Gradac (Split-Dalmácia megye)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gradac
088 Gradac.jpg
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségGradac
Polgármester Ivo Kosović
Irányítószám 21330
Körzethívószám 021
Népesség
Teljes népesség3261 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság22 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gradac (Horvátország)
Gradac
Gradac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 06′ 22″, k. h. 17° 20′ 28″Koordináták: é. sz. 43° 06′ 22″, k. h. 17° 20′ 28″
Gradac weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gradac témájú médiaállományokat.

Gradac (olaszul: Grado) község és település Horvátországban, Split-Dalmácia megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 32, közúton 38 km-re délkeletre, a Makarskai riviéra déli részén, Split és Dubrovnik között félúton a tengerparton fekszik. Gradac Split-Dalmácia megye legdélibb községe.

Története[szerkesztés]

Gradac környéke már az írásos emlékek keletkezését megelőzően is lakott volt, amit a területen talált, bronzkori és korai vaskori halomsírok bizonyítanak. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek. A római időkben valószínűleg itt volt Biston közigazgatási egység központja, ami Narona római város tengeri kijárata volt. A területről több 2-3. századi épület maradványa és több római pénzérme is előkerült. A Laguna hotel közelében számos sírkövet találtak, ebből következően feltételezhető, hogy a területen valaha római nekropolisz volt.

A horvát törzsek a 7. század végén telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A mai Gradac területén helyezkedhetett el Lapčan, vagy Labinac középkori városa, amit VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császár is említ "Labineca" néven a 10. század közepén. A térség a középkorban is folyamatosan lakott volt. Ostoja bosnyák király 1417-ben említi „oppidum Labcian” alakban. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1690 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török időkben a megmaradt lakosság lelki szolgálatát a živogošćei kolostor ferences szerzetesei látták el. 1646-ban Ante Zuane Bartulović gróf oklevelében még „da Lapzagn” alakban említi. A török uralom után a település a Velencei Köztársaság része lett.

Mai nevének első ismert említése 1649-ből származik, amikor Michele Malpiero kormányzó egyik oklevelében „nel luoco di Gradaza” néven szerepel. Nevét arról az erődítményről kapta, ami a mai Szent Mihály templom feletti magaslaton állt és amit valószínűleg az 1645–1669 közötti kandiai háború idején építettek a törökök ellen. A velencei hadmérnök és térképész Giuseppe Santini rajzán – ami a velenceiek és törökök között Gradac környékén 1666-ban lezajlott vízi és szárazföldi összecsapásokat ábrázolja – az erődítmény tornya lángokban áll. A gradac főnév a "grad" (vár, erőd) főnév kicsinyítő képzős változata, a Lapčan pedig a követ jelentő latin „lapis” főnévből származott. A település régen a podaci plébániához tartozott. A Szent Mihály plébániát 1699-ben említik először. Ebben a dokumentumban szerepel, hogy a zaostrogi ferences kolostornak hat plébániája van, melyek közül az egyik a lapčanji.

A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 537, 1910-ben 1037 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején Gradac a Független Horvát Állam része volt. 1944 végén a jugoszláv partizánok a városban fogták el Anselmo Kamber szerzetest, akit 1945. február 7-én Makarskában meggyilkoltak. Maradványait 2008-ban fedezték fel és temették újra Makarskában.

Népesség[szerkesztés]

A 2011-es népszámlálás idején az önkormányzatnak 3 261 lakója volt, Gradac településnek pedig 1 308.[2]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
537 640 705 867 926 1.037 1.010 886 696 629 681 920 1.069 1.196 1.574 1.308

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1751-ben épült a régi lebontott Szent Mihály templom helyén. Ez a régi templom, mely a település első plébániatemploma volt látható Giuseppe Santini 1666-ban készített rajzán, melyet a spliti városi múzeumban őriznek. A mai templom apszisa megegyezik a régi templom apszisával, kapuzata pedig a temető bejáratánál látható. A templom ma temetőkápolnaként szolgál. 1987-ben és 2003-ban restaurálták.
  • Szent Mihály plébániatemplom a település nyugati részén a Gradina nevű magaslaton épült 1852-ben. Az egyhajós, kőből épített templom homlokzatán körablak látható. Harangtornya 1972-ben épült fel Radovan Juras tervei szerint, mai végleges formáját 2001-ben nyerte el. Főoltára márványból készült, felette a falmélyedésben Szent Mihály szobra látható. A hajó két márványoltára közül a jobb oldali Szűz Mária tiszteletére van szentelve rajta az Istenanya szobrával karján a kis Jézussal. Mindkettejük fején ezüst korona látható. A bal oldali mellékoltár Szent Rókusnak van szentelve, rajta a szent régi faszobrával. A Szent Antal és Szent Mihály alakjával díszített régi keresztelőmedence hazai mester alkotása, vélhetően a régi templomból származik. A hajó jobb oldalán Szent József szobra látható karján a kis Jézussal. A templom közelében egy kőkereszt áll, melyet néhány helyi lakos a II. világháború idején ledöntött. 1996-ban Anić plébános három méter magas márvány keresztet emeltetett a helyére.
  • Gradac várának falait a 17. században a kandiai háború idején építették a félsziget keleti részének védelmére. A vár 1666-ban Santini ábrázolásán szerepel először, ezen az is látható. hogy tornya lángokban áll. A velenceiek később védelmi okokból lerombolták, falaiból csak a nyugati, öböl felőli fal maradt meg.
  • A 17. századi ún. Čista kula (torony) maradványai ma is láthatók a Gradac feletti, elhagyott Čista falucskában. A 17. század elején építették a török elleni védelem céljából. A tornyon amely ma is több emelet magasságban áll több szinten puskalőrések láthatók. Később a toronytól északra lakóház épült. Az épületegyüttes ma tető és födémek nélkül áll. Körötte megtalálhatók a település elhagyott házai, amelyek a régió tipikus építészeti stílusát képviselik.
  • A település turisták számára kiépített partközeli részén az út és a tengerpart között ókori régészeti lelőhely található, mely részben károsodott a lakóépületek és szállodák építése miatt. A maradványok a leggyakrabban a kommunális infrastruktúra építése során kerülnek napvilágra. Az eddigi leletek alapján itt egy fényűző római villa alapfalai található a föld alatt, melynek melegvizes fürdője a közeli forrásokból kapta a vizét. A lelőhely keleti részén a leletek ókeresztény templom falaira utalnak. A lelőhely Lovorica és Crkivina nevű részein fal- és mozaiktöredékek, kőből kiépített kutak, padlófűtés maradványai kerültek elő, melyek egy nagyobb épülethez tartoztak. A maradványok a szomszédos szálloda és infrastruktúrájának építésekor súlyosan károsodtak. A Laguna szálloda közelében római nekropolisz volt, melynek sírkövei részben fennmaradtak.
  • A gradaci régió egyik legrégibb építménye a Plana hegyen épült Szent Paszkál kápolna. A kápolna a 18. században épült szabálytalanul faragott kövekből, boltozattal, harangtorony nélkül. Ma romos állapotban van.
  • A Szűz Mária kápolna nem más, mint egy sziklába vésett fülkeszerű mélyedés, amelyből Szűz Mária alakját faragták ki.
  • A délszláv háborút megelőzően a településen állt egy emlékmű, ami a második világháború során meggyilkolt partizánoknak állított emléket és ami a neves horvát szobrász Antun Augustinčić alkotása volt. A szobor azonban a háború kezdetén egy horvát katonai egység vandalizmusának áldozata lett. A településen jelenleg egy olyan szobor található, ami a jugoszláv partizánok által a világháború során meggyilkolt személyeknek állít emléket.

Gazdaság[szerkesztés]

A lakosság fő megélhetési forrása ma már a turizmus. Száz éve még csak a Lavčenj szálloda képviselte a turizmus kezdeteit a településen. A szocialista Jugoszlávia utolsó évtizedeiben ez a gazdasági ág szakadatlan fejlődésnek indult. Egymás után nyíltak a szállodák, vendéglátóhelyek, magánszállások, üzletek. A Gradaci riviéra ma már a negyedik legkeresettebb nyaralóhely a megyében az egy szezonra eső hétszázezer éjszakával. A turizmus fő szervezője a helyi turisztikai iroda a TZ Gradac. Kínálatában egy tucat szálloda, harminc étterem, ötven bár és kávézó, játszóterek, tengerparti sétányok, nyári kulturális fesztivál és sok gazdag kínálat szerepel. Fejlesztésére a községi önkormányzat minden feltételt biztosít.

Kultúra[szerkesztés]

  • A település honismereti gyűjteménye a helyi szépítő egyesület kezelésében van.
  • A „Hrvatska sloga” községi könyvtárnak több mint 16000 egységből álló állománya van.
  • Gradacon női énekkar és férfikar is működik.

Oktatás[szerkesztés]

A településen működik a „Gradac” alapiskola, melynek Drveniken és Zaostrogon kihelyezett tagozatai találhatók.

Sport[szerkesztés]

A település sportegyesületei a „Gradac”, a „Lavčenj” Gradac, a PŠRD „Lignja” Gradac, a HPD „Adrion” Gradac, a kosárblabdaklub és a helyi bocsaklub.

A község települései[szerkesztés]

Gradac községhez öt település tartozik:

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Gradac, Croatia
A Wikimédia Commons tartalmaz Gradac (Split-Dalmácia megye) témájú médiaállományokat.