Okrug Donji

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Okrug Donji
Okrug Donji - panoramio.jpg
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségOkrug
Jogállás falu
Irányítószám 21 223
Körzethívószám (+385) 22
Népesség
Teljes népesség268 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság41 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Okrug Donji (Horvátország)
Okrug Donji
Okrug Donji
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 29′ 50″, k. h. 16° 13′ 15″Koordináták: é. sz. 43° 29′ 50″, k. h. 16° 13′ 15″

Okrug Donji falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Okrug községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Trogir központjától 5 km-re délnyugatra, Dalmácia középső részén, Čiovo szigetének nyugati részén, a Saldun-öböl délnyugati partján fekszik. Újabb településrésze alakult ki a sziget nyugati végét képező Okrug-fok körül és tőle délre a Krušica-öbölben.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a sziget már a római korban lakott volt. A középkorban többnyire a magányra vágyó remeték éltek rajta. Okrug neve 1461-ben fordul elő írott forrásban először. Betelepülése a 15. században a kontinensen fekvő velencei terület elleni sorozatos török támadások hatására indult meg, mivel a lakosság nagy része ekkor a biztonságosabb szigetekre települt át.[2] Paolo Andreis 17. századi trogiri történetíró Trogir történetéről írt művében (Andreis: Storia della città di Traù Split, 1977-78.) írja, hogy az első žednoi és okrugi telepesek 1461. május 5-én kötöttek ki a szigeten.[3] Nagyobb betelepülési hullám volt, amikor a török 1537-ben bevette Klissza várát.[2] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. 1880-ban 55, 1910-ben 94 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága 2011-ben 268 fő volt, akik a turizmus mellett halászatból és mezőgazdaságból (szőlő- és olívatermelés) éltek.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 55 71 104 94 0 0 147 143 146 106 97 126 213 268

(1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben lakosságát Okrug Gornjihoz számították.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A település keleti részén található a Keresztelő Szent János templom. A templom 1630-ban épült a Racettini család nyári rezidenciája közelében. A család 1385-ben költözött Nápolyból Trogirra. A Pantera-öblöt, ahol a nyaraló épült róluk később Racetinovac-öbölnek neveztél át.[3]
  • A kis Sveta Fumija-szigeten a késő ókori – kora középkori Szent Eufémia templom és trogiri bencések gazdasági épületeinek maradványai találhatók. A szerzetesek rendszerint itt töltötték a böjti időszakot, ahol főként halászattal foglalkoztak. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a templom körül régen sírokat is találtak. Eszerint ez a hely nemcsak az itt tartózkodás céljára, hanem temetkezési helyül is szolgált.[3]
  • A Sveta Fumijától nyugatra fekvő kis Kraljevac-sziget arról kapta a nevét, hogy a legenda szerint 1242-ben a tatárok előli menekülése idején IV. Béla magyar király itt tartózkodott. A szigeten bencés kolostor maradványai láthatók.[2]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]