Turjaci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Turjaci
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségSinj
Jogállás falu
Irányítószám 21230
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség 1138 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság321 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Turjaci (Horvátország)
Turjaci
Turjaci
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 38′ 45″, k. h. 16° 40′ 20″Koordináták: é. sz. 43° 38′ 45″, k. h. 16° 40′ 20″

Turjaci (1910-ig Turjake) falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Sinjhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 24, közúton 36 km-re északkeletre, községközpontjától 7 km-re délre, a dalmát Zagora területén, a Sinji mező délnyugati szélén, a Sinjből Triljbe menő út mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

A térségben a török uralom, 1686-ig Sinj felszabadításáig tartott. A török felett 1715-ben Sinjnél aratott nagy győzelem, majd az 1718-as pozsareváci béke véget vetett az állandó török veszélynek. A kipusztult lakosság pótlására a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. Plébániáját a 17. század végén alapították, kezdetben Turjake, Košute, Brodarić, Trilj, Vedrine és Vojnić települések hívei tartoztak hozzá. Első plébánosa is egy rámai ferences szerzetes Šimun Pilipović volt, aki 1701-ben felépíttette a régi plébániatemplomot. Később a vojnići és a trilji plébánia kivált belőle. Szolgálatát a sinji ferences atyák látták el. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a településre. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A Habsburg uralom 1918-ig tartott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia részévé vált. 1857-ben 544, 1910-ben 997 lakosa volt. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 1138 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból és állattenyésztésből éltek és a közeli városokban dolgoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
544 661 603 748 821 997 998 1.194 1.143 1.251 1.281 1.319 1.403 1.259 1.169 1.138

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1922 és 1925 között épült a temető nyugati részén. Egyhajós betonépület, négyszögletes apszissal. Hosszúsága 28,80 méter, szélessége 10,30 méter. Homlokzatán a bejárat két oldalán és felette félköríves, hosszúkás ablakok láthatók, felettük egy körablakkal, legfelül a harangtoronnyal, melyen a harangok szintjén mind a négy oldalon biforámás ablakok vannak elhelyezve. A harangtorony tetején gúla alakú toronysisak látható. A szentélyben található a nagy márványoltár Szent Antal szobrával. A hajóban a Gyógyító Boldogasszony képe, Jézus Szíve és Szent József szobrai, a keresztút képei, a Gyógyító Boldogasszony és Szent Ferenc mozaikképei (Josip Botteri Dini munkái 1985-ből), valamint hat színes üvegablak Szent Antal életéből vett részletekkel látható (Josip Biffel festőművész művei 1994-ből). A templomot 1939. május 21-én szentelték fel. A főoltár előtt 1977-ben az új liturgikus rendnek megfelelő szembemiséző oltárt helyeztek el. A templomot alacsony betonfallal vették körül. A templomudvar főút felőli bejáratánál 1991-ben két kápolnát építettek a Gyógyító Boldogasszony és Szent Antal tiszteletére.
  • A régi Szent Antal plébániatemplom 1701-ben épült a temető területén. Oltárait ezüst fogadalmi ajándéktárgyak díszítették. 1715-ben a török támadás során lerombolták. Ezután új, nagyobb templomot építettek helyette, melynek három oltára volt. Az 1898-as földrengésben ez a templom is megrongálódott, ezután csak részben építették újjá. Ezüst barokk keresztje 1791-ben készült velencei munka.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]