Donji Humac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Donji Humac
Szent Fábián és Sebestyén plébániatemploma
Szent Fábián és Sebestyén plébániatemploma
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségNerežišća
Jogállás falu
Irányítószám 21423
Körzethívószám (+385) 021
Népesség
Teljes népesség157 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság313 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Donji Humac (Horvátország)
Donji Humac
Donji Humac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 20′ 30″, k. h. 16° 33′ 30″Koordináták: é. sz. 43° 20′ 30″, k. h. 16° 33′ 30″

Donji Humac falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Nerežišćához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 20 km-re délkeletre, a supetari kompkikötőtől légvonalban 4, közúton 8 km-re délre, községközpontjától 1 km-re északnyugatra, a Brač-sziget közepén fekszik.

Története[szerkesztés]

A településtől 20 percnyi sétára északnyugatra található Kopačina barlang újkőkorszaki leletei igazolják, hogy Brač szigetén már az őskorban éltek emberek. Frano Bulić régész már 1890-ben szerszámként használt agancsdarabokat, csontból és kőből készült szerszámokat talált a barlangban. A csontok elemzése során azok korát a szakemberek az i. e. 13000 körüli időre tették. A görögök az i. e. 6. századtól hozták létre a szigeten kolóniájukat, majd az i. e. 4. századtól illírek alapították meg erődített településeiket. A közeli Škripen is ilyen erődített település tekintélyes alapfalai kerültek elő. A rómaiak az i. e. 1. században foglalták el a szigetet, de a sorozatos felkelések miatt a térséget csak i. sz. 9-re sikerült konszolidálniuk. A római korból a község területén is villagazdaságok épületmaradványait találták. A kora középkorban mintegy tíz szakrális építmény volt a szigeten, melyek keresztény hívei a solinai püspökség irányítása alá tartoztak. A horvátok a 7. században érkeztek erre a területre, amely a 9. századra egyik törzsük a Cetina és a Neretva között letelepedett neretvánok területe lett. A település közelében található a kis Szent Illés templom, amely egy római mauzóleum alapfalaira épült a 10. században. 1000-ben átmenetileg a Velencei Köztársaság uralma alá került. A 11. század második felében IV. Krešimir Péter király visszaszerezte a horvát királyságnak. 1102-ben a többi horvát területtel együtt a horvát–magyar királyok uralma alá került. Területén már ebben a korban több templom is állt. A 11-12. századból származik a kora román stílusú Szent Lukács-templom, a Szent Fábián és Sebestyén plébániatemplom régi oltárába pedig az 1175-ös évszám van bevésve.

Donii Humac első írásos említése 1375-ből maradt fenn. Nevét arról a Humac nevű magaslatról kapta, amely alatt fekszik. 1420-ban Velence egész Dalmáciát megvásárolta a horvátok által akkor elismert horvát–magyar királytól, Nápolyi Lászlótól, így Donji Humac is velencei fennhatósága alá került. Ennek ellenére Brač továbbra is megtartotta a horvát–magyar királyok idején élvezett különleges kiváltságait, ezek alapján a brači nemesek továbbra is az akkor a sziget központjaként számon tartott Nerežišćán tartották gyűléseiket. Az egyházi vizitációk során feljegyzik, hogy a településnek 1645-ben 140, 1681-ben 130, 1705-ben mintegy 140, 1708-ban 160, 1724-ben 196, 1738-ban 235, 1764-ben 238 lakosa volt. A lakosság számának gyarapodása miatt 1725 körül a plébániatemplomot már bővíteni kellett, ennek munkálatai azonban csak 17 évvel később fejeződtek be. A harangtornyot 1744-ben építették. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt, és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. A lakosság hagyományos megélhetését a mezőgazdaság, a szőlő-, olajbogyó és cseresznye termesztése biztosította. Ezen kívül főként kőbányászattal foglalkoztak, ma is működik itt kőfaragó műhely. 1918-ban az új szerb–horvát–szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991 óta a független Horvátország része. 2011-ben a 157 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, kőfaragással foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
233 333 384 455 506 540 0 452 442 428 372 256 196 210 166 157

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Fábián és Sebestyén vértanúk tiszteletére szentelt plébániatemploma a 12. században épült, régi oltárába az 1175-ös évszám van bevésve. Helyén már a 10. században Szűz Mária tiszteletére szentelt templom állt. Fennmaradt a román stílusú boltozat, melyet a 14. századi bővítéskor építettek. A templom mai formáját 1875-ben kapta. A kőből készült főoltárán kívül még két mellékoltára van. Itt található a sziget egyetlen fennmaradt középkori freskója, amely a 13. század végén készült és amely az országnak ezen a déli részén is legrégebbiek közé tartozik. A freskó Krisztust, Szűz Máriát, és Keresztelő Szent Jánost ábrázolja. A kép a Szűzanya folyamatos tiszteletének köszönheti fennmaradását. A templom évszázadokon át a sziget híveinek zarándokhelye volt, melyről a mintegy 250 fogadalmi ajándék tanúskodik. 1673-ban Andreis püspök kiközösítés fenyegetésével tiltotta meg a kép további tiszteletét, ennek ellenére ma is zaránfokhely. A templom orgonáját Franco Dazzi orgonaépítő mester építette 1775-ben. A harangtornyot 1744-ben Ignacije Macanović trogiri mester építette a templom délkeleti sarkára.
  • Szent Illés próféta tiszteletére szentelt temploma a településtől nyugatra fekszik. A templomot valószínűleg a 10. században építették. Mellette egy római mauzóleum maradványai találhatók, melynek faragott köveit az építéshez is felhasználták.
  • Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt temploma a településtől északra, Supetar felé található. A kora román stílusú templomot a 11-12. században építették.
  • A Szent Jadra-templom a Nerežišćától Supetar felé eső út mellett található. Római épület alapfalaira építették a középkorban. Egyhajós épület széles, félköríves apszissal.
  • A Szent kereszt templomot a 14-15. században a Zuani család építtette.
  • A helyi temetőben áll a kármeliták 17. században épített temploma. Egyhajós épület négyszögletes apszissal.
  • A közelben a településtől északnyugatra található a Kopačina-barlang a sziget legősibb lelőhelye. A barlangot Frano Bulić régész tárta fel 1890-ben. Ennek során szerszámként használt agancsdarabokat, csontból és kőből készült szerszámokat talált. A csontok elemzése során a legrégebbi leletek korát a szakemberek az i. e. 13000 körüli időre tették. A barlang az i. e. 8. évezredtől az i. e. 3. évezredig szolgált folyamatos emberi lakóhelyül. Elmondható, hogy a dalmáciai emberi jelenlét legrégibb nyomai találhatók itt.
  • A település mellett található a messze földön elismert minőségű brači fehér kő lelőhelye, mely nagyban elősegítette a fejlődését. A kőfaragás ma is hagyomány a településen, amely számos ismert kőfaragót és szobrászt adott az országnak.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Nerežšća község rendezési terve (horvátul)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Donji Humac című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Commons:Category:Donji Humac
A Wikimédia Commons tartalmaz Donji Humac témájú médiaállományokat.