a csapat képes volt megőrizni élvonalbeli tagságát.

Az 1996/97-es szezonban szinte biztosnak látszott a csapat kiesése, de az utolsó fordulóban legyőzték a Tottenham Hotspurt, a Middlesbrough és a Sunderland pedig képtelen volt nyerni, így bent maradtak.

Ezután néhány szezon erejéig még bent tudtak maradni a tabella második felében elért helyezéseikkel, de 2001. május 5-én elpártolt tőlük a szerencse. A sorsdöntő meccsen ironikus módon éppen a rivális Aston Villától kaptak ki 3-2-re.

Élet a Premiershipen kívül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001/02-es szezonból még csak öt forduló telt el, amikor a vezetőség megvált Gordon Strachan menedzsertől. Helyére a csapat veterán játékosa, Roland Nilsson került, de az évad végén őt is kirúgták, mivel a City bajnokesélyesként a rájátszásra sem kvalifikálta magát. Nilssont Gary McAllister váltotta.

A McAllister irányította csapatnak jó esélyei voltak a rájátszásba jutásra a 2002/03-as szezon közepén, de a 2003-as év kezdete után mindössze egy meccset tudtak megnyerni és a 20. helyen végeztek. A 2003/04-es idény már jobban sikerült a Coventrynek, de McAllister távozott, hogy súlyos beteg feleségét ápolhassa. Eric Black lett az Égszínkékek következő mestere, aki elért pár szép eredményt a gárdával, de a szezon végén mégis leváltották, Peter Reid ült le a kispadra.

2005 telén a csapatot a kiesés fenyegette, ezért Reidnek mennie kellett, utódja, Micky Adams bent tartotta a Coventryt. A gárda a szezon végén kiköltözött a Highfield Roadról és átköltözött a Ricoh Arenába A 2005/06-os szezont a 8. helyen zárták.

Cél: a Premiershipbe jutás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2005/06-os szezon óta a szurkolók komolyan zúgolódtak, amiért egyáltalán nem javult a klub helyzete. A nyomás hatására a vezetőség több pénzt bocsátott Adams rendelkezésére, aki így 11 új játékost igazolhatott a következő idény előtt.

A szezon során sikerült legyőzniük a Ligakupában a Manchester Uniteded, de a bajnokságban csak a 19. helyig jutottak. 2007 decemberében a SISU csoport felvásárolta a csapatot, de a pályán nyújtott teljesítmény nem javult. A 2007/08-as szezonban csak az utolsó fordulóban menekültek meg a kieséstől annak köszönhetően, hogy a Leicester City nem tudta legyőzni a Stoke Cityt.

Mezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Coventry City neve mára összeforrott az égszínkék mezzel, de nem volt ez mindig így. Az 1880-as és 1890-es években fekete-piros szerelést viseltek a klub játékosai. Először 1898-ban került használatba az égszínkék mez és egészen 1922-ig nem változott a dizájn. A szín 1962-ben tért vissza Jimmy Hillnek köszönhetően. Alapításának 125. évfordulójára kék-fehér csíkos mezt terveztetett magának a csapat.

Szurkolók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábbi Játékosok Szövetsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007 februárjában a klub történelmével foglalkozó szakember, Jim Brown, néhány önkéntes és egy korábbi játékos, Kirk Stephens megalapították a Korábbi Játékosok Szövetségét (Former Players Association). A szervezet elsődleges célja, hogy összehozza a Coventryben megfordult játékosokat, akik így felidézhetik a régi emlékeket. Eddig 50 korábbi sztár jelent meg a Szövetség gyűlésein.

Égszínkék Sam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Égszínkék Sam, azaz Sky Blue Sam a csapat kabalája, aki főként akrobatikus mutatványairól híres. Gyakran látni őt cigánykerekezni vagy hátraszaltózni.

Stadionok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

106 éven keresztül a Highfield Road volt az Égszinkékek szentélye
2005 óta a csapat otthona a Ricoh Arena
A Ricoh Arena belülről

Eddigi Stadionok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

106 év a Highfield Roadon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Coventry City 1899-ben költözött be a Highfield Roadra, bár a csapat csak 1937-ben vásárolta meg a területet, ahol a stadion állt. A rekord nézőszám 51 452 volt, ezt 1967. április 29-én jegyezték fel, amikor itt dőlt el, hogy ki lesz a másodosztály bajnoka. Az ellenfél a Wolverhampton Wanderers volt. A stadionnak érdekes történelme van. 1940-ben lebombázták a Luftwaffe gépei, 1968-ban pedig leégett a fő lelátó, melyet négy hónap alatt újjáépítettek. 1981-ben a Highfield Road lett az első angol stadion, melyben csak ülőhelyek voltak. Az átépítés után a befogadóképesség kb. 21 000 főre csökkent. Az utolsó munkálatokat az 1990-es évek közepén végezték rajta, ekkor tették teljesen zárttá a sarkokat. Az utolsó meccset 2005. április 30-án játszotta itt a Coventry a Derby County ellen.

A Ricoh Arena[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat a 2005/06-os szezonban költözött be a 32 609 néző befogadására alkalmas Ricoh Arenába. A vezetőség 1998-ban döntött egy új stadion építése mellett, körülbelül 3 mérföldre északra Coventry központjától. A kezdeti tervek szerint ez egy világszínvonalú, mozgatható tetővel felszerelt 45 000 férőhelyes létesítmény lett volna és már a 2001/02-es szezonra elkészült volna. A csapat kiesése a élvonalból és a pénzügyi gondok azonban komolyan megváltoztatták a terveket.

A munkálatok csúsztak, így a 2005/06-os szezonban a csapatnak semleges pályán kellett játszania első három hazai meccsét. Először 2005. augusztus 20-án játszhatott a City a Ricoh Arenában, az ellenfél a Queens Park Rangers volt. A hazaiak 3-0-ra nyertek, a stadion történetének első gólját Claus Bech Jørgensen szerezte a meccs 11. percében.

Játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009. január 30. szerint

Játékoskeret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2015-től [1]

# Poszt Név
1 Anglia K Lee Burge
33 Anglia K Reice Charles-Cook
43 Anglia K Jake Richards
Wales V Sam Ricketts
Anglia V Chris Stokes
Anglia V Bryn Morris
Franciaország V Romain Vincelot
2 Anglia V Jordan Willis
5 Benin V Réda Johnson
18 Anglia V Aaron Phillips
21 Anglia V Aaron Martin
26 Anglia V Ryan Haynes
35 Anglia V Dion Kelly-Evans
# Poszt Név
Portugália KP Rúben Lameiras
Skócia KP Jim O'Brien
Skócia KP Danny Swanson
6 Anglia KP Conor Thomas
7 Skócia KP John Fleck
27 Anglia KP Jack Finch
28 Anglia KP Ivor Lawton
38 Anglia KP Kyle Spence
39 Anglia KP Devon Kelly-Evans
Anglia CS Adam Armstrong
20 Anglia CS Marcus Tudgay
36 Anglia CS James Maddison
37 Wales CS George Thomas

Eredmények, díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klubsikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Győztes: 1987

Bajnok: 1966/67

Bajnok: 1963/64

  • Harmadosztály (déli csoport)

Bajnok: 1935/36

Második helyezett: 1958/59

Év játékosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Győztes
1968 Anglia Ernie Machin
1969 Anglia Bill Glazier
1970 Anglia Neil Martin
1971 Skócia Willie Carr
1972 Anglia Ernie Hunt
1973 Skócia Tommy Hutchison
1974 Anglia Bill Glazier
1975 Skócia Tommy Hutchison
1976 Skócia Tommy Hutchison
1977 Anglia Mick Ferguson
1978 Skócia Ian Wallace
1979 Skócia Bobby McDonald
Év Győztes
1980 Skócia Ian Wallace
1981 Skócia Gary Gillespie
1982 Anglia Danny Thomas
1983 Skócia Gary Gillespie
1984 Anglia Nick Platnauer
1985 Anglia Terry Gibson
1986 Anglia Trevor Peake
1987 Anglia Steve Ogrizovic
1988 Skócia David Speedie
1989 Skócia David Speedie
1990 Anglia Brian Borrows
1991 Skócia Kevin Gallacher
Év Győztes
1992 Anglia Stewart Robson
1993 Anglia Peter Atherton
1994 Írország Phil Babb
1995 Anglia Brian Borrows
1996 Anglia Paul Williams
1997 Anglia Dion Dublin
1998 Anglia Dion Dublin
1999 Anglia Richard Shaw
2000 Skócia Gary McAllister
2001 Írország Gary Breen
2002 Skócia Gary McAllister
2003 Bosznia-Hercegovina Muhamed Konjic
Év Győztes
2004 Anglia Stephen Warnock
2005 Írország Michael Doyle
2006 Anglia Gary McSheffrey
2007 Anglia Andy Marshall
2008 Írország Jay Tabb
2009 Izland Aron Gunnarsson
2010 Írország Keiren Westwood
2011 Jamaika Marlon King
2012 Írország Richard Keogh
2013 Anglia Carl Baker
2014 Anglia Callum Wilson
2015 Skócia Jim O'Brien

Riválisok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]