Kamenmost

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kamenmost
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségPodbablje
Jogállás falu
Irányítószám 21262
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség520 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség151 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság352 m
Terület3,65 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kamenmost (Horvátország)
Kamenmost
Kamenmost
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 25′ 30″, k. h. 17° 11′ 10″Koordináták: é. sz. 43° 25′ 30″, k. h. 17° 11′ 10″

Kamenmost falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Podbablje községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 60, közúton 84 km-re keletre, Makarskától légvonalban 19, közúton 37 km-re északkeletre, a dalmát Zagora területén, Imotska krajina középső részén, Imotski városával szemben 4 km-re délnyugatra, az Imotski-mező déli oldalán fekszik. Itt halad át a 60-as számú főút a Vrljika folyón.

Története[szerkesztés]

Kamenmost a község legősibb települése. Az itt levő a folyami átkelőnél már az ókorban is híd vezetett át, erről a kőhídról kapta a település nevét. A térség első ismert népe az illírek voltak. Jelenlétüket igazolják az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai. Az illír háborúk végeztével az 1. század elején e terület is Dalmácia római tartomány része lett. A békésebb idők gazdasági felvirágzást hoztak e vidék számára is. A római jelenlétet főként a területén előkerült régészeti leletek bizonyítják. Már a római korban vezetett itt át híd a Vrljikán. Itt haladt át az Ad Novae (Runović) településről Epilentio és Delminium felé menő út. A kereszténység már az első századokban elterjedt ezen a területen, erről mesélnek a szomszédos Zmijavcin talált ókeresztény bazilika maradványai, melyek a 6. századból származnak. A horvátok ősei a 7. században vándoroltak be erre a vidékre. A középkori horvát állam közigazgatásában ez a terület Fehér-Horvátországhoz, azon belül az Imoti zsupánsághoz tartozott. A bencés atyák a 11. században Proložachoz tartozó Opačacnál a Vrljika-folyó forrásánál építették fel kolostorukat, innen végezték a térség lakóinak keresztény hitre térítését. A 14. századtól a hívek lelki gondozását a ferencesek vették át, akik az elpusztult kolostort újjáépítették. A település első írásos említése 1400-ban történt „Camen Most” alakban. A török 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd 1493-re már ez a terület is uralmuk alá került. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Ezután a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. A török uralom teljes ideje alatt a hívek lelki gondozását a vrljikai ferencesek látták el, kolostoruk a 17. századtól már a Prološko blato kis Manastir nevű szigetén működött. A 16. század második felében a rend Kamenmoston is letelepedett, ahol saját rendházuk és kápolnájuk is volt. A podbabljei plébániát kezdetben a ferences atyák vezették, akik 1735-ig laktak Kamenmoston, ezután építették fel az új plébániaházat a plébánia központjában. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, 1809-ben az Illír tartományok része lett, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A falunak 1880-ban 207, 1910-ben 492 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később a Jugoszláv Királyság része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 520 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 207 382 357 492 0 622 628 681 712 791 751 780 566 520

(1857-ben, 1869-ben és 1921-ben lakosságát Podbablje Gornje településhez számították.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt plébániatemploma a főút mellett áll. Ezen a helyen már a török érkezése előtt is templom állott, melyet a korabeli források 1562-ben említenek először. 1624-ben a ferencesek IV. Murád szultántól kértek engedélyt az újjáépítésére. A főbejárat feletti tábla szerint 1705-ben megújították. A templomon ma is látszanak a második építési fázis nyomai, melynek alsó része széttört sírkövekből, a felső rész pedig faragott kövekből épült. A templom mai formáját 1772-ben nyerte el. Bejárata felett hatágú rozetta látható, a homlokzat feletti harangtoronyban két harang található. Az épületet utoljára 1971-ben renoválták. 2010-ben új oltárt szenteltek fel a templomban, melyet a régi oltár másolataként készítettek Giuseppe Sava műhelyében. A bal oldali oltáron álló Szűz Mária és jobb oldali oltáron álló Szent Antal szobor régi tiroli munka, készítési idejük ismeretlen. A templom körül temető található.
  • A Gyógyító boldogasszony tiszteletére szentelt kápolnája.
  • A Vrljikán átvezető kőhíd a község egyik legismertebb szimbóluma.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Strategija razvoja općine Podbablje 2015-2020. Podbablje,2015. - Podbablje község fejlesztési stratégiája (horvátul)