Ugrás a tartalomhoz

Billenőszekrényes járművek

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A DB ICE T típusú motorvonat egyenesen álló és bedöntött szekrénnyel (bemutató állóhelyzetben)

A billenőszekrényes járművek olyan vasúti járművek, melyeknek a járműszekrénye az ívekben való minél nagyobb sebességű haladás érdekében az ív belső oldala felé bedől, illetve bedöntik.

Alapvető kétféle szekrénybillentési elvet különböztethetünk meg, a passzív és az aktív rendszert:

  • A passzív szekrénybillentés esetén a járműszekrény a tömegközéppontja felett támaszkodik a futómű felfelé meghosszabbított részére. Ívbe behaladás esetén a centrifugális erő hatására a járműszekrény felfüggesztési pont alatti része kifelé, felette befelé billen. A lengéseket csillapítóelemek mérsékelik. Ezzel a módszerrel a szekrénybillenés szöge a függőlegeshez képest 3,5°-ra korlátozott, mely alacsonyabb az aktív rendszerekkel elérhető értéknél. A passzív szekrénybillentés mozdonyok szekrényénél nem alkalmazható. A kisebb billenési szög a jármű ívben haladási sebességének lényeges növelését nem teszi lehetővé, annak inkább csak utazási komfortnövelő szerepe van. Előnye viszont az egyszerűbb szerkezeti kialakítás. Passzív szekrénybillentést alkalmaznak a spanyol eredetű Talgo Pendular típusú járműveknél.
  • Az aktív szekrénybillentésnél hidraulikus munkahengerek vagy elektromos szervóhajtások (villamos motorok és csavarorsós hajtóművek, melyek a forgómozgást lineárissá alakítják) biztosítják a kocsiszekrények billentését. Ezzel a módszerrel 8°-os billentés valósítható meg.

Aktív hidraulikus rendszerek közé tartozik a Fiat Ferroviaria (ma: Alstom) Pendolino-rendszere, míg aktív elektromos rendszer az Adtranz (ma: Bombardier) és a Siemens rendszere.

Az aktív rendszeren belül két jelentősebb alrendszert különböztetünk meg:

  • Az autark rendszereknél a kocsiszekrény oldalgyorsulását szenzorok érzékelik és ezek adatai alapján vezérlik a szekrény billentését. Jelenleg szinte valamennyi alkalmazott aktív rendszer ebbe a csoportba tartozik.
  • A tudásbázisú rendszerek a szükséges billenési szöget a vonat pályán elfoglalt aktuális pozíciója alapján egy adatbankból határozza meg. Ez a rendszer jelenleg még nem szériaérett.

Léteznek vegyes rendszerek is, például Japánban, ahol az alapvetően passzív rendszert a bedőlés és a kiegyenesedés folyamán aktívan vezérlik.

A billenőszekrényes járművek alkalmazása a vasútüzemben összetett kihívás az infrastruktúra (vasúti pálya, felsővezeték, biztosítóberendezés) és a járművek egymáshoz való kölcsönös hangolásának igénye miatt. Mindkét elemnél a karbantartási költségek bizonyos növekedésével is számolni kell. Nem minden esetben gazdaságos tehát a billenőszekrényes járművek alkalmazása, azok alkalmazását körültekintő vizsgálatok kell, hogy megelőzzék.

ICE TD
ICN (SBB RABDe 500)

Nem vasúti alkalmazások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További alkalmazások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Távolabbi rokonok közé tartoznak a harckocsikon és hajókon alkalmazott löveg-stabilizátorok (a pörgettyűs stabilizátorok kivételével). Közúti járművek xenon-fényszóróinál is használnak hasonló elven működő, a fényszóró-beállítások stabilizálására szolgáló szerkezetet.

Egy ICE T halad kifelé egy ívből. Jól megfigyelhető az egyes kocsiszekrények eltérő billenési szöge

A szekrénybillentés lehetővé teszi, hogy a járművek szekrénye akár 8°-kal is az ív belseje felé billenjen, mely a járműre ható centrifugális erők hatását csökkenti és ívekben akár 30%-kal nagyobb sebesség alkalmazását teszi lehetővé anélkül, hogy az utasokra nagyobb oldalgyorsulás hatna. A billenőszekrényes járművek alkalmazásának célja tehát kizárólag az utaskomfort növelése, míg a futóművek fizikája nem változik, így az egyéb okokból érvényben lévő sebességkorlátozások ugyanúgy érvényesek. A billenőszekrényes vonatok a hagyományos vasúti pályákon teszik lehetővé a menetidő csökkentését. Például a Chemnitz és Lipcse között közlekedő 612 sorozatú dízel motorvonatok az 59 perces menetidőt 52 percre csökkentik. Ezzel új, nagyobb ívsugarú vasúti pálya építése válik feleslegessé, a régi pályán, változatlan vonalvezetéssel növelhető a sebesség.

A billenőszekrényes járművek bevezetésével sokszor fellángol a vita, hogy mennyire és egyáltalán kiküszöbölhető az ilyen járműveknél az utasokra ható függőleges irányú mozgás okozta émelygés és tengeribetegség. A hatást befolyásolja a pálya vonalvezetése, így az átmeneti ívek hossza és az ívsugarak gyakorisága, másrészt az egyéni érzékenység is. Az erre hajlamos utasoknak mindenesetre ajánlott menetirányba nézve és nem ablak mellett ülve utazni.

A billenőszekrényes vonatok ötlete már az 1940-es években felmerült az Amerikai Egyesült Államokban. Az első kísérleteket az 1970-es években a spanyolok végezték a még tisztán mechanikus elvű Talgo Pendular-okkal.

Németországban egy billenőszekrényes dízelmotorkocsival végezték az első kísérleteket az Ingolstadt–Treuchtlingen-vasútvonalon, azonban a Deutsche Bundesbahn és a német vasúti-járműipar további hosszú évekig nem foglalkozott a rendszerrel (miután a légrugózáson alapuló rendszer kudarcnak bizonyult), ehelyett azt Olaszországban fejlesztették sorozatéretté és kezdték meg alkalmazását.