Gardun
| Gardun | |
 | |
| A Szent Péter templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Trilj |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21240 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 68 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 409 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 36′ 42″, k. h. 16° 43′ 05″Koordináták: é. sz. 43° 36′ 42″, k. h. 16° 43′ 05″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gardun témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gardun falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Triljhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől légvonalban 24, közúton 35 km-re északkeletre, Sinjtől 14 km-re délkeletre, községközpontjától 1 km-re délre a Dalmát Zagora területén, a Sinji-mező délkeleti részén a Cetina jobb partján emelkedő azonos nevű hegyen fekszik.
Története[szerkesztés]
A mai Trilj környéke a Cetina kanyonszerű völgyének átkelőhelyeként már ősidők óta fontos szerepet játszott a tengermellék és a szárazföld belseje közötti közlekedésben. Ezt a legrégebbi korokból származó régészeti leletek is igazolják. Az első ismert nép ezen a vidéken az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik erődített településeiken laktak. Gardun a Tilurium alatti ősi illír településről Ardubáról kapta a nevét. A rómaiak i. e. 156-ban foglalták el a mai Dalmácia területét, de annak végleges bekebelezése a birodalomba évtizedekig tartó heves harcok és az utolsó dalmát felkelés leverése után csak 9-re sikerült. Ezt követően a rómaiak az itt állomásozó VII. legio részére a mai Gardun területén egy reprezentatív katonai tábort építettek, mely a Tilurium nevet kapta. Innen ellenőrizték ezt a stratégiai jelentőségű vidéket, főként a Cetina (Hippus) átkelőhelyét. A híd mellett fejlődött ki ezt követően Pons Tiluri település a mai Trilj elődje. Tiluriumot már az ókorban számos római szerző említi, köztük az 1. században élt Idősebb Plinius „Tribulium” alakban, de „Tilurio” néven szerepel a Tabula Peutingeriana nevű ókori térképen is. Területén már a 19. századtól kerültek elő régészeti leletek, főként feliratos kövek, de a szakszerű régészeti feltárás csak 1997-től indult meg. Ennek során feltárták a katonák hálókörleteit, a nyugati fal maradványait, a tábor délnyugati sarkában állt épületeket és az ezek mellett létesített ciszternát, valamint jelentős mozaik töredékek is előkerültek. A tábor valószínűleg a népvándorlás harcai során semmisült meg, a szomszédos Pons Tiluri helyén pedig létrejött Trilj városa. A mai Gardunt 1482-ben említi először a Poljicai statutum, amikor Duje Papalić poljicai gróf leírja Poljica határait. Itt többek között megemlíti, hogy a határ Gardun alatt a Cetinánál húzódik. A térség 1513-ban került török uralom alá, majd a település 1686-ban Triljjel és környékével együtt szabadult fel a török uralom alól. A falut a velencei uralom első éveiben telepítették be Poljicáról érkezett új keresztény lakossággal, akikkel papok is érkeztek. 1687-ben név szerint is említenek három glagolita papot, Frane Pavićot és Tadija Roguljićot Srijanéból és Jakov Stazićot Donji Dolacból. Rövidesen megalapították önálló plébániáját is, melynek plébánosa 1693-ban Pavao Žuljević, 1696-ban pedig Tadija Roguljić volt. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1849-ben Gardun plébániáját már csak káplán vezette. 1858-ban megalapították a vojnić-garduni plébániát. Gardunnak 1857-ben 108, 1910-ben 224 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1934 és 1937 között a lebontott régi templom helyére felépítették Vojnić új plébániatemplomát és ezután ez lett a plébánia székhelye. A második világháború idején a Független Horvát Állam része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 83 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 108 | 0 | 178 | 207 | 237 | 224 | 0 | 283 | 257 | 261 | 250 | 229 | 198 | 156 | 120 | 83 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Péter apostol tiszteletére szentelt templomát 1693-ban építették. Ez az első templom még deszkából épült és zsúptető fedte. 1714-ben egy másik templomot építettek helyette, de ezt a török már a következő évben felgyújtotta. Ezután a templomot helyreállították és 1736-ban apszist építettek hozzá. 1741-ben elkészült a márvány oltár, majd 1795-ben elkészült a harangtorony, melyben egy harangot helyeztek el. Az 1898-as földrengésben az épület súlyosan megrongálódott, a tető beomlott a harang leesett. 1904-ben az épületet alapjaitól újjáépítették, ekkor kapta mai formáját harangtornyában két haranggal. 1943-ban a torony leomlott, helyette 1975-ben építettek új harangtornyot. Hosszúsága 12 méter, szélessége 6 méter. A templomnak két oltára van, a főoltár Szent Péter, a mellékoltár Szent Kelemen pápa tiszteletére van szentelve.
- Tilurium római katonai tábor maradványai.
Galéria[szerkesztés]
-
Gardun látképe a temetőből -
A templom falába beépített római sírkő -
Tilurium római katonai tábor romjai -
Tilurium romjai -
Feliratos kő Tiluriumból a Spliti régészeti múzeumban
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Trilj város hivatalos oldala (horvátul)
- Trilj turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
