Dol (Postira)

Dol
A Mária bemutatása plébániatemplom
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Postira
Jogállás	falu
Irányítószám	21410
Körzethívószám	(+385) 021
Népesség
Teljes népesség	130 fő (2011) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	112 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sablon • Wikidata • Segítség

Dol falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Postirához tartozik.

Fekvése

Splittől légvonalban 23 km-re délkeletre, a supetari kompkikötőtől légvonalban 6, közúton 12 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re délre a Brač-sziget északi részén egy védett völgyben fekszik.

Története

A település nevét arról a völgyről kapta, amelyben fekszik. Első írásos említése 1345-ben történt, de területe már ennél sokkal régebb óra lakott volt. Ezt igazolja legrégibb szakrális építménye a Miholja rata nevű helyen található kis Szent Mihály templom, melyet a 9. vagy a 10. században építettek és kapuja egy ókori római szarkofágból készült. A templomocska körüli temető az itt végzett ásatások szerint ugyancsak a 9. és a 10. századból származik. 1375-ben említik itt a Klimša Baloević nevű nemesembert, mely vezetéknév a településen a mai napig is fennmaradt. A plébánia első írott könyvei 1622-ből származnak. A településnek 1622-ben 135, 1637-ben mintegy 200, 1681-ben 220 lakosa volt. 1712-ben 200, 1738-ban 260, 1763-ban mintegy 300 lakosa volt. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. A lakosság hagyományos megélhetését a mezőgazdaság, a szőlő és olajbogyó termesztése biztosította. Mai plébániatemploma 1887-re épült fel, építése 15 évig tartott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991 óta a független Horvátország része. 2011-ben a településnek 130 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoztak.

Népesség

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
478	586	670	686	718	715	0	457	435	443	428	330	227	208	178	130

Nevezetességei

• Szűz Mária bemutatása tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1862 és 1887 között épült a lebontott korábbi templom helyén, melyből csak a harangtorony maradt meg. Egyhajós épület jellegzetes homlokzattal, amelyet a bejárat felett nagy körablak, két oldalán pedig két hosszúkás, félköríves záródású ablak díszít. A homlokzat felső része félköríves záródású pengefal, tetején nagyméretű kőkereszttel. A templomnak a főoltáron kívül három mellékoltára van, melyeket Szűz Mária, Jézus szíve és a Szent kereszt tiszteletére szenteltek. Berendezéséből különösen kitűnik az a nagyméretű barokk kereszt, mely méretét tekintve a legnagyobb a szigeten és „Dolski Isukrst” a neve. A kereszt Jézus ábrázolása életnagyságú.
• A Szent Péter-templom a 11. századból származik. Nevezetessége a sziget legrégibb harangja, melyet a 14. században öntöttek. Ez volt a település ősi plébániatemploma.
• A Szent Mihály-templom 9. és a 10. századból származik, körülötte azonos korú ószláv temetővel. Bejárati kapuja függőlegesen állított és átfúrt római szarkofágból készült. A bejárat felett faragott sziklákból összeállított félköríves lunetta látható. Belsejében a szent keresztet ábrázoló régi freskók láthatók. A templomhoz nagypéntek hajnalán zarándoklatot vezetnek, amely érinti a Szent Péter és a Szent Vid-templomot is.
• A Nerežišćáról Paražnicára vezető út melletti Sutvar nevű helyen álló Szent Borbála-templom a 11. században épült.
• A Velo brdo nevű magaslaton a 13. században épült a Szent Vid-templom, melyből mára csak az alapfalak maradtak. Az egyhajós, félköríves apszissal rendelkező épületet egy pilaszterpár tagolja, a keleti részben pedig egy alacsony pad található a falak tövében. Egy ismeretlen késő antik templom biforámájához tartozó ókeresztény oszlopot acanthus oszlopfővel az oltár falazó talapzatába építettek.
• A Postirára menő út mellett a jobb oldalon áll a kis Szent Rókus-templom, ahova a szent ünnepén minden év augusztus 16-án zarándoklatot vezetnek.
• A településtől 500 méterre fekvő temetőben található a Keresztelő Szent János-templom.
• A település polgári épületei közül említésre méltó a Gospodnetić család késő reneszánsz erődített udvarháza. Az épület falu északkeleti részén, egy lejtős részen található. Az épületegyüttes körül fal áll, amelyen az egykori belső udvarra vezető bejárat található a Gospodnetić család barokk címerével. Az udvarház egy L alakú, kétemeletes épület, északnyugati részén saroktoronnyal. Az épületkomplexumot a 17. században erődített kastélyként építették. A 19. század végi alapos felújítás után is megmaradt eredeti belső elrendezése. A család az építés óta folyamatosan lakta.
• A falu keleti oldalán, a lakosok által čelinjaknak vagy čelenek nevezett területen egykor 200 méhkaptár volt, amelyek a Gospodnetić családhoz tartoztak. A fennmaradt és felújított 25 méhkas jelenleg négy sorban, száraz kő falakban van elhelyezve, amelyekhez dél felől makadámút vezet. E kaptárak sajátossága, hogy nyeregtetősek és kőlapokkal fedték őket. A kaptárak ma is Dol falu identitásának részét képezik, amelynek lakói helyreállítják és karbantartják őket.

Oktatás

A település alapiskoláját 1868-ban alapították. A horvát nyelv oktatását 1885-ben vezették be. Az 1869/70-es tanévben 10 beíratott tanulója volt.

Források

• Postira község hivatalos oldala (horvátul)
• Postira turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• A sziget információs portálja (horvátul)

A Wikimédia Commons tartalmaz Dol (Postira) témájú médiaállományokat.