Dol (Postira)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dol
A Mária bemutatása plébániatemplom
A Mária bemutatása plébániatemplom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségPostira
Jogállás falu
Irányítószám 21410
Körzethívószám (+385) 021
Népesség
Teljes népesség130 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság112 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
SablonWikidataSegítség

Dol falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Postirához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 23 km-re délkeletre, a supetari kompkikötőtől légvonalban 6, közúton 12 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re délre a Brač-sziget északi részén egy védett völgyben fekszik.

Története[szerkesztés]

A település nevét arról a völgyről kapta, amelyben fekszik. Első írásos említése 1345-ben történt, de területe már ennél sokkal régebb óra lakott volt. Ezt igazolja legrégibb szakrális építménye a Miholja rata nevű helyen található kis Szent Mihály templom, melyet a 9. vagy a 10. században építettek és kapuja egy ókori római szarkofágból készült. A templomocska körüli temető az itt végzett ásatások szerint ugyancsak a 9. és a 10. századból származik. 1375-ben említik itt a Klimša Baloević nevű nemesembert, mely vezetéknév a településen a mai napig is fennmaradt. A plébánia első írott könyvei 1622-ből származnak. A településnek 1622-ben 135, 1637-ben mintegy 200, 1681-ben 220 lakosa volt. 1712-ben 200, 1738-ban 260, 1763-ban mintegy 300 lakosa volt. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. A lakosság hagyományos megélhetését a mezőgazdaság, a szőlő és olajbogyó termesztése biztosította. Mai plébániatemploma 1887-re épült fel, építése 15 évig tartott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991 óta a független Horvátország része. 2011-ben a településnek 130 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
478 586 670 686 718 715 0 457 435 443 428 330 227 208 178 130

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Mária bemutatása tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[4] 1862 és 1887 között épült a lebontott korábbi templom helyén, melyből csak a harangtorony maradt meg. Egyhajós épület jellegzetes homlokzattal, melyet a bejárat felett nagy körablak, két oldalán pedig két hosszúkás, félköríves záródású ablak díszít. A homlokzat felső része félköríves záródású pengefal, tetején nagyméretű kőkereszttel. A templomnak a főoltáron kívül három mellékoltára van, melyeket Szűz Mária, Jézus szíve és a Szent kereszt tiszteletére szenteltek. Berendezéséből különösen kitűnik az a nagyméretű barokk kereszt, mely méretét tekintve a legnagyobb a szigeten és „Dolski Isukrst” a neve. A kereszt Jézus ábrázolása életnagyságú.
  • A Szent Péter templom[5] a 11. századból származik. Nevezetessége a sziget legrégibb harangja, melyet a 14. században öntöttek. Ez volt a település ősi plébániatemploma.
  • A Mihály arkangyal templom[6] 9. és a 10. századból származik, körülötte azonos korú ószláv temetővel. Bejárati kapuja függőlegesen állított és átfúrt római szarkofágból készült. A bejárat felett faragott sziklákból összeállított félköríves lunetta látható. Belsejében a szent keresztet ábrázoló régi freskók láthatók. A templomhoz Nagypéntek hajnalán zarándoklatot vezetnek, mely érinti a Szent Péter és a Szent Vid templomot is.
  • A Nerežišćáról Paražnicára vezető út melletti Sutvar nevű helyen álló Szent Borbála templom[7] a 11. században épült.
  • A Velo brdo nevű magaslaton a 13. században épült a Szent Vid templom,[8] melyből mára csak az alapfalak maradtak. Az egyhajós, félköríves apszissal rendelkező épületet egy pilaszterpár tagolja, a keleti részben pedig egy alacsony pad található a falak tövében. Egy ismeretlen késő antik templom biforámájához tartozó ókeresztény oszlopot acanthus oszlopfővel az oltár falazó talapzatába építettek.
  • A Postirára menő út mellett a jobb oldalon áll a kis Szent Rókus templom, ahova a szent ünnepén minden év augusztus 16-án zarándoklatot vezetnek.
  • A településtől 500 méterre fekvő temetőben található a Keresztelő Szent János templom.
  • A település polgári épületei közül említésre méltó a Gospodnetić család késő reneszánsz erődített udvarháza.[9] Az épület falu északkeleti részén, egy lejtős részen található. Az épületegyüttes körül fal áll, amelyen az egykori belső udvarra vezető bejárat található a Gospodnetić család barokk címerével. Az udvarház egy L alakú, kétemeletes épület, északnyugati részén saroktoronnyal. Az épületkomplexumot a 17. században erődített kastélyként építették. A 19. század végi alapos felújítás után is megmaradt eredeti belső elrendezése. A család az építés óta folyamatosan lakta.
  • A falu keleti oldalán, a lakosok által čelinjaknak vagy čelenek nevezett területen egykor 200 méhkaptár volt, amelyek a Gospodnetić családhoz tartoztak. A fennmaradt és felújított 25 méhkas[10] jelenleg négy sorban, száraz kő falakban van elhelyezve, amelyekhez dél felől makadámút vezet. E kaptárak sajátossága, hogy nyeregtetősek és kőlapokkal fedték őket. A kaptárak ma is Dol falu identitásának részét képezik, amelynek lakói helyreállítják és karbantartják őket.

Oktatás[szerkesztés]

A település alapiskoláját 1868-ban alapították. A horvát nyelv oktatását 1885-ben vezették be. Az 1869/70-es tanévben 10 beíratott tanulója volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Dol, Brač
A Wikimédia Commons tartalmaz Dol (Postira) témájú médiaállományokat.