Orah (Vrgorac)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Orah
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségVrgorac
Jogállás falu
Irányítószám 21276
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség268 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság105 m
Terület10,83 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Orah (Horvátország)
Orah
Orah
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 13′ 00″, k. h. 17° 25′ 15″Koordináták: é. sz. 43° 13′ 00″, k. h. 17° 25′ 15″

Orah falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrgorachoz tartozik. Közúti határátkelőhely Bosznia-Hercegovina (Orahovlje) felé.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 33, közúton 43 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re északkeletre, Közép-Dalmáciában, a hercegovinai határ mellett fekszik. Főbb településrészei: Donji- és Gornji Orah. Gornji Orah és települései a hegy oldalában, Donji Orah pedig az hegy lábánál fekvő mezőn található.

Története[szerkesztés]

Orah nevének eredete bizonytalan, valószínűleg összefüggésben van a felette magasodó Orav-hegy nevével. A horvát orah főnév diót jelent, de innen való származtatása nem egyértelmű. Területe a régészeti leletek tanúsága szerint már az ókorban is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Az ő emlékeik a Dragičević-háznál levő Grebinának nevezett helyen levő halomsír és a szintén itt, egy másik lelőhelyen talált két fém szekerce, melyeket a spliti régészeti múzeumban őriznek. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek, de a római kultúra csak érintőleges hatással volt erre a térségre. A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A térség a középkorban is folyamatosan lakott volt. A szomszédos Prapatnicén a Vukojević-ház mellett az egész Vrgorska krajina legnagyobb kora középkori temetője található. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1696 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom után a település a Velencei Köztársaság része lett. A török időkben a megmaradt lakosság lelki szolgálatát a živogošćei kolostor ferences szerzetesei látták el. A kandiai háború idején a térség falvai elpusztultak.

A török uralom végével a 17. század végén 1690 körül a környező településekkel együtt népesült be. A betelepülők ferences szerzetesek vezetésével főként a szomszédos Hercegovinából érkeztek. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. 1734-ig Orah a vrgoraci plébániához tartozott, ekkor azonban Stjepan Blašković leválasztotta Vrgoracról és önálló plébániát alapított a településen. (1955-ig a szomszédos Prapatnice is ide tartozott.) A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 355, 1910-ben 586 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 268 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
355 685 362 474 582 586 575 560 542 532 489 361 308 290 367 268

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Márk evangélista tiszteletére szentelt plébániatemploma, mely 1785-ben épült ma már nem található. A templom ugyanis rossz minőségű kőanyagból épült és amikor a plébánia a II. világháború idején plébános nélkül maradt senki sem fordított gondot az épületre. A tető egy idő után beomlott és a sok eső miatt a falak teljesen átáztak. Ennek következtében az épület omladozni kezdett. A lakosság a háború után elvándorolt és a hatóságok is nyomást gyakoroltak a megmaradt hívekre. Amikor az első háború utáni plébános 1955-ben a településre érkezett a plébániaházban rendezett be egy kápolnát, mely egy ideig plébániatemplomként működött. 2000-ben a plébániaház mellé új kápolnát építettek, melyet az év november 4-én szentelt fel Marin Barišić érsek Szent Márk tiszteletére. Az épület mindössze 7 méter hosszú és 4 méter széles. Szent Márk szobra a falmélyedésben található.
  • A donji orahi Szent Illés templom régi kőépület. Valószínűleg a török uralom idején, vagy a 18. század első éveiben épült. Első említése is a 18. század elején történt, amikor még a vrgoraci plébániához tartozott. A templomot az 1980-as években megújították, mai formáját pedig az 1990-es években nyerte el, amikor a homlokzat elé 25 méter magas, piramisban végződő harangtornyot építettek. A templomban Szent Illés próféta új szobra látható.
  • A gornji orahi Kármelhegyi boldogasszony kápolnát a 18. században építették. A hagyomány szerint egy Buljan nevű idevalósi pap építtette. A kápolnát 2002-ben felújították. Oltárán a Kármelhegyi boldogasszony szobra, homlokzata felett kis harangtorony látható.
  • A Dragičević-háznál levő Grebinának nevezett helyen ókori halomsír található.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Prostorni plan uređenja grada Vrgorca - Vrgorac város rendezési terve. (horvátul)

Irodalom[szerkesztés]

Mate Kapović: Topominija sela Prapatnice u Vrgorskoj krajini, Zagreb, 2006.