Duge Njive (Vrgorac)
| Duge Njive | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Vrgorac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21275 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 105 fő (2011)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 490 m |
| Terület | 6,67 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Duge Njive
Pozíció Horvátország térképén
| |
| é. sz. 43° 12′ 30″, k. h. 17° 13′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 12′ 30″, k. h. 17° 13′ 00″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Duge Njive falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrgorachoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Makarskától légvonalban 18, közúton 22 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 12, közúton 15 km-re nyugatra, Közép-Dalmáciában, a Biokovo-hegység délkeleti előterében, az A1-es autópályától délre fekszik.
Története[szerkesztés]
Duge Njive a 17. század végén a török uralom végével a környező településekkel együtt népesült be. A betelepülők ferences szerzetesek vezetésével főként a szomszédos Hercegovinából érkeztek. A település neve hosszú szántóföldet jelöl. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott. A zavojanei plébániát 1696-ban alapították, melynek Duge Njive is a része lett. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1880-ban 57, 1910-ben 246 lakosa volt. 1918-ban az új Szerb-Horvát-Szlovén Állam, majd később Jugoszlávia része lett. Röviddel a Független Horvát Állam megalakulása után 1941. április 17-én olasz csapatok vonultak be a vrgoraci területre. 1942. június 15-én rövid időre elfoglalták a partizánok, majd visszavonultak a Biokovo-hegységbe. Az olasz csapatok védelmét élvező csetnikek még ez évben a község több településén gyújtottak fel házakat és végeztek ki embereket, főleg nőket, gyermekeket és öregeket. Az anyakönyv szerint Duge Njive embervesztesége 30 fő volt. Olaszország kapitulációja után 1943-ban német csapatok szállták meg a vidéket. 1944. október 24-én a németek kivonultak és két nappal később Vrgorac környéke felszabadult. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 105 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 57 | 134 | 159 | 246 | 0 | 0 | 338 | 290 | 301 | 265 | 192 | 145 | 128 | 105 |
(Lakosságát 1857-ben, 1921-ben és 1931-ben Vlakához, 1869-ben pedig Dragljanéhez számították.)
Nevezetességei[szerkesztés]
A Béke királynője tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1992-ben épült. Felszentelését 1992. szeptember 27-én Petar Šolić split-makarskai segédpüspök végezte. A templom betonból épült, csupán a homlokzatot burkolták kövekkel. A homlokzat feletti harangtorony is betonból készült, benne két harang látható.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Vrgorac város hivatalos oldala (horvátul)
- Vrgorac város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja – Zavojane (horvátul)
- Vrgorska krajina szenvedései a II. világháború alatt (horvátul)
További információk[szerkesztés]
Prostorni plan uređenja grada Vrgorca - Vrgorac város rendezési terve. (horvátul)
