Dalmáciai vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Knin–Split/Šibenik-vasútvonal[1]
Split vasútállomása
Split vasútállomása
A Dalmáciai vasútvonal útvonala
Osztály:C4
Nyomtávolság:1435 mm
Üzemeltető:Hrvatske željeznice
A Wikimédia Commons tartalmaz Dalmáciai vasútvonal témájú médiaállományokat.
Knin–Perković–Split-vasútvonal
Vonal:M604 Knin–Split Predgrađe
L218 Split Predgrađe–Split
Hossz:102,658 km
Nyomtávolság:1435 mm
Üzemeltető:Hrvatske željeznice
A Wikimédia Commons tartalmaz Dalmáciai vasútvonal témájú médiaállományokat.
Perković–Šibenik-vasútvonal
Vonal:M607
Hossz:22,502 km
Nyomtávolság:1435 mm
Üzemeltető:Hrvatske željeznice
A Wikimédia Commons tartalmaz Dalmáciai vasútvonal témájú médiaállományokat.
Lika vasútvonal Oštarije felől
Una vasútvonal Novi Grad felől
Zára felől
223,689 Knin
Orašnica
Krka
231,589 Kaldrma
234,321 Kosovo
240,893 Tepljuh
243,346 Siverić
245,031 Drniš
Čikola
253,554 Žitnić
258,017 Sedramić
262,016 Planjane
265,351 Unešić
271,177 Cera
274,334 Koprno
A1-es autópálya
277,399
-0,263
Perković
5,797 Ripište
9,402 Dabar
11,834 Primorsko Vrpolje
15,391 Primorski Sveti Juraj
17,646 Ražine
8-as főút (Jadranska Magistrala)
19,866 Mandalina
21,247 Šibenik
281,370 Donji Dolac
284,659 Primorski Dolac
287,563 Bakovići
289,683 Brdašce
290,715 Preslo
293,350 Prgomet
296,500 Labin Dalmatinski
303,872 Sadine
308,087 Kaštel Stari
Državna cesta D8 (Jadranska Magistrala)
311,750 Kaštel Kambelovac
312,950 Kaštel Gomilica
315,464 Kaštel Sućurac
319,163 Solin
Jadro
323,501 Split Predgrađe (Split előváros)
325,155 Split Trg Hrvatske bratske zajednice(tervezett)
326,347 Split

A Dalmáciai vasútvonal (horvátul: Dalmatinska pruga, németül: Dalmatinische Bahn) Horvátország legdélebbi vasútvonala. Dalmáciai Knin vasúti csomópontból kiinduló, egyvágányú, nem villamosított vasútvonal. Perkovićnál két ágra válik, a déli ága Splitbe, az északi ága Šibenikben végződik. A Lika vasútvonal révén csatlakozik Zágráb felé.

Története[szerkesztés]

Már az 1860-as években, többek között Bernhard von Wüllerstorf-Urbair altengernagy szorgalmazta a magántőke bevonásával Ausztria-Magyarország és Dalmácia közötti vasúti összeköttetés megteremtését. Fedezet hiányában azonban a beruházások elmaradtak. Az 1870-es években Császári és Királyi Osztrák Államvasutak stratégiai okból kezdeményezte a vasútvonal megépítését.

A "La Dalmazia" olasz nyelvű folyóirat 1846. évi 29. száma foglalkozik a dalmáciai vasútvonalak (’’Strada ferrata in Dalmazia’’) építésének szükségességével. A cikk szerzője (valószínűleg a makarskai Abe Agotino Grubiąić) öt vonal, - a valamikori karavánutak nyomát kísérve - kiépítését szorgalmazta: Szarajevó-Travnik-Livno-Sinj-Klis-Split; Sinj-Vrlika-Drnia-Roaki Slap-Benkovac-Zára; Drnia-Šibenik; Livno-Mostar-Trebinje-Dubrovnik és Mostar-Han. Az elkövetkező 30 évben újabb és újabb elképzelések láttak napvilágot, azonban a politikai események és érdekek ütközése miatt Dalmácia vasúti fejlesztéséről csak 1873-ban született meg az első konkrét törvény: Splittől Perkovićen és Drniąen áthaladva Kninig és Pridubićig (horvát-dalmát határ), két leágazással: Perkovićtól Šibenikig és Knintől Zadarig.

