Podgrađe (Omiš)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Podgrađe
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Split-Dalmácia
Község Omiš
Jogállás falu
Irányítószám 21207
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség 280 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 203 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Podgrađe (Horvátország)
Podgrađe
Podgrađe
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 26′ 00″, k. h. 16° 52′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 26′ 00″, k. h. 16° 52′ 00″

Podgrađe falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 35, közúton 56 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 13, közúton 21 km-re keletre, Poljica középső részén, a Cetina nagy kanyarulata és a Mosor-hegység részét képező Gradac-hegy által határolt területen fekszik.

Története[szerkesztés]

Podgrađe területe már az ókorban lakott volt. A település feletti Gradac-hegy arról az illír várról kapta a nevét, melynek maradványai a tetején találhatók. A hegy alatt keletkezett települést pedig a várról Podgrađénak, azaz vár alattinak nevezték el. Bár Podgrađe már nagyon korán keletkezett mindvégig kis település maradt. A középkorban része volt a 13. században alapított, úgynevezett Poljicai Köztársaságnak, mely tulajdonképpen egy jelentős autonómiával rendelkező kenézség volt. Poljica kezdetben a horvát-magyar királyok, majd 1444-től a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Velence nagyfokú autonómiát biztosított a poljicai települések számára. Jogi berendezkedését az 1490-ben kibocsátott Poljicai Statutum határozta meg, mely egyúttal rögzítette határait is. Területe már nagyon korán, 1495 előtt török uralom alá került és csak 1686-ban a velencei-török háború során szabadult fel a török uralom alól. Ezután ismét velencei fennhatóság alá tartozott, de autonómiájának valamely szintjét végig megőrizte. Poljica önállóságát 1807-ben a bevonuló napóleoni francia csapatok szüntették meg. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban a Habsburgoké lett.

Podgrađe plébániájáról először Octaviano Gardazori zárai érsek tesz említést 1625. január 17-én végzett vizitációja során. Ekkor a plébánia 80 lelket számlált. Hasonló volt a lakosság száma 1711. május 18-án, amikor Cupilli érsek vizitációjakor 11 házról tesz említést a településen. Ekkor hívei a kostanjei plébániához tartoztak. Önálló plébániaként 1745-ben szerepel újra, amikor Luka Jerčić volt a plébánosa. A településnek 1857-ben 338, 1910-ben 458 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1970-es évek óta lakossága a fiatalok elvándorlása miatt folyamatosan csökkent. 2011-ben a településnek 280 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
338 326 316 377 409 458 411 507 504 519 507 479 409 332 312 280

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma mai formájában 1754-ben épült a korábbi templom helyén. Erről Bizzi érsek ír június 10-én végzett egyházlátogatása során, amikor a templom befejezésére buzdítja híveit. A templom felszentelése 1762. június 13-án történt Nikola Dinarić érsek első itteni látogatása során. Ezt követően többször bővítették. 1822-ben épült a déli oldalhoz a Szűz Mária kápolna, 1884-en pedig az északi oldalhoz a Szent Rókus kápolna. Ezáltal a templom latin kereszt alaprajzú lett. 1958-ban az épületet 6,40 méterrel meghosszabbították és új kórust kapott. Három oltára van, melyek kőből és színes márványból készültek. A sekrestye a főoltár mögött található. A déli kápolnában helyezték el a Szűzanya régi szobrát, az északi kápolnában pedig Szent Rókus képe látható más szentek társaságában. Itt volt egykor Szent Balázs szobra is, a kápolna ugyais egy ideig Szent Balázsnak volt szentelve. Ezt a szobrot 1989-ben az új Szent Balázs templom felszentelése után oda vitték át. A homlokzat feletti harangtoronyban három harang látható. a templom 21 méter hosszú és 7 méter széles. Utoljára 2003-ban újították fel, amikor a templom környezetét is rendezték.
  • A Szent Balázs templom az új temető kerületén épült 1989-ben déli és nyugati oldalán nyitott, boltíves előcsarnokkal. Homlokzat feletti harangtornyában egy harang található.
  • A kis Gyógyító boldogasszony kápolnát a mindenkori plébános magánkápolnájának építették faragott kövekből. 1989-ben teljesen felújították, ez alkalommal restaurálták a Szűzanyát a kis Jézussal ábrázoló oltárképét, melynek költségéhez Jurić érsek is hozzájárult.
  • A Marušić-hegyen álló Sarlós boldogasszony kápolna 1992-ben épült szépen faragot kövekből. Belső falain Dukić akadémiai festőművésznek a poljicai horvát történelem által ihletett alkotásait helyezték el.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]