Žedno

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Žedno
Žednoi utcakép
Žednoi utcakép
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségTrogir
Jogállás falu
Irányítószám 21 220
Körzethívószám (+385) 22
Népesség
Teljes népesség 132 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság135 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Žedno (Horvátország)
Žedno
Žedno
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 30′ 15″, k. h. 16° 17′ 20″Koordináták: é. sz. 43° 30′ 15″, k. h. 16° 17′ 20″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Žedno témájú médiaállományokat.

Žedno falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Trogirhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Trogir központjától 5 km-re délkeletre, Dalmácia középső részén Čiovo szigetének középső részén fekszik. Közút köti össze a szomszédos Arbanijával, Mastrinkával, Okrug Gornjival és Trogirral.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az 1. században emberi település állt. A középkorban a sziget csak gyéren lakott volt, többnyire a magányra vágyó remeték éltek rajta. A falu régi plébániatemplomát a Szent Mór templomot a 14. században említik először.[2] Žedno betelepülésének kezdete a török hódítással áll összefüggésben. A 15. századtól a sorozatos támadások következtében a tengerhez közeli szárazföldi területek lakosságának nagy része a szigeteken keresett menedéket. Paolo Andreis 17. századi trogiri történetíró Trogir történetéről írt művében (Andreis: Storia della città di Traù Split, 1977-78.) írja, hogy az első žednoi és okrugi telepesek 1461. május 5-én kötöttek ki a szigeten.[3] Nagyobb betelepülési hullám volt, amikor a török 1537-ben bevette Klissza várát. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. 1857-ben 171, 1910-ben 217 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A település lakossága 2011-ben 132 fő volt, akik a turizmus mellett mezőgazdaságból (szőlő- és olívatermelés) éltek.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
171 161 120 146 158 217 375 248 290 296 268 191 136 91 110 132

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Trogiri Szent János tiszteletére szentelt plébániatemploma a település központjában áll. A plébániaház Slatine településen található.
  • Szent Mór tiszteletére szentelt temploma a sziget déli részén, a Mavarštica-öböl feletti teraszos lejtőn található. A ma is látható templom 12.-13. században épült ókori alapokon. A régészeti feltárások során a legrégibb réteg az 1. századból származik. Ebből a korból egy jó állapotban fennmaradt ciszterna, valamint cseréptöredékek, pénz és sírkőlaptöredékek származnak.[2] A második réteg a késő ókorból, a 4. századból származik cseréptöredékekkel, pénzérmékkel és gazdasági épület alapfalaival. Régen a szigeten élő remeték szoktak összegyűlni benne, akik rendbe hozták a római ciszternát és a templom mellé egy ott tartózkodásra alkalmas épületet emeltek.[3] A templom körül található a település legősibb temetője. A legenda szerint Szent Mór képét a tenger sodorta a Mavarštica-öbölbe.[2] Ezt a helyiek csodás eseménynek tekintették és azóta Szent Mór a település védőszentje.

Oktatás[szerkesztés]

A településnek nincs iskolája. Óvodáját 2008-ban nyitották meg. Ez a község első olyan óvodája, ahol már az európai pedagógiai előírások szerint nevelnek.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]