Azonban a gazdasági krízis és koncessziósok hiánya miatt nem volt pénz a finanszírozásra, ezért ezek is csak részben valósultak meg. Ezért a császári udvar 1874. évi döntése alapján állami költségen indult meg az építés Split-Siverić (84,35 km) és Perković-Šibenik szakaszon, így ekkor sem került sor Zára és a dalmát háttér bekapcsolására. A nehéz terep és kizárólag élő munkaerő alkalmazása ellenére 1876 végére elkészült a Šibenik-Siverić szakasz és a hivatalos megnyitásra 1877. október 4-én került sor. 1874 és 1877 között megépült a Siverić – Split szakasz is. 1888-ban megvalósult a Siverić – Knin kapcsolat. A Lika területén átvezető Lika vasútvonal azonban jóval később, csak 1925-ben készült el, így a Zágráb felé való csatlakozás majd 40 évet csúszott.

A vonalat a Jugoszláv Vasutak üzemeltette és fejlesztette, így Bihács felé új fővonalt nyitott. Ma ez a pálya használaton kívül van.

Horvátország függetlenségét követően 1991-től az újonnan alapított vasúttársaság Hrvatske željeznice (Hž) vette át a vonalat. A délszláv háborúban a pálya megsérült, elpusztult, vagy részben járhatatlanná vált.

A forgalom számára 2001-ben került újbóli megnyitásra. A Knin-Perković-Split vasútvonal ma a Ogulin-Knin-Split fővonalának része. Knintől Splitig a pályát 2004-ben, a billenőszekrényes ICN vonatok érkezése előtt felújították, ágyazatot és talpfákat cseréltek, az engedélyezett sebesség általában 100 km/h. Knin-Perković között a személyforgalom gyérebb, napi négy pár személyvonat közlekedik, Kninből a szárnyvonal végéig, Šibenikbe, Perkovićban kivétel nélkül átszállást biztosítva Split felé.

A gőzüzemet az 1960-as évek legelején szüntették meg. A legelső dízelmozdony 1960. április 4-én érkezett meg, méghozzá az Ekbrook nevű hajón a spliti kikötőbe, egyenesen Kanadából, G16-os gyári számmal. A Jugoszláv Vasutaknál a 661-es típusjelzést kapta, horvát utódtípusa a HŽ 2061 sorozat. Egy nappal később, április 5-én átszállították a knini depóba. Első vonata végül az 1348-as számú tehervonat volt 1960. április 12-én. Jelenleg a 2061-esek zöme leselejtezve áll a fűtőházak előtt. A dalmáciai vasúton a vontatás oroszlánrészét ma a HŽ 2062 sorozatú mozdonyok, a Kennedyk vállalják.[2]

Jelenkor[szerkesztés]

2005-től DB 612 billenőszekrényes járművek közlekednek Zágráb-Split viszonylatban. A 2014-es menetrend szerint Zágráb főpályaudvar és Split között több, mint 6 óra alatt teszik meg a szerelvények az utat, ebből 97 perc Knin–Split szakasz.[3]

A Knin-Šibenik közötti személyvonat 100 perc alatt tette meg az utat.

2006-tól a Spliti helyiérdekű vasút megkezdte a működését a vasútvonal tengerpart menti, elővárosi szakaszán, amelyet később Trogirig szeretnének meghosszabbítani.

2009. július 24-én Split előtt, Kaštel Stari állomáson kisiklott egy horvát személyvonat összes vagonja, a balesetben hat ember meghalt és 55 utas megsérült. A mentés eseménymenetesen történt, mert majdnem a dolgozó mentőcsapatokba rohant egy fékhibás, a lejtőn lefelé száguldó vasúti szerkocsi. A pályát 11 nap múlva tudták helyreállítani.[4]

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dalmatinische Bahn című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.