Biorine

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Biorine
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségCista Provo
Jogállás falu
Irányítószám 21244
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség 181 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság404 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Biorine (Horvátország)
Biorine
Biorine
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 33′ 00″, k. h. 16° 49′ 45″Koordináták: é. sz. 43° 33′ 00″, k. h. 16° 49′ 45″

Biorine falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Cista Provóhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 31, közúton 45 km-re keletre, községközpontjától 11 km-re északnyugatra, a dalmáciai Zagora szívében, Imotska krajina nyugati részén, az Imotskiról Triljbe vezető út mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

A térség már az ókorban lakott volt. A cista velikai plébániatemplomtól nyugatra több Gradina nevű magaslat is található, melyeken az illírek által épített erődített települések álltak. Több történelem előtti halomsír is volt itt, melyeknek egy része mára már megsemmisült. Számos ókori sírkő és szarkofág is előkerült. A Cista Velikához tartozó Crkvinán a Szent Jakab plébániatemplomtól délre mintegy kétszáz méterre halad el a Tiluriumból Naronába vezető római út. Ezen a területen a Mandarić-ház közelében 1993-ban és 2007-ben kora keresztény ókori és kora középkori szakrális épületegyüttest tártak fel, amelyhez temető is tartozott. A horvátok a 7. században települtek be erre a vidékre. Cista első írásos említése a 14. században történt a radobiljai plébánia részeként, melyhez a 17. század első feléig tartozott, Biorine pedig az ugljanei plébánia része volt. A középkorban lakossága nem volt jelentős és főként állattartással foglalkozott. A török a 16. század elején foglalta el területét. Régi lakossága ekkor Boszniába települt át és helyükre a Cetina mellékéről és Hercegovinából érkeztek új lakosok. A török uralom idejéből származik a Rojnica közelében található Török torony maradványa. A török uralomnak az 1718-ban megkötött pozsareváci béke vetett véget, ezután a térség visszakerült a Velencei Köztársaság uralma alá. Az Alvise Mocenigo kormányzó által végeztetett 1721-es elhatárolás során Biorine az imotski közösséghez tartozott, a plébános viszont a sinji közösséghez és a Cetina vidékéhez tartozó Ugljanén élt, mely nehézségeket okozott. 1849-ben a Biorine részét képező Grivát leválasztották Ugljanéról és a cistai plébániához csatolták. Ezen állapotnak az önálló biorinei plébánia 1924-es megalapítása vetett véget. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 432, 1910-ben 966 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam, majd a háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 181 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
432 431 456 525 616 966 900 745 842 782 725 705 546 431 241 181

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent György vértanú tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma egy kisebb magaslat alatt, a falu temetőjének közepén áll. Bár az 1925-ös spliti sematizmus szerint 1780-ban építették, a fellelhető források szerint ennél előbb épült. Az ugljanei kereszteltek anyakönyvében ugyanis már az 1747-es évnél történt bejegyzés a templomban való keresztelésre vonatkozóan. A templom 12 méter hosszú, csaknem 6 méter széles. Homlokzatán hatágú kő rozetta látható, felette a harangtoronyban egy harang található. Apszisa csak később épült hozzá. A szentélyben a sárkányt legyőző Szent György színes szobra látható, míg a hajó oldalfalaiban Szűz Mária és Szent István vértanú szobrát találjuk. A templom közelében a dombtetőn vasbetonból építették fel a piramisban záródó harangtornyot.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]