Poljica Kozička

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Poljica Kozička
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségVrgorac
Jogállás falu
Irányítószám 21274
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség172 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság727 m
Terület32,20 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Poljica Kozička (Horvátország)
Poljica Kozička
Poljica Kozička
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 18′ 20″, k. h. 17° 15′ 40″Koordináták: é. sz. 43° 18′ 20″, k. h. 17° 15′ 40″

Poljica Kozička falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 19, közúton 43 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 14, közúton 21 km-re északnyugatra, Közép-Dalmáciában, a Biokovo-hegység és a hercegovinai határ közötti hegyes területen fekszik. Közigazgatásilag Vrgorachoz tartozik. Közúton legjobban az A1-es autópálya mellett fekvő Kozicáról közelíthető meg.

Története[szerkesztés]

Területe a régészeti leletek tanúsága szerint már az ókorban is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Jelenlétüket számos a település határában megtalálható halomsírok igazolják. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek, de a római kultúra csak érintőleges hatással volt erre a térségre. A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely a 18. század elején szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom után a település a Velencei Köztársaság része lett. A török uralom végével a környező településekkel együtt népesült be, a betelepülők ferences szerzetes vezetésével főként a szomszédos Hercegovinából érkeztek. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 803, 1910-ben 1184 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 172 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
803 766 843 999 1.169 1.184 1.103 1.163 1.091 1.112 1.078 993 643 421 255 172

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Gyógyító boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma 1887-ben épült helyi faragott kövekből. Homlokzatán egy körablak és két kisebb hosszúkás, félköríves záródású ablak látható. A homlokzatának, mely lényegében azonos a régebbi Szent György templommal, tetején kőkereszt áll. A főoltár a Szűzanya szobrával a félköríves apszisban helyezkedik el. A falmélyedésekben Jézus szíve, Szent József és Szent Antal szobrai láthatók. Az épületet 1998-banteljesen felújították. Harangtornya nincs, a két harang a templom melletti, különleges építésű halottasház pengefalában található. A templom körül temető van.
  • Szent György tiszteletére szentelt temploma 1873-ban épült. Homlokzatán egy körablak és két kisebb hosszúkás, félköríves záródású ablak látható, tetején kőkereszt áll. Harangtornya nincs. A harang itt is hátul, a halottasház harangtornyában található. A félköríves apszisban álló oltáron Szent György lovas szobra áll. A falmélyedésekben Szent István és Szűz Mária szobrai találhatók. Az épületet nemrégiben újították fel. Ennek során új márványoltárt és padozatot kapott. A templom körül temető van.
  • Illír halomsírok találhatók Ruđež, Alević, Šapit, Jujnović, Lokvenjak településrészeken, valamint a plébániaház közelében is.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Prostorni plan uređenja grada Vrgorca - Vrgorac város rendezési terve. (horvátul)