Župa (Zagvozd)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Župa
Autocesta A1 kod Zagvozda.jpg
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Split-Dalmácia
Község Zagvozd
Jogállás falu
Irányítószám 21273
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség 53 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 417 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Župa (Horvátország)
Župa
Župa
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 19′ 30″, k. h. 17° 08′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 19′ 30″, k. h. 17° 08′ 00″

Župa (más néven Župa Biokovska) falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Zagvozdhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 59, közúton 82 km-re keletre, Makarskától légvonalban 9, közúton 32 km-re északkeletre, községközpontjától 13 km-re délkeletre, Közép-Dalmáciában a dalmát Zagora területén, a Biokovo-hegység északkeleti lábánál, az A1-es autópálya közelében, a 62-es számú főút mentén fekszik. Településrészei Takalo, Luetići, Roglići, Garmazi és Turići az itt lakó családokról kapták nevüket.

Története[szerkesztés]

Župa területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. Ezt bizonyítja a számos itt található ókori halomsír. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmaták voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Innen könnyen ellenőrizni tudták a környező vidéket. Többségük állattartással foglalkozott, kisebb részük pedig földművelésből élt. A rómaiak csak hosszú ideig tartó harcok után hódították meg ezt a vidéket, melyek az i. e. 156. évtől egészen 9-ig tartottak. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után Dalmáciára békésebb idők következtek, mely időszak a népvándorlásig tartott. Az illír lakosság nagy gazdasági fejlődésen ment át és romanizálódott. A 7. századi horvát letelepedés utáni középkori időszak népességéről mesél a számos sírkő és a Miloši településrészen található várrom. A középkortól területe a nagyméretű, először 1434-ben említett vrdoli plébániához tartozott, melynek szolgálatát különösen a török uralom idején a makarskai ferences kolostor szerzetesei látták el. A török uralom 1717-ben ért véget és a térség a Velencei Köztársaság fennhatósága alá került, melyet a pozsareváci béke szentesített. 1734-ben Stjepan Blašković makarskai püspök a vrdoli plébániát két részre, a slivnoira és a župaira osztotta. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1835-ben a plébánia nyugati felén, melyet Gornja (felső) Župának neveztek megalapították a krstaticei plébániát. (Később 1948-ban Biokovsko Selo kivált Krstaticéből és önálló település lett). Az egykori középső rész a mai župai plébánia nyugati részére került, a régi Donja (alsó) Župa települései pedig a plébánia keleti felén a mai Župa és Rašćane településeket alkotják. Területe a 19. század legnagyobb részében Habsburg uralom alatt állt. 1870-ben a luetići településrészen Marko Luetić házában megnyílt a település első postahivatala. 1874-ben Takalo településrészen Ante Roglić-Mačica házában nyílt meg az Imotska krajina első állami alapiskolája. Első tanítója Frane Zaneta volt. A településnek 1857-ben 544, 1910-ben 1088 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. Lakossága az 1970-es évek óta a fiataloknak a városokba, főként Splitbe és Makarskára való elvándorlása miatt folyamatosan csökkent. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek mindössze 53 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
544 666 704 823 1.002 1.088 1.037 1.040 467 427 389 409 257 184 98 53

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt plébániatemploma 1898 és 1906 között épült a temetőben, a régi templom előtti területen. A régi templom még 1601-ben épült, de idővel kicsinek bizonyult és romos állapotba került, ezért az új templom építésekor lebontották. A mai templomot faragott kövekből építették, a homlokzata fölé emelt pengefalú harangtorony két harang számára készült. Hosszúsága 25, szélessége 9 méter. A fából készített főoltáron Szent János szobra áll, előtte található a kőből épített szembemiséző oltár. A Szűz Mária mellékoltár a főoltárhoz hasonlóan az imotski Rako faipari műhelyben készült. Az oltáron álló szobrot 1891-ben vásárolták. A másik mellékoltáron Szent Antal szobra áll. A templomban őrzik azt a régi Szent György képet, melyet a szent ünnepén felvisznek a Biokovo-hegységbe. A Szűzanya vászonra festett olajképét az egyik helyi származású pap ajándékozta a templomnak. A 2000-es évek elején az épületet felújították. Ez alkalomból helyezték el azt a tíz festett üvegablakot, melyek Josip Botteri Pini akadémiai festőművész alkotásai.
  • A biokovoi Szent György templom a Biokovo-hegység legmagasabb, 1762 méteres pontján áll. 1968-ban építették. Betonépület homlokzata felett egy harang számára épített pengefalú harangtoronnyal. A mai templom mintegy száz méterre keletre épült az e helyen épített régi templomtól, melyet 1965-ben egy tévétorony építése miatt bontottak le. 1988-ban teljesen felújították, a betonfalakat kővel burkolták. Új oltárt is kapott, mely Jure Žaj Zágrábban élő aržanoi származású akadémiai szobrászművész alkotása. A Szent György alakját lovon ábrázoló nagyméretű mozaikot a Szűzanya szobrához hasonlóan ő készítette. E helyen már a 12. században is templom állt, melynek oltára felett egy cirill betűs kőtábla volt elhelyezve. Ezt az akkori plébános megmentette és ma a makarskai Szent Márk plébániahivatalban található. A templom búcsúnapja április 24-re esne, de mivel a hegyen ekkor még hó van ezt július utolsó szombatján tartják meg.
  • A Vlaci nevű csúcson 1235 méteres magasságban áll a Szent Rókus kápolna, melyet 1919-ben faragott kövekből építettek a 18. században épített régi kápolna helyén. Dongaboltozatát betonból öntötték. A Szent György templomhoz hasonlóan gyakran érték villámcsapások, melyek megrongálták. Az 1336 méteres Sutvid csúcson is állt egy Szent Vid kápolna, melyet a villámcsapások annyira megrongáltak, hogy ma már csak egy kőhalom látható a helyén.
  • A plébániaház melletti Szent József kápolnát 1890-ben építették a plébános mindennapi használatára. A 20. század elején járvány pusztított, ekkor a Lourdes-i Szűzanya szobrát hozták ide és ezért Szűz Mária kápolnaként szentelték fel. 2000-ben újíttatta fel Ivan Turić plébános.
  • A roglići Lourdes-i Szűzanya kápolnát 1904-ben építette püspöki engedéllyel Ante Roglić. A II. világháború idején lerombolták, de a háború után a család eredeti formájában építette újjá.
  • A luetići Szent Brúnó kápolnát a 19. század közepén építették családi kápolnaként. Csak Szent Brúnó ünnepén mondanak misét benne.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Zagvozd község weboldala (horvátul)