Ugrás a tartalomhoz

Obrovac Sinjski

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Obrovac Sinjski
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségSinj
Jogállásfalu
Irányítószám21241
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség794 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság385 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 44′ 10″, k. h. 16° 41′ 35″43.735977°N 16.693174°EKoordináták: é. sz. 43° 44′ 10″, k. h. 16° 41′ 35″43.735977°N 16.693174°E
SablonWikidataSegítség

Obrovac Sinjski falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Sinjhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Splittől légvonalban 32, közúton 42 km-re északkeletre, községközpontjától 8 km-re északkeletre, a dalmát Zagora középső részén, a Hrvacei mező északkeleti szélén, a Cetina bal partján, a Sinjből a bosznia-hercegovinai Livnoba vezető 219. számú út mentén fekszik. Han nevű településrészén található az a közúti híd, mely az egyetlen összeköttetést biztosítja Sinj és Split városai felé.

Története

[szerkesztés]

A település és vidéke a régészeti leletek tanúsága szerint már a legősibb időktől fogva lakott volt. Ezt elsősorban kedvező fekvése tette lehetővé, hiszen Obrovac területe a termékeny Hrvacei mező szélén és a Kamešnica-hegység csúcsai alatti Gljevi fennsíkon található, mely terület már akkor is kiválóan alkalmas volt a mezőgazdasági termelésre és az állattartásra, kereskedelmi szempontból pedig az adta a jelentőségét, hogy itt vezetett át az egyik fontos kereskedelmi út, mely tengerpart irányából a Cetina folyón és a Dinári-hegységen át Bosznia és Hercegovina felé haladt. A folyót Hannál átívelő fontos híd közelében került elő az a kőből faragott véső, mely a paleolitikumból (i. e. 35000 – 10000) származik és ma Sinjben a Cetinai terület múzeumában őrzik. Ez a vidék rendkívül gazdag más történelem előtti leletekben is, melyek közül kiemelkedik az Obrovac határában talált bronz tőr és a szomszédos Gala területén fekvő Gackón feltárt, cölöpökre épített házakból álló ősi település.[2] A legősibb itt élő ismert nép az illírek egyik törzse a dalmátok voltak. Jelenlétükről a Gljev határában található erődített település maradványai, valamint a Bajagićon és Obrovacon található halomsírok tanúskodnak.[2] A rómaiak a 6 és 9 között zajlott utolsó nagy dalmát felkelés leverését követően szilárdították meg hatalmukat a térségben. A Salonából a provincia belseje felé vezető római út a Mostina nevű helynél, a tripalovai malomnál a mai hani hídtól mintegy kétszáz méterre vezetett át a Hippuson, a mai Cetinán. A római jelenlétet a Gala területén előkerült lakó- és gazdasági épületek, római villagazdaság maradványai, valamint az Obrovac-Hannál az iskola közelében álló közösségi háznál 1956-ban talált cserép- és téglagyártó műhely nagy kemencéjének mára megsemmisült maradványai bizonyítják.[2] Kisebb késő ókori erődítmény maradványai találhatók Gljevnél, mely a népvándorlás idején védte sikertelenül a Dalmáciát övező római limest. Ebből az időből származhat Obrovac neve is, melyet a történészek az avarokkal (obri) hoznak összefüggésbe. A horvátok ősei az avarokkal egy időben, a 7. század elején telepedtek le a Cetina mentén. A kereszténység felvételéről a Gala területén talált és a Cetinai területi múzeumban őrzött 7. századi, a szentélyt a hívektől elválasztó faragott kőtábla tanúskodik.[2] A bajagići ószláv síroknak a sinji ferences kolostorban őrzött mellékleteiből az itt élő lakosság mezőgazdasági tevékenységére következtethetünk. A középkori horvát állam megalapítása után Obrovac vidéke a Cetinai zsupánsághoz, majd az azonos nevű grófsághoz tartozott. A cetinai grófok közül említésre méltók a Nepilićek, akik 1344 és 1435 között birtokolták e területet. Ebből a korból származnak az elsősorban Gljev területén található középkori sírkövek.[2] A Cetina felső folyásának környéke először 1513-ban került török kézre, majd Sinj várának 1536-os eleste után szilárdult meg a török uralom, mely 1686-ig Sinj felszabadításáig tartott. A török uralom idején a horvát lakosság fokozatosan kipusztult. A török valószínűleg újjáépítette a Cetinán átvezető hidat, melyről 1660-ban Evlia Cselebi is ír megemlítve, hogy hét nyílása van és két toronyvár védi, melyek vasalt felvonóhíddal vannak ellátva.[2] Számos török karaván haladt itt át Boszniából Split irányába tartva. Ezt a hidat az 1714 és 1718 között zajlott török-velencei háborúban rombolták le, amikor hatvanezer török harcos vonult itt át Sinj várának újbóli elfoglalására. A török feletti nagy győzelem, majd a pozsareváci béke véget vetett az állandó török veszélynek. A kipusztult lakosság pótlására a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a településre. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A francia uralom idején építették újjá a Cetinán át Livnoba vezető utat. Hannál a franciák egy nagy ispotály építését is tervezték, de ebből a francia kivonulás miatt nem lett semmi.[2] A Habsburg uralom 1918-ig tartott. Az osztrák uralom idején 1849-ben építették meg a Cetina mai helyén álló hídját. 1903-ban megnyílt a település alapiskolája, mely 1960-ban területi iskola lett, ahova Obrovacon kívül a szomszédos Bajagić, Gala és Gljev gyermekei is jártak.[2] 1907-ben Hanon megalakult a termelő szövetkezet, mely egészen a II. világháborúig működött. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia részévé vált. 1857-ben 439, 1910-ben 819 lakosa volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. Lakói a mezőgazdaságon és az állattenyésztésen kívül a közeli városokba Sinjre, Splitre és más városokba, nemritkán külföldre jártak dolgozni. A Hanból Ruminra vezető utat 1969-ben, a Glavicán át Sinjre vezető utat 1971-ben aszfaltozták le.[2] A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. A szerb támadásoktól szerencsésen megmenekült. A legnagyobb veszély 1993. január 28-án leselkedett a településre, amikor a horvát hadsereg Peruča hadművelete idején a szerbek a Peruča-tó gátját fel akarták robbantani, de a műveletet és vele a környezeti katasztrófát még időben sikerült megakadályozni.[2] 2011-ben 804 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból és állattenyésztésből éltek, valamint a közeli városokban dolgoztak.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
439 527 585 691 756 819 913 993 1.015 1.060 1.041 978 987 991 913 804

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A bajagić-obrovaci plébánia közös Szent Miklós plébániatemploma Bajagićon áll. A templomot 1937-ben faragott kövekből építették neoromán stílusban. Harangtornya 1955-ben épült.
  • Han településrészen egy Szent Miklós tiszteletére szentelt kápolna áll.
  • A plébániaházat 1974-ben építették fel Hanon Ante Barać tervei szerint. Földszintjén egy Kisboldogasszony kápolna található, mely hittanteremként is szolgál. 1988-ban a plébániatemplom közelében új plébániát építettek, azt követően a hani ház kápolnaként szolgált.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]