Drašnice

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Drašnice
Drašnice látképe
Drašnice látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségPodgora
Jogállás falu
Irányítószám 21328
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség339 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság0-tól 76 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Drašnice (Horvátország)
Drašnice
Drašnice
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 13′ 15″, k. h. 17° 06′ 45″Koordináták: é. sz. 43° 13′ 15″, k. h. 17° 06′ 45″
A Wikimédia Commons tartalmaz Drašnice témájú médiaállományokat.

Drašnice falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Podgorához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Makarska központjától 12 km-re, községközpontjától 3 km-re délkeletre Közép-Dalmáciában, a Biokovo-hegység lejtői alatt a tengerparton, az Adria-parti főút mentén, a makarskai riviérán fekszik. Két fő településrésze a hegyek alatti Selo és a tengerparti Kraj.

Története[szerkesztés]

Drašnice területe a régészeti leletek tanúsága szerint már a történelem előtti időkben is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek. A római uralom emlékei a település területén talált római sírkövek és szarkofágok. A római sírkövek közül néhány a Szent György templom falába van befalazva. A 7. században a horvát törzsek egyikeként a neretvánok telepedtek le a tengerpart, valamint a Cetina és Neretva folyók közti területen. Őket a 9. századtól említik a velencei források, mint olyan népet amely kalóztámadásokkal a velencei hajókat fosztogatja. 840-ben a neretvánok kenéze Diudit nagy vereséget mért a velencei flottára, majd 887-ben a közeli Makarska vizein verték meg Pietro Candiano velencei dózse hajóhadát. A horvát állam 10. századi megalapítása után a neretvánok szoros szövetségben álltak a horvát uralkodókkal. A velenceiek a szabad hajózás érdekében kénytelenek voltak adót fizetni a horvátoknak. A 11. században a neretvánok által uralt terület is a horvát-magyar királyok fennhatósága alá került. A 12. században hajóhaduk Omiš urait a Kačić nemzetséget szolgálta.

A török a 15. század végén szállta meg ezt a vidéket. Drašnice első említése 1523-ban a török uralom idején történt. Már abban az időben két nagyobb részből állt. Az egyik a közvetlenül a hegyek alatt fekvő Selo, a másik pedig a tengerparti Kraj volt. Selo a Szent György templommal valószínűleg már a középkorban kialakult. 1563-ban Drašnicére néhány keresztény család kíséretében Hercegovinából ferences atyák érkeztek, akik később a szomszédos Živogošćén telepedtek le és a hívek lelki szolgálatát is ellátták. A térség Duare várának felszabadításával együtt 1684-ben szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves török uralom alól. Ezután Velencei Köztársaság része lett. A török uralom végével a környező településekkel együtt újra benépesült. A lakosság főként halászattal, földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 514, 1910-ben 753 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1962-ben nagy földrengés rázta meg a vidéket, mely után Selo lakossága a biztonságosabb tengerparti Krajra települt. Az Adria-parti főút megépítése fellendítette a turistaforgalmat. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 339 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
514 586 631 684 695 753 653 585 518 513 427 366 319 331 328 339

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent György vértanú tiszteletére szentelt régi római katolikus plébániatemploma 1891-ben a Selo településrészen épült. Szépen kivitelezett egyhajós épület, homlokzata felett nagy körablakkal, legfelül két harang számára épített pengefalú harangtoronnyal. Az 1962-es földrengés súlyosan megrongálta, de szépen helyreállították. A felújítási munkák 2003-ban fejeződtek be.
  • Az új Szent György plébániatemplom 1971 és 1976 között épült Ante Rožić tervei szerint. Modern betonépület mintegy tíz méteres átmérőjű, centrális alaprajzzal, csúcsíves boltozattal. A templomnak nincs harangtornya, a harang a templom déli oldalán elhelyezett vasszerkezetben található. A bejárat mindkét oldalán a régi templomból származó ornamentikát építettek be. A bejárat feletti architrávon nehezen olvasható felirat, míg a bal oldalon a „Custodi Domine Domum Tuam” (Vigyázd Uram a házadat) latin felirat olvasható. A felirat arra utal, hogy templom a régi Szent György templom alapjain épült, melyet 1523-ban egy már régóta ott álló templomként említ egy török forrás. A hagyomány szerint a 15. században építették, de egy földrengés megrongálta és a helyén 1745-ben új, barokk templomot építettek. Ez 1794-ben egy újabb földrengésben sérült meg. 1801-ben felújították, de az 1962-es földrengés földig rombolta. A helyére építették fel a mai templomot.
  • A koledniki Szent István templomot 1466-ban építették a Dubrovnik irányába átutazó Stjepan Vukčić Kosača bosnyák herceg rendelkezése alapján. Erről egy a spliti régészeti múzeumban őrzött felirat emlékezik meg. A templom egyhajós épület négyszögletes külső apszissal és dongaboltozattal. A homlokzat feletti harangtoronyban egy harang található. Az oltárkép Petar Pavol Kunc alkotása 1801-ből. Főalakja már kifakult, oldalt Szent János és Szent József alakjai láthatók. A templomot az idők folyamán többször javították és bővítették, ezért nem őrizte meg az eredeti alakját.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]