Zelovo (Sinj)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zelovo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségSinj
Jogállás falu
Irányítószám 21233
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség181 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság797 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zelovo (Horvátország)
Zelovo
Zelovo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 45′ 10″, k. h. 16° 33′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 45′ 10″, k. h. 16° 33′ 00″

Zelovo falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Sinjhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 28, közúton 49 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 14 km-re északnyugatra, a dalmát Zagora területén, a Svilaja-hegység déli lábánál fekszik. Körülötte találhatók a Plišivica-, a Gradina- és az Orlove Stine- hegységek, utóbbi a fehérfejű keselyű telephelye vándorlása során a Cres-sziget és a Júliai Alpok felé.

Története[szerkesztés]

A térségben a török uralom, 1686-ig Sinj felszabadításáig tartott. A török felett 1715-ben Sinjnél aratott nagy győzelem, majd az 1718-as pozsareváci béke véget vetett az állandó török veszélynek. A kipusztult lakosság pótlására a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. 1709-ben a velencei hatóságok által végzett összeírás 15 családot talált a faluban 132 lakossal. A legnagyobb családdal Šimun Jukić rendelkezett, a család 28 tagot számlált.[2] A település kezdetben a potravljei plébániához tartozott, 1874-ben azonban kivált belőle és önálló plébániája lett.[2] A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a településre. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A Habsburg uralom 1918-ig tartott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia részévé vált. 1857-ben 313, 1910-ben 381 lakosa volt. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 181 lakosa volt, akik főként kézművességből, mezőgazdaságból és állattenyésztésből éltek.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
313 0 239 329 422 381 451 423 608 439 383 324 312 266 181 181

(1869-ben lakosságát Satrićoz számították.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Vid tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1933-ban épült faragott kőtömbökből. Egyhajós épület ötszögű apszissal, hosszúsága 20 méter, szélessége 9 és fél méter. A templomot az 1970-es és 1980-as években végzett munkák során teljesen megújították. A szentélyt átrendezték, szembemiséző oltárt állítottak, bevezették a villanyt és a harangtorony is ekkor kapta mai formáját. A mai templom helyén állt régi templomot még a 18. század elején építette a falu legnagyobb családjának a feje Šimun Jukić. Ezt a templomot látta 1709-ben Cupilli érsek, amikor lelkipásztori látogatást tett a településen.[2] Szent Vid a falu védőszentje, búcsúünnepét június 15-én tartják.
  • A plébániaház a 19. században épült. Földszintjén Ivan Škarica plébános idejében (1958-1969.) egy Vianney Szent János kápolnát alakítottak ki, mely a plébános házi kápolnájaként és hittanteremként szolgált. Később Dragušic plébános egyházi tárgyakból és népi használati tárgyakból álló gyűjtemény számára múzeumot rendezett be benne. Az épületet 1971-ben újították fel.[2]
  • A plébániaház mellett álló Szent Antal kápolnát a plébános házi kápolnájának építették, 1988-ban teljesen felújították. Oltárán Szent Antal szobra áll. Vianney Szent János szobrát a plébániaház kápolnájából hozták ide át.[2]
  • A falu híres saját készítésű egyedi pipáiról is. Ezek az agyagpipák egyedülállóak, sehol máshol nem készítik az országban. A pipakészítés kezdetei a 18. századig nyúlnak vissza. A pipákon kívül a zelovóiak szipkákat, fajátékokat, bútorokat, szerszámokat, fa használati tárgyakat, hangszereket is készítenek. Majdnem minden családi háznál található műhely, ahol a különböző fatárgyakat készítik.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Zelovo (Sinj) című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.