Poljica Kozička
| Poljica Kozička | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Vrgorac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21274 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 103 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 727 m |
| Terület | 32,20 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 18′ 22″, k. h. 17° 15′ 42″43.306150°N 17.261687°EKoordináták: é. sz. 43° 18′ 22″, k. h. 17° 15′ 42″43.306150°N 17.261687°E | |
 | |
Poljica Kozička falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Makarskától légvonalban 19, közúton 43 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 14, közúton 21 km-re északnyugatra, Közép-Dalmáciában, a Biokovo-hegység és a hercegovinai határ közötti hegyes területen fekszik. Közigazgatásilag Vrgorachoz tartozik. Közúton legjobban az A1-es autópálya mellett fekvő Kozicáról közelíthető meg.
Története
[szerkesztés]Területe a régészeti leletek tanúsága szerint már az ókorban is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Jelenlétüket számos a település határában megtalálható halomsírok igazolják. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek, de a római kultúra csak érintőleges hatással volt erre a térségre. A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely a 18. század elején szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom után a település a Velencei Köztársaság része lett. A török uralom végével a környező településekkel együtt népesült be, a betelepülők ferences szerzetes vezetésével főként a szomszédos Hercegovinából érkeztek. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 803, 1910-ben 1184 lakosa volt. 1918-ban az új Szerb-Horvát-Szlovén Állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 172 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 803 | 766 | 843 | 999 | 1.169 | 1.184 | 1.103 | 1.163 | 1.091 | 1.112 | 1.078 | 993 | 643 | 421 | 255 | 172 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Gyógyító boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma 1887-ben épült helyi faragott kövekből. Homlokzatán egy körablak és két kisebb hosszúkás, félköríves záródású ablak látható. A homlokzatának, mely lényegében azonos a régebbi Szent György templommal, tetején kőkereszt áll. A főoltár a Szűzanya szobrával a félköríves apszisban helyezkedik el. A falmélyedésekben Jézus szíve, Szent József és Szent Antal szobrai láthatók. Az épületet 1998-banteljesen felújították. Harangtornya nincs, a két harang a templom melletti, különleges építésű halottasház pengefalában található. A templom körül temető van.
- Szent György tiszteletére szentelt temploma 1873-ban épült. Homlokzatán egy körablak és két kisebb hosszúkás, félköríves záródású ablak látható, tetején kőkereszt áll. Harangtornya nincs. A harang itt is hátul, a halottasház harangtornyában található. A félköríves apszisban álló oltáron Szent György lovas szobra áll. A falmélyedésekben Szent István és Szűz Mária szobrai találhatók. Az épületet nemrégiben újították fel. Ennek során új márványoltárt és padozatot kapott. A templom körül temető van.
- Illír halomsírok találhatók Ruđež, Alević, Šapit, Jujnović, Lokvenjak településrészeken, valamint a plébániaház közelében is.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 27.)
Források
[szerkesztés]- Vrgorac város hivatalos oldala (horvátul)
- Vrgorac város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja – Poljica Vrgorska (horvátul)
További információk
[szerkesztés]Prostorni plan uređenja grada Vrgorca - Vrgorac város rendezési terve. (horvátul)
