Az FC Bayern München 2012–2013-as szezonja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
FC Bayern München 2012–2013
Logo FC Bayern München (2002–2017).svg
Nemzetközi kupaindulók
Bajnokság Bajnok
DFB-Pokal Győztes
UEFA-bajnokok ligája Győztes
DFL-Szuperkupa Győztes
← Előző szezon
(2011–2012)
Következő szezon →
(2013–2014)

Az FC Bayern München 2012–2013-as szezonja felülmúlta az előző trófea nélküli évek várakozásait. Jupp Heynckes visszavonulása előtt végrehajtotta a triplázást, ami a Bayern Münchenen kívül csupán 6 csapatnak sikerült. A szezon alatt a legnagyobb népszerűségnek örvendő triplázás magába foglalja a Bundesliga, DFB Pokal, UEFA-bajnokok ligája sorozatokat. Ezen nemes trófeák mellett sikerült elhódítani a 2012-es szuperkupát is. A csapatkapitány Philipp Lahm, első számú helyettese a szintén Bayern München nevelésű Bastian Schweinsteiger. A szezon végén a kispadon Jupp Heynckest Pep Guardiola váltotta.

Felkészülési időszak[szerkesztés]

2012–2013-as szezon előkészületi szakaszában jelentősen erősítettek. Érkezett: Mario Mandzukic a Wolfsburg csatára aki közel állt a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság gólkirályi cím megnyeréséhez, Claudio Pizarro a Werder Bremen csatára, a Byern München egykori támadója és közkedvelt játékosa, Javi Martínez az Athletic Bilbao középpályása, aki a Bundesligában rekordösszeget érő pénzért 40 millió eurós kivásárlási ár ellenében jött és Dante Bonfim Costa Santos a Borussia Mönchengladbach védője.[1] A Bayern hatalmas elszántsággal vágott neki a végül történelmire alakuló 2012-2013-as szezonnak. Erre az elszántságra az a düh is szinonima lehet, vagy legalábbis kiváltó okként szolgált, ami az előző szezon ezüstérmek terén elért triplázásból fakad.[2] Folyton egy kicsi hiányzott a trófea felé vezető úton, de hol egy elhibázott bajnokságbeli büntető, hol maga a Dortmund és a játékosok pihentetése a várva várt fináléra, hol pedig egy Didier Drogba nevű játékos volt az útonálló ezeken az utakon. 2012 nyarán Christian Nerlinger sportigazgató helyére Matthias Sammer, egykori dortmundi és aranylabdás játékos került.[3] Jupp Heynckes és Karl-Heinz Rummenigge az Európa-bajnokság és az új szezonra való felkészülés közötti pihenésre szánt időben is folyton telefonon keresztül tanácskoztak miként kell visszatéríteni a sikerek útjára a müncheni alakulatot. Ebből a töprengésből származtak a játékosok leigazolása, és a németekre jellemző szigor, fegyelem és precizitás megtestesítőjének Matthias Sammer sportigazgatói foglalkoztatása.

Augusztus 12-én saját stadionjában fogadta vendégül a 2012-es évben harmadik Németországbeli aranyérmére hajtó Borussia Dortmundot a Bayern a Szuperkupa keretein belül. A Bayern az előző szezonban igaz, hogy nem nyert sem bajnokságot, sem kupát, de ezeket a Dortmund nyerte, így bajnoki másodikként résztvevője lehetett a tornának ami nem örvend nagy presztízsnek Németországban. 11 perc leforgása alatt 2-0 állt az Allianz Arena eredményjelzőjén. Ez az állás a Bayern Münchennek kedvezett. Az újonc Mario Mandzukic és a fiatal, de már rutinos Thomas Müller szerezték a találatokat a 6., illetve 11. játékpercben. A Dortmund Robert Lewandowski révén a 75. percben válaszolt, így módosítva a részeredményt 2-1-re, ami változatlan végeredménnyé vált.[4] Dagadó önbizalommal és kis elégtétellel vágtak neki az előttük álló szezonnak a rivális Borussia Dortmund legyőzésével.

Bundesliga[szerkesztés]

A bajnokságot nagyon korán, már a 28. forduló után megnyerték.[5] 26 rekordot döntött meg a Bayern a Bundesligában.[6] Erőteljes, gyors támadójátékuk először az őszi bajnoki címhez, majd rekordidejű bajnoki győzelemhez vezetett. Az bajnokság őszi-téli felében elszenvedte egyetlen vereségét a Bayer 04 Leverkusennel szemben (1-2), és három alkalommal ért el döntetlent (mindhárom esetben 1-1-re végződtek a találkozók). A téli-tavaszi felében a bajnokságnak az előző évhez képest lassú játékkal kezdtek. A Dortmundra jellemző letámadó játékkal ugrottak neki ellenfeleiknek, majd a passzjátékukat is felpörgették. Később néhány passzt követően képesek voltak az ellenfél kapuja előtt veszélyes helyzeteket kialakítani. A bajnokság második felében a Dortmund elleni 1-1-es döntetlennel záruló mérkőzésükön kívül mindegyiket megnyerték. A dortmundi szuperrangadóra nem utazott el többek között Bastian Schweinsteiger, Franck Ribéry, Arjen Robben. Ezen a szolid találkozón mindkét csapat óvatosan játszott, nehogy megsérüljön egy játékosuk a Bajnokok-ligája döntőre.[7] 91 ponttal nyerték meg a bajnokságot, 10 ponttal megjavítva a Dortmund előző szezonban 81 pontos rekordját. 25 pontos előnnyel (ligarekord) nyerte meg a Bayern a Bundesligát a második Dortmund előtt.

Eredmények a bajnoki címért folytatott riválisok ellen:

Bayern München - Borussia Dortmund: 1-1, ill. 1-1

Bayern München - Schalke 04: 2-0, ill. 2-0

Bayern München - Bayer 04 Leverkusen: 1-2, ill. 2-1

Bayern München - Borussia Mönchengladbach: 1-1, ill. 4-3

# Csapat M GY D V G+G– GK P
Megjegyzések
1. Bayern München  (B) (KGY) 34 29 4 1 98–18 +80 91 2013–2014-es Bajnokok Ligája – csoportkör
2. Borussia Dortmund CV 34 19 9 6 81–42 +39 66
3. Bayer Leverkusen 34 19 8 7 65–39 +26 65
4. Schalke 04 34 16 7 11 58–50 +8 55 2013–2014-es Bajnokok Ligája – rájátszás
5. SC Freiburg 34 14 9 11 45–40 +5 51 2013–2014-es Európa-liga – rájátszás
6. Eintracht Frankfurt Ú 34 14 9 11 49–46 +3 51 2013–2014-es Európa-liga – 3. selejtezőkör
7. Hamburger SV 34 14 6 14 42–53 −11 48
8. Borussia Mönchengladbach 34 12 11 11 45–49 −4 47
9. Hannover 96 34 13 6 15 60–62 −2 45
10. 1. FC Nürnberg 34 11 11 12 39–47 −8 44
11. VfL Wolfsburg 34 10 13 11 47–52 −5 43
12. VfB Stuttgart 34 12 7 15 37–55 −18 43 2013–2014-es Európa-liga
13. 1. FSV Mainz 05 34 10 12 12 42–44 −2 42
14. Werder Bremen 34 8 10 16 50–66 −16 34
15. FC Augsburg 34 8 9 17 33–51 −18 33
16. 1899 Hoffenheim 34 8 7 19 42–67 −25 31 Osztályozó
17. Fortuna Düsseldorf Ú  (K) 34 7 9 18 39–57 −18 30 RedDownArrow.svg 2. Fußball-Bundesliga
18. Greuther Fürth Ú  (K) 34 4 9 21 26–60 −34 21

Utolsó frissítés: 2013. május 18.
Forrás: bundesliga.de (németül)
A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma.
(B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes

Mérkőzések[szerkesztés]

UEFA Bajnokok-ligája[szerkesztés]

A BL-ben a Bayern csoportelsőként jutott tovább Valencia előtt, majd találkozott az Arsenallal. Londonban 3-1 arányban múlta felül az angol csapatot a Bayern, viszont Münchenben már más volt a helyzet. Ott az Arsenal nyert. Az összesített eredményt 3-3-ra modifikálva, ám végül a bajor alakulat jutott tovább több idegenben szerzett góllal. Elszenvedte szezonbeli 3. egyben utolsó vereségét a Rekordbajnok. A negyeddöntőben a Juventussal mérkőztek. A "zebrákat" oda-vissza 2-0-ra verték parádés játékkal, amely a gyors előrejátékban, remek labdamegtartásban és a példás fegyelmezettségben nyilvánult meg. Tulajdonképpen az egész szezonbeli teljesítményét is így lehet összegezni.[8] Az elődöntőben az FC Barcelona lett az ellenfele a német alakulatnak. Meglepően könnyen gyűrte maga alá az addig legjobbnak elismert katalánokat, persze ez csak látszólag volt így, mert fizikálisan rendkívül meg kellett erőltetnie magát ahhoz a Bayernnek, hogy ne hagyjon ellenfele számára épkézláb helyzetet. Münchenben 4-0-ra , Barcelonában 3-0-ra győztek,[9] így már 4 éven belül harmadjára játszott a legrangosabb európai kupasorozat döntőjében. A rivális Borussia Dortmund ellen vívtak élet-halál párbajt a Bajnokok Ligája döntőjében. Az első 20 perc Dortmund ostromokat kivédekezték, elkezdett fáradni a Dortmund, legalább is lankadt a támadójátékuk. Magához ragadta a kezdeményezést a Bayern és ezután ő dominált a finálé hátramaradt részében a Dortmundnak további kimondott helyzetet nem engedve. A 60. percben Mario Mandzukic rúgta a labdát a Dortmund hálójába Arjen Robben badását követően. Majd tizenegyesből egyenlít a Dortmund a 67. percben. Dante meggondolatlan szerelési kísérletében gyomorszájon térdelte a Marco Reus-t, ami büntetőt eredményezett a Dortmund javára. Egyenlítettek a "sárga-feketék" a 67. percben. A továbbiakban Roman Weidenfellert, a Dortmund kapusát többször is megtornáztatta a Bayern, Subotić a gólvonalról mentette Thomas Müller labdáját, de nem sikerült gólt szerezni a bajor csapatnak. Az idő telt. A 89. percben Franck Ribéry sarkazását követően Arjen Robben gurította el a labdát Roman Weidenfeller mellett a kapuba ezzel szerezve meg a győztes gólt.[10] A Bayern München kétségkívül a legerősebb csapattá fejlődve ült fel Európa trónjára a Wembley stadionban.

Mérkőzések[szerkesztés]

Német-kupa[szerkesztés]

Az első fordulóban az SSV Jahn Regensburg fogadta vendégül a Bayern Münchent otthonában, ahol a bajorok örülhettek a 4-0-ra megnyert mérkőzést követően. Október végén az 1. FC Kaiserslautern ellen léptek pályára. 4-0-os győzelmet arattak, ekkor hazai pályán. A 2012-es év utolsó DFB-Kupa-beli találkozót az FC Augsburg ellen vívták. 2-0-ra győzött a Bayern München, ám Franck Ribéryt kiállították, így összeszedett egy két mérkőzésre szóló eltiltást. Következő találkozójuk a Borussia Dortmund ellen volt pont a Bayern München 113. születésnapján. 1-0-ra győzött a Bayern München Arjen Robben mesés góljával. Az elődöntőben a Wolfsburggal állt szemben a Bayern. 6-1-es végeredménnyel utasította maga mögé ellenfelét Gomez vezetésével a bajor csapat. Gomez becserélését követően 9 perc alatt 3 gólt szerzett. A gólok 6 perc terjedelme alatt estek.[11] Majdnem beállította az egykori Bayern játékos Carsten Jancker rekordját, aki mindezt 5 perc leforgása alatt tette meg.[12] A döntőt szokás szerint a berlini Olympiastadionban rendezték meg. A VfB Stuttgart legyőzésével tudta a Bayern megvalósítani a történelmi triplázást. A döntőben a Bayern dominált, és nyert 3-2 arányban.[13] A kupa gólkirálya Mario Gomez lett a maga 5 találatával.

2013. június 1-jén a Bayern edzője, Jupp Heynckes visszavonul a labdarúgástól.[14] Mondhatni, a csúcson hagyta abba. Őt a Barcelona egykori sikeredzője, Pep Guardiola váltja a Bayern kispadján, akivel folytatni szeretnék ezt az idáig remekül alakuló 2013-as évet.

Mérkőzések[szerkesztés]

Eredmények[szerkesztés]

A 2012-2013-as szezonban a Bayern München 4 trófeát gyűjtött be, végrehajtva a történelmi triplázást, ami mindidáig a Bayernen kívül 6 csapatnak sikerült.

Bajnokság Eredmény
2012-es DFL-Szuperkupa Győztes
Bundesliga Bajnok
UEFA-bajnokok ligája Győztes
DFB Pokal Győztes

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Bayern München 2012 nyarán igazolt játékosai”, bundesliga.com, 2012. szeptember 1.. [2014. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. január 10.) 
  2. Lizarazu: Ez ugyanaz a düh, mint nálunk volt”, fcbayernmunchen.hu, 2013. május 18.. [2013. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. január 17.) 
  3. Sammer a Bayern München új sportigazgatója”, Origo, 2012. július 16. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  4. DFL Szuperkupa győztes a Bayern”, goal.com, 2012. augusztus 12. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  5. Ilyen gyorsan még senki nem nyert Bundesligát”, 2013. április 6. (Hozzáférés ideje: 2013. június 1.) 
  6. Sablon hiba: a title paraméter kötelező. 
  7. Jupp Heynckes visszavonul”, transfermarkt.de, 2013. május 3. (Hozzáférés ideje: 2014. január 17.) 
  8. Elődöntőben a Bayern”, fourfourtwo.hu, 2013. április 10.. [2014. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  9. FC Bayern München 7-0 FC Barcelona”, fourfourtwo.hu, 2013. május 1.. [2013. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  10. A Bayern nyerte a német házidöntőt”, Sport24, 2013. május 25. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  11. Gómez régen látott mesterhármast szerzett, nyert a Bayern”, dailymail.co.uk, 2013. április 16. (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  12. Gómez 6 perc alatt, Jancker 5 perc alatt szerzett mesterhármast”, tribunnews.com, 2013. április 16. (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  13. A Stuttgart majdnem elszúrta a Bayern történelmi triplázását”, 2013. június 1. (Hozzáférés ideje: 2013. június 1.) 
  14. Jupp Heynckes visszavonul”, Origo, 2013. június 1. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 

Külső hivatkozások[szerkesztés